Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-03-01 / 3-4. szám

1967-ben a lelkészek 5 magyar gyer­meket kereszteltek, 3-mat konfirmáltak; 2 párt eskettek és 4 hittestvér sírjá­nál hirdették Isten vigasztaló Igéjét. 58 caracasi és 23 vidéki istentisztele­ten hangzott fel Isten magyarul szóló Igéje a trópusi ég alatt. Krónikás FORDULÓPONT . . . folyt az 1. oldalról odabent. Őket is nyilvánvalóan saját sötét gondolataik foglalták le egészen. Hirtelen, mintegy látomásszerűen, ön­magát látta odabent, meg kortársait, egész környezetét, bezárva a rácsok mö­gé. De — mintegy csoda folytán — erőt kapott ahhoz, hogy a rácsok mögött egé­szen megváltozzék, megszabaduljon régi életfelfogásától, hogy rendet teremtsen az összevisszaságban, hogy világosság­ra jusson. — Az ilyen élményt megtérés­nek nevezik a Biblia nyelvén. Húsvét csodája azt mutatja, hogy Krisztussal fordulópont érkezett embe­ri világunkba, sorsunkba és a létbe ál­talában. Ami egykor a történelemben ment végbe nagyban, az az egyes ember kicsi történetében ma megtéréssé vál­hat. És ezzel a megtéréssel együtt jön az új életszemlélet. Az ember számára nem ez lesz az utolsó szó: „A halál fe­lé megyek, bárhová is megyek." S a vi­lágnak magának sem az atomhalál marad meg egyedül lehetséges végső célnak. Krisztus feltámadása az egyes ember, de az egész világ számára is az élet ígé­retét jelenti. H. L. GÉPMADÁR TÁVLATBÓL folyt, az 5. oldalról Jellemző rájuk, hogy amikor az adelai­­dei gyülekezeti szolgálat hozzájárulása anyagi gondjukat csökkentette volna, ezt elutasították azzal, hogy rögtön egy újabb látogatást fedeztek belőle. Egy temetés alkalmát nem számítva — ezt a család fizette —, összesen 6 alkalommal szolgálhattam a gyülekezetben és 50 címet látogathattam meg legalább egy­két órára. ADELAIDE Ez a gyülekezet 1967 húsvétján kért fel arra, hogyha lehet, melbournei uta­­immal kapcsolatban szolgáljak közöttük is. Ez a nagy, csaknem 200 tagú ev.-ref. gyülekezet a perthinek szinte minden tekintetben nagyított kiadása. Élénk, ön­feláldozó élet folyik körükben Vajda Géza lelkigondozó vezetése alatt. Jel­lemző rájuk, hogy a túlnyomó református többség érezte úgy, hogy az eddig el nem látott evangélikusok számára is kell lelkipásztori gondozást biztosítani. Bár a gépmadár kajánsága miatt eddig kétszer volt zökkenő a három alkalom közül és minden látogatásom azt jelenti, hogy a rendes istentisztelet kezdetét későbbre kell tenni, az adelaideiek még ezt a modern ember számára olyan visz­­szásnak tetsző áldozatot is készek meg­hozni. Mindazt, amit elmondottam, Isten előt­ti örömmel, de alázattal is mondottam el. Tudom, hogy nem mondtam el min­dent, nem emlékeztem meg a felügyelők és a presbitériumok szorgalmas munká­járól, de célom nem az volt, hogy min­dent felölelő jelentést adjak, hanem in­kább — mint a cím mondja — „gépmadár távlatból" származó benyomásokat. Hadd mondjam tehát azt is, hogy a 72 óra, amit 1000 km-es sebességgel tettem meg s a 72.600 km, ami mögöttem van, nem biz­tosít arról, hogy megítéléseim teljesen tárgyilagosak. De úgy érzem, hogy az a több mint 150 levél, amelyet az egyházak vezetőségeinek és a meglátogatottaknak írtam, egyénileg közelebb hozott értékes emberekhez s az én jutalmam ebben van és abban, amit Pál apostol így mondott: „hogy prédikálásommal ingyenvalóvá te­szem a Krisztus evangéliumát..." (í.Kor. 9,18). Főleg ezért, ezen alkalmakért adok hálát az Úrnak, akinek kezében voltam mind ég és föld között, mind a nagy­városok forgalmában. Benne bízva nézek előre az 1968-as év áldott alkalmai fe­lé. Kemény Péter 1-925' a stockholmi világgyűlésen 37 országból 600-nál több protestáns, anglikán és ortodox egyházi delegátus találkozott. AKIK ELŐTTÜNK JÁRTAK .. . Söderblom (1866—1931) Korunk ökumenikus mozgalma nem szemlélhető izoláltan az elmúlt századok és évtizedek törekvéseitől elvonatkoz­tatva. Söderblom Nátán svéd vallástörténész, majd érsek neve elválaszthatatlanul összeforrt e mozgalom történetével. A különböző keresztyén ifjúsági világkon­ferenciákon szerzett impulzusokat Fran­ciaországban, párizsi lelkészsége és sorbonnei tanulmányai során mélyítette el. Noha az iráni vallás területén vég­zett kutatásai tették nevét ismertté, mint lelkész és igehirdető is komoly szol­gálatot tett egyházának. A Krisztus szenvedéstörténetéről írt meditációs könyvében a következőket ol­vashatjuk: Krisztus keresztjének nem az a legna­gyobb ellensége, aki tagadja vagy meg­veti a kereszt jelentőségét, hanem az, aki viseli a keresztyén nevet, de mél­tatlanul teszi ezt, noha Krisztus éret­te szenvedte el a kereszt minden gyöt­relmét. A kereszt nemcsak ajándék vagy segít­ség ! Az elkötelezés is, valamint ítélet azok számára, akik úgy próbálják elsa­játítani a kereszt ajándékát, hogy ér­zületükben meg nem változnak és óembe­rüket napról-napra megöldökölni nem hajlandók. A keresztre feszített Urat látni és a keresztről való beszédet hal­lani — komoly felelősséget jelent. A felelősség tulajdonképpen akkor kezd égető lenni a számunkra, amikor része­sülni akarunk a kereszt ajándékában. De mi mindehhez olcsón szeretnénk hozzá­jutni. A kereszt pedig nem viseli el a ré­gi Ádámot. Hazug voltát meg kell semmi­sítenünk és önzésünknek véget kell vet­nünk. „Mert sokan járnak másképpen, akik­ről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus ke­resztiének ellenségei; akiknek pusztulás a végük, akiknek istenük a hasuk és gyalazatukban van a dicsőségük, akik a földiekkel törődnek" (Fii. 3,18—19). Mind, ami kín s ütés ért, Magam hoztam reád. Uram e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve Itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém. Meditáció a meluni ifjúsági konferen­cia reggeli áhítatsorozatából. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom