Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7-8. szám

'pw. i’ousvchrr* (]) ft/i^ts*^, (LiÜ^iAAtA.M

n>

I

KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

XI. evf. y. 8. szám

Megjelenik havonként

ígóy. július-augusztus

Cs. Szabó László:

Együtt az úton

Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúság idén húsvétkor a Fontainebleau melletti Melun — La Rochetteben tartotta nyolcadik konferenciáját. Még csak félig készült el az erdőszéli protestáns központ, megnyugvással tapasztaltam azonban, hogy a modern találkozó, tanácskozó és szálláshely telefonja máris olyan szeszélyes, mint negyven év előtt azok az alamuszi kis pokolgépek, amelyek diákkoromban hozzáedzettek a francia távbeszélés kockázataihoz és — akkor még! — minduntalan lángra lobbantották kapcsoló kisasszonyok retorikáját. Feszes húrozású tragika, francia Jászai Mari veszett el valamennyiben. A koszt viszont nem volt franciás, talán mert a telepet önsanyargató hugenotta ivadékok gondozzák. Fogyasztása, mondom: fogyasztása s nem élvezete közben mind piszkált a gyanú, hogy pápisták és protestánsok koncoló vallásháhorúja a konyha miatt robbant ki annak idején. Fia olyasmi főtt hugenotta üstökben, amit én ettem, protestáns létemre is katolikus oldalon villogott volna a kardom. Kárpótlásul szénsavas ózont szívtunk, mint hajdan a szarvasűző katolikus királyok. Fontainebleau volt egyik kedvenc vadászterületük. Egy ugrásra feküdt tőlünk Barbizon, a múlt századi művésztelep; oda járt le Paál László erdőmélyi vágásokat festeni. Tájfestő szemmel az volt a jó helyezkedés, ha távolodva fel-felvillant nőies nyírfák kacér törzse a sötét tölgyek és szilfák férfikórusában, s a keskeny hasadás végéről bekandikált, szeles másnapot Ígérve, a pirosló alkonyég.

Ennyit a helyről.

Norvégia, Ausztria, Anglia, Németország, Dánia, Svájc és Hollandia volt a

megelőző konferenciák befogadója; a résztvevők száma hatvan és száznegyven között változott. Fügött a szám egyebek közt attól is, hogy merre fekszik, könynyen elérhető-e az ország. Idén előrelátható volt a nagy összesereglés, az idejében kezdett szervezésen kívül mi tagadás Párizs, a szép kisértő miatt is. Egy óra alatt kényelmesen be lehetett szaladni. Tizenhárom országból százharmincán vettek részt, súrolván az eddigi maximumot. De a számnál figyelemreméltóbb az összetétel. Nyugaton élő s jobbára „ötvenhatos" fiatalok jugoszláviai és hazai magyarokkal ültek együtt, hogy a konferencia címe: „Együtt az úton" ne csak érzelmes jelszó, hanem igazság legyen. Megtörtént, hogy az egyik résztvevő olyan Juhász Ferenc művet olvasott fel egy este, amelynek budapesti rádióközvetítésében is szerepelt. Együtt az úton az élőkkel s együtt a közös holtakkal: nyitó napján a konferencia ünnepi hangversennyel tisztelgett a Magyarországon nemrégen elhunyt Kodály Zoltánnak, a párizsi kirándulás napján pedig rövid egyházi szertartással megkoszorúzta a múlt év irodalmi halottjának, Gara Lászlónak a sírját.

Fölépítésében némileg különbözött az idei tanácskozás a korábbiaktól. Változatlanul megtartották az esti és reggeli áhítatot, de a vallásos problematikájú előadásokat és megbeszéléseket a világiak közé iktatták, mondhatnám: frontszolgálatra rendelték, bizonyságul, hogy az egyház asztal-körüli dialógusra hív új-pogányokat és agnosztikusokat is, nem zárkózik el nebántsvirágként veszélytelen, de szűkkörű hitéletbe. Istennek valószínűleg legalább olyan kedves a kockáztató missziós bátorság, mint a szeplőtlen elmélkedés; mindkettő a kegyelmet szolgálja. S vannak korok, amikor az egyház vagy harcos, vagy semmilyen. Hajdani titánjai a dogmatika egymással hadakozó szárnyain azt a közös értelmű hitet hagyakozták századunkra, hogy nagyon tisztelni való az oltárdíszítő kegyes asszony, de a nemzetközi jogász, szülészorvos, hajószakács, zongoraművész, rádiómérnök, avantgardista költő és szobrász segítsége is kell. A védekező-átvészelő egyház bizonyos történelmi helyzetekben: sorvadó egyház, belső élete maradi, elmeszesedő és türelmetlen, a külvilág felé viszont alkudozó és néha bűnösen türelmes: egy folyt. a 8. oldalon

A londoni együttes. Balról jobbra:

Cs. Szabó László, Sárközi Mátyás, Siklós István, Szabó Zoltán