Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1-2. szám
Egyedül az éjszakában 1. Móz. 32, 22—31. «]ákób pedig egyedül maradt és tusakodik ővele egy férfiú egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját és kiméne helyéből Jákob csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákob: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet» (24—26. vers). Egyedül —, ez a szó legtöbbször az elhagyatottság érzését juttatja eszünkbe. A szívünk arra indít, hogy keressünk valakit, akivel lelki közösségben lehetünk. Az egyedülvalóság ellen tiltakozik a szív. Szükségünk van valakire, aki megért. Az ember keresi a társat, a testvért. — Azok a bibliai történetek, amelyek arról szólnak, hogy az ember magára marad, mindig a szenvedés történetei. Egyedül az éjszakában! Az embert körülveszi valami áthatolhatatlan sötétség, amely riasztólag hat. — Júdás az éjszakában egyedül. Ez volt életében a legborzasztóbb küzdés. Sötétséggel szakadt rá minden hűtlenség, melyet Urával szemben elkövetett. Önmagát pusztítja el. — A keresztfán — mikor sötét lett minden — Jézus azzal a kiáltással fordul Istenhez: Én Istenem, miért hagytál el engemet?! Jézus életében sok nehéz óra volt, de olyan egyedül és olyan sűrű éjszakában soha nem volt, mint amikor ezt mondta a kereszten. Ez a két történet rávilágít Jákob küzdelmére. Volt az ő küzdelmében mindkettőből valami. De könnyebb felfedezni Jákob küzdelmében azt, ami őt Júdással köti össze. Áruló. Felelőtlen. Kibúvó. Júdás testvére. Amikor Jabbók révénél egyedül marad, érzései minden bizonnyal sokban hasonlítottak a Júdás lelkében felhullámzó érzésekhez. De valamit hordozott magában Jákob küzdelme a Krisztussal való hasonlatosságból. Volt benne valami abból, amelyet Jézus a kereszten érzett: a magánosság, az Istentől való elhagyatottság érzése. Ismerjük ezt az érzést? Amikor minden bíztató szó elhallgat. Amikor nincsen fénysugár, nincs tükör, mely fényét elénk csillogtatná és mégis megjelenik előttünk egy arckép. A saját arcképünk. Egy görög monda szerint Narcissus addig nézte a saját képét, míg beleszteretett. De az arc, mely előttünk áll, bizonyára soha nem kísértett meg azzal, hogy beleszeressünk. Amikor egyedül szembenéztél önmagaddal és azt láttad, ami te voltál, gyönyörködtetett-e az a kép? Hitványság, bűn, nyomorúság képeit hordozza ez az arc. Irtózással hátrál meg tőle az ember: «Ez vagyok én?» Legborzasztóbb megpróbáltatása ennek az éjszakának: Isten nélkül lenni. Ez minden lelki Ínség összefoglalása és szédítő mélysége. Mert Isten nélkül lenni anynyi, mint reménység nélkül lenni és ez a küzdelem elvesztésének a bizonyosságát jelenti. Jákob önmagávol találta magát szemben. Mikor sötétségben van a lélek és nincs fénysugár, akkor jelenik meg a saját arca, mely mindig a kiábrándulás vonalát szögezi magára. Fordulópont: nemcsak a saját arcát látja, hanem közelít hozzá valaki. Barát vagy ellenség? Még nem tudja, de először úgy érzi, hogy ellenséggel áll szemben. Kifárad a küzdelemben. Csípője fáj. Úgy érzi, most a nagyobb, hatalmasabb, a legyőző lélekkel áll szemben. S mikor fájdalmasan érzi ennek csapásait, azt is érzi, hogy ez a lélek képes arra, hogy őt megáldja, mert nála van az áldás kegyelme. Mikor az ismeretlennel szemben áll az életünk, akkor rendszerint bekövetkezik az az állapot, hogy az ember ebben a küzdelemben összeroskad és tehetetlennek érzi magát. Péter nem tudja, ki az, aki csónakjába kérezkedik, de mikor vele találkozik, öszszeroskad és ezt kéri: «Eredj el én tőlem. ..» Nem tudja, kivel áll szemben. Jákob az ismeretlennek így könyörög: «Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem». Isten annak örül, ha az ember győz felette. A kananita asszonyt Jézus elutasítja, de amikor az tovább könyörög, azt mondja néki: nagy a te hited. Ki kell olvasni a Megváltó szeméből, hogy benne öröm ég, hogy szavában ott csendül: győzött az irgalmazó Isten jósága. Jézus maga adott tanácsot a kitartó imádkozásra. Állhatatosan könyörögni, míg Isten áldást nem ad. Ha az ember odaroskad Isten elé, ne engedjen ebből a küzdelemből, hanem kitartó, szüntelen való imádkozással győzzön Isten felett. Ennek az éjszakai imádságnak a vége győzelem volt. A passzivitáson át a teljes aktivitásba haladt át. Mikor teljesen Is-Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió rádióadásait minden pénteken középeurópai idő szerint déhitán fél hatkor lehet hallani a 41 méteres hullámhosszon. Jan. 27. Gyermekeknek. Febr. '3. Csodák világa. (Pátkai Róbert) Febr. 10. Credo. (Pátkai Róbert) Febr. 17. Felelősség. (Pátkai Róbert) Febr. 24. Gyermekeknek. Márc. 3. A főszemély. (Böjti program) Márc. 10. Az ajtó. (János ev. 10, 9) Márc. 17. «Paradicsomnak te szép élő fája». (Böjti program) Márc. 24. «A keresztfa oltárán» (Nagypéntek. Glatz József.) Márc. 31. Gyermekeknek. Az adások levelezési címe: Norvég Misszió Grensen 19. Oslo 1. vagy az Utitárs szerkesztőségének címe: Innsmöla, Norge. Bécs. A január elsejei istentiszteleten Koltai Rezső stockholmi lelkész végezte az igehirdetés szolgálatát. Andau. Az «andaui híd» emlékének megörökítésére alakult bizottság és a «bécsi magyar újságírók köre» emlékművet állított fel Andau község határában. Az emlékmű leleplezésénél képviseltette magát az osztrák római katolikus és evangélikus egyház. Ez utóbbi részéről H. Klettke gálosi lelkész adta át May püspök üdvözletét. Helyesbítés. Dr. Ludwig Arthur ref. lelkésztestvérünk (East Chicago, Indiana, USA) az Utitárs októberi számában felvilágosításokat közölt egy kanadai református «mérnük-lelkészről». Újabb levélben most figyelmeztetett bennünket, hogy a lapban a lelkész nevét hibásan Erdei-nek írtuk, míg a helyes név Endrei Ferenc. Ezt az elírást magunknak is észre kellett volna vennünk, s csak sajnálni tudjuk a tévedést. Szerk. ten akaratát teszem a magamévá és azt cselekszem. Boldog öröm az imádkozásnak minden olyan kegyelme, mikor a gyermek közvetlenségével tudunk Istennel beszélni és csak a bizalom hangja csendül benne és nincs benne semmi tusakodás. De nem ez a keresztyén élet legnagyobb mélysége, hanem amikor az ismeretlennel kell tusakodni az éjszaka sötétségében. Aki azt úgy tusakodja végig: el nem engedlek, míg meg nem áldasz engem! az biztosan győztesen kerül ki ebből a tusakodásból és Isten azt mondja neki: te győztél! (Folyt, köv.) 6 ÉLŐ VÍZ
