Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
Sartre az emberi sors néhány kérdéséről Kivonat Lökkös Antalnak a meluni konferencián elhangzott előadásából. Folytatás előző számunkból. Az abszolút Jó és az abszolút Rossz kérdését vizsgálva Sartre arra a következtetésre jut, hogy nincsen abszolút Jó és nincsen abszolút Rossz, hiszen az értékeket szabadságunk állítja elő s nincs Isten, aki azokat garantálná. A tisztességes emberek erkölcse, mely a közrend és az igazak jólelkiismeretének garanciája, nem méltó az erkölcs névre. A Jó, ahogy megfogalmazzák és tanítják: mint teljes pozitívum, a Lét teljessége és abszolút érték, már a meghatározása révén hozzáférhetetlen az emberi valóság számára, mely léthiány és negatívum. „Napjainkban semmiféle igazi erkölcsrendszer sincs — jelenti ki Sartre — mivel a nevére méltó erkölcs-kódexnek a feltételei hiányoznak." Az embernek Istenhez való viszonyát, ill. Isten létezését érintő kérdéseket Sartre az Existencializmus humanizmus című művében fejti ki a legvilágosabban. „Az exisztencialismus nem olyan értelemben vett ateizmus, hogy az Isten nem létének kimutatásán fáradozik. Inkább ezt állítja: mégha létezne is Isten, ez egyáltalán semmit nem változtatna. Nem mintha hinnénk abban, hogy Isten létezik, de úgy véljük, hogy nem a létezése a probléma; az embernek meg kell találnia önmagát és meggyőződnie, hogy semmi sem mentheti meg saját megától, még az Isten létezésének érvényes bizonyítéka sem. Ebben az értelemben az exisztencializmus optimizmus, cselekvő (aktív) rendszer, s a keresztények, összetévesztve a saját reménytelenségüket a miénkkel, csupán csak rosszhiszeműségből foghatják ránk, hogy kétségbeesettek vagyunk." Amint látjuk, Sartre azon vád ellen is tiltakozik, hogy az Isten-nélküli világkép a kétségbeesésbe kergeti az embert. Hisz az ember, mikor tudatára ébred szabadságának, ugyanakkor saját autonómiáját is felfedezi, megvan a lehetősége, hogy mindig úgy válassza meg magát, ahogy akarja, a kívánságai megvalósítása elé gördülő egyre nagyobb akadályok ellenére. Ebben az értelemben gondolja Sartre, hogy az emberi szabadság teljes, hisz soha semmi nem menti föl a választási kötelezettség alól, bármekkorák legyenek is a nehézségek. Ez a szabadság kiterjed, természetesen az értékek megteremtésére is, hisz maga választja ki végcéljait, mert nincs Isten, aki a természetébe oltotta volna mindezt. Nem nehéz fölismerni az érvelés abszurd voltát: az ember egyszerre lesz a választói cselekedet alapja s a választott értékeké, amikor saját maga minden alap nélkül van. De ugyanúgy abszurd az a tény is, hogy az ember létezik anélkül, hogy akarta volna, s anélkül, hogy létezését megmagyarázhatná. így nem marad más, minthogy abszurd volta szem előtt tartásával tegye meg választását, s ne hagyja magát elkedvetleníteni az akadályoktól, hisz ha jól értelmezi és jól használja föl azokat, akkor mindmegannyi jó alkalommá válnak szabadsága gyakorlására. Elfogultnak kellene lennünk ahhoz, hogy ne lássunk egy szinte prometheüszi magatartást és nagyságot mindebben. A szabadság meghatározása egyben az emberbe vetett hit proklamálása is. „Minden létező értelmetlenül, ok nélkül születik, gyöngeségből tovább folytatódik s egy véletlen folytán meghal" — olvassuk a ,Hányinger'-ben. 5 éppen ezért, mert az ember ok és cél nélküli lénynek tartja magát, válik ez az emberbe vetett hit szinte bizalommá. Az embernek a társadalomban elfoglalt szerepét illetően Sartre meglátta az ember korlátáit is, melyek önzővé és erőszakossá teszik s melyek megokolják a konfliktusok állandó feléledését; arról azonban nem vesz tudomást, hogy ezek eredete esetleg az ontológiai végességben keresendő: a fizikai végességben (betegség, halál) s a szellemi végességben (butaság, gőg). Mintha szándékosan feledkezne meg arról, hogy a szükségletek nem csupán az éhségre szorítkoznak, s hogy az ember képes szeretni, s fel tudja ismerni saját nyomorúságát és tökéletlenségét. Ebből az is következik, hogy a szabadság nemcsak egy meghatározott választási képesség, hanem általános érvényű értékekre is vonatkozik. „Sartre francia drámaíró, kinek művei erőteljesen hirdetik azon eszméket, amelyekben őmaga már régen nem hisz" — a Canard enchaíné szatirikus meghatározása rendkívül találó. Talán ezzel magyarázhatnánk művei megértésének nehézségeit is. Gyakran használ skolasztikus terminológiát — félresikerült skolasztikusnak mondja egyik kritikusa — más és más jelentést adva ugyanazon szónak. Nem röstelli megcáfolni saját magát, az önkritika erényéből nemtörődöm következetlenséget csinálva. Ideológiáját — az exisztencializmust — a marxizmus függvényének mondja, melynek el kell tűnnie a marxizmus kiteljesedésével. Az emberi életben rendkívül sok az abszurdum. Felismerésük nem a XX. század érdeme, korunk legföljebb teljesebbé tette a fölismerést. S ha Sartre eszméi meghökkentők, abszurdok, — az emberi élet, a mi életünk ugyanúgy meghökkentő és abszurd. Azért a szónoki kérdés fölvetése helyett — zseni vagy sarlatán Sartre — köszönjük meg neki, hogy művei olvasása után néha-néha farkasszemet nézhetünk önmagunkkal, s ez bizony — fölösleges is bizonygatni — nem csekély dolog. Rádióadásaink A Norvég Egyházi Misszió rádióadásait minden pénteken középeurópai idő szerint délután fél hatkor lehet hallani a 41 méteres hullámhosszon. Októberi programunk Okt. 6. Menjetek el széles e világra, 4 13. Taníts minket imádkozni! 20. Hallgatóink kérdeznek 27. Gyermekeknek Az adások levelezési címe: Norvég Misszió Grensen 19. Oslo 1. Búcsúztató Szeptember elsejével kivált gyülekezetünk szolgálatából Glatz József nagytiszteletü úr, aki ettől az időtől a köln-deutzi német gyülekezet segédlelkésze. Glatz József egy különösen nehéz időben fogadta el a gyülekezet hívását. Nagy József váratlan tragikus halála után az egész gyülekezeti munka továbbvitele forgott veszélyben. Az új lelkésznek egy pásztor nélkül maradt, szétszéledőben levő nyájat kellett ismét egybeterelnie. Az elmúlt két év egyik legnagyobb eseménye, hogy gyülekezetünk kápolnát kapott, de a lelkész munkáját nem az új kápolna bizonyítja, hanem a gyülekezet egész területén megnövekedett templomlátogatás. Aki ismeri szétszóródottságunkat, az tudja megérteni és értékelni ezt a szolgálatot. Glatz József nagytiszteletü úr egy újjáéledt gyülekezettől búcsúzik, mi pedig hálás szeretettel köszönjük köztünk végzett szolgálatát és Isten áldását kérjük életére, családjára és további szolgálatára. Veöreös László a Nordrhein-Westfalen-i Magyar Protestáns Gyülekezet felügyelője 4
