Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
KÜLFÖLDÖN ELŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XI. évf. g. szám Megjelenik havonként ígóy. szeptember Gazdasági tervek a Bibliából Az utolsó száz évben ismételten megtapasztalták az archeológusok, hogy a régi írások és hagyományok semmiesetre sem „mondák", hanem határozott tényeket mondanak el. Az izraeliták az elsők, akik ebből gyakorlati hasznot húznak. Országukat a Biblia ősrégi adatai alapján telepítik és művelik. Amikor nyolcvan esztendővel ezelőtt az első zsidó telepesek Palesztinába jöttek, elkezdődött a zsidó újjáépítés. A munka rendkívül nehéz volt; nemcsak azért, mert hiányzott a telepesek mezőgazdasági ismerete és tapasztalata, hanem azért is, mert nem tudtak ennek az ősrégi, de elhanyagolt és lezüllött kultúrországnak a mezőgazdasági tradicióihoz kapcsolódni. így a földművelési hagyomány hiánya miatt a mezőgazdaság felépítése még ma is állandóan a Biblia feljegyzéseit veszi igénybe. A Szentírásból megtudták az agronómusok, milyen növényféleségek tenyésztek az ország egyes részein. így Lowdermilk professzor Sámson történetéből (Bírák 15, 5) megtudta, hogy a partvidéken otthonos volt a gabona és az olajfa. A Krónikák könyvében olvashatjuk, hogy az ország északi része erdővel borított volt. Izrael nem mulasztotta el, hogy ebből hasznot ne húzzon és eddig 65 millió fát ültetett Galileában. A déli sivatagi terület, Negev, ahol az ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob éltek, az országnak az a része, ahol az alakulóban levő zsidó nép legrégibb története lejátszódott. Mózes 1. könyve arról tudósít, hogy Ábrahám, miután Abimélekkel szövetséget kötött Beérsebában, hét kutat ásatott. Az archeológusoknak már sikerült ezekből a kutakból négyet megtalálni. Erre a közlésre támaszkodva az izraeli erdőtelepítési hatóság a puszta felől támadó homokvihar ellen védekezésül tamariszkokat ültettetett, ahogy azt Ábrahám az Űr parancsára tette (1. Móz. 21, 33). A Holt-tenger forró partján — kb. 400 m-re a tengerszint alatt — az ember ismét más bolygón érzi magát. A levegő sóval, nedvességgel és napsugárral telített. És itt a partvidéken van az Engedi-i kibuc (termelőszövetkezet). Oázis a pusztaságban. Köröskörül minden csupa só és szikla. Ha valaki megkérdezi a kibuc alapítóit, miért ezen a vidéken állították fel településüket, azt a felelet kapja: „Az Énekek éneke nélkül, amely Salamon király szőlőskertjeiről beszél Engediben (Én. én. 1, 14), soha nem lettünk volna ilyen merészek. A kibuc zöld pázsitjával és színpompás virágágyaival olyan, mint egy kis paradicsom. Nem messze Engeditől, a Holt-tenger mellett állította fel Evenari professzor mezőgazdasági kísérleti farmját. Ez a botanikus-archeológus arról nevezetes, hogy minden kút, forrás vagy vízvezeték nélkül ültette konyhakertjét a pusztában. Emellett pontosan azt a módszert alkalmazta, amit a zsidók már Júda birodalma idejében, kb. 3000 évvel ezelőtt kitaláltak. Szőlőiket a dombok aljába ültették, miután a talajt megtisztították a kövektől és a domb lejtőjét alacsony fal segítségével eltorlaszolták, hogy az esővizet felfogják. Ezzel az ősrégi módszerrel termelt Evenari professzor olajbogyót, barackot és őszibarackot. Őseire gondolt, akikkel az Úr „. . . kősziklából is mézet szopatott, kovaszirtből is olajat" (3. Móz. 32, 13). Földgáz Mózes 1. könyve szerint Gunkel Herman geológus, a Héber egyetem professzora már 1958-ban felhívta a figyelmet Mózes 1. könyvének 19. részére, amely a két bűnös város, Sodorna és Gomora kénköves és tüzesesővel való elpusztítását írja le. A 28. vers szerint Ábrahám azon a helyen, ahol az Ür előtt állt, látta, hogy „. . . felszállt a földnek füstje, mint a kemence füstje." Gunkel professzor elmélete szerint itt égő földgázról lehetett szó. Egy Tel- Aviv-i olajkutató vállalat felállította a mélyfurógépet azon a magaslaton, amelyet a Biblia megjelöl és Ros Czoárnál, a Holt-tenger partján földgázt fedeztek fel. A legújabb becslések szerint ez a földgáz másfél millió tonna olaj kalóriamennyiségének felel meg, ami Negev jövendő nehéziparában nagy szerepet játszik majd. A földgáz felfedezésénél azonban nem álltak meg. Egész sor nyersanyag vár még feltárásra. Két óriási vegyiüzem azon dolgozik, hogy a Sodorna megsemmisítésekor támadt nyersanyagokat kiaknázza. Kissé távolabb ezektől, a Gomora völgye tele van fúrógépekkel. Régebben a narancsültetvényekről, búzáról és rozsról beszéltek úgy az országban, mint csodáról. Ma inkább a foszfátról, petróleumról és atomról van szó. A holttengeri művek óriási mennyiséget várnak ezekből az értékes nyersanyagokból. Az ember lélegzete eláll, ha az évi termelési számokat hallja: 850 ezer tonna foszfát és 400 ezer tonna hamuzsír. Természetesen a tenger szintje a mindenféle óriásgépek intenziv munkája folytán évenként süllyed és azzal számol-T
