Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7-8. szám

SARTRE . . . folyt, az 5. oldalról log. „Mindez egyszerűen azt jelenti — írja az Action című folyóiratban — hogy az ember előbb létezik s csak azután ez vagy az: csak a világba sodródva, ott szenvedve, ott harcolva határozza meg lassan önmagát, s ez a meghatározás is mindig nyitva marad". A tudat létezése és a szabadság teljesen egy. S amikor azt mondjuk, hogy az egyiket nem tudjuk megkülönböztetni a másiktól, újra csak azt fejezzük ki, hogy a létezés megelő­zi a lényeget. A szabadság nem lényege az embernek, hanem lehetségessé teszi a lényeget, azaz megengedi az embernek, hogy lényegét megvalósítsa. Ezen a ponton hozza be Sartre a szo­rongás problémáját. Honnan jő a szoron­gás? Saját szabadsága előrenemlátható­­ságából, abból a bizonyosságból, hogy minden állásfoglalás visszavonható. A szorongás nem más, mint a tudat borzon­gása jövőjétől; hogy még nincs, de meg fogja valósítani magát; s hogy teljesen szabad, hogy megvalósítsa. Bármit tesz tehát, bármi is történik, — az ember arra ítéletett, hogy szabad legyen (a Sartre-i rendszer kulcsmondata). A szo­rongás így válik a tudat drámai elemévé, mert a teljességében vett szabadsággal felelősség is jár. Rádióadásaink Minden pénteken középeurópai idő szerint du. fél hatkor a 41 m. hullámon. augusztus-szeptemberi programunk Aug. 4. Menjetek el széles e világra, 2 iá. Érted-e amit olvasol? 18. Hallgatóink kérdeznek 25. Gyermekeknek Szept. 1. Menjetek el széles e világra, 3 8. A jerikói országúton 15. Hallgatóink kérdeznek 22. A mustármag 29. Gyermekeknek EGYÜTT . . . folyt, az 1. oldalról kis különbékéért, indián rezervában el­mondott imákért szemlesütve a lélekrom­boló hatalom kezére jár. Protestáns kon­ferenciának csak úgy van értelme, ha egyenként kit-kit hitvallásra serkent, még ha — a tételes igazság alapján — elutasítja is ezt vagy azt a hitvallást. Régen mennydörögve tette, ma már csak visszariasztó vagy megalázó szavak nél­kül teheti. Ebben a szellemben folyt le i960 óta mind a nyolc konferencia; föl­tehető, hogy a Svédországban és Észak­­olaszországban tervezett következő ket­tő is kitart a modernnek tetsző magatar­tásnál, amely valójában a legősibb és az első reformátorokat Isten egyedüli segítségére utalta. Az előadások egyúttal felelgettek is egymásnak, hogy a beszélő — bármilyen nyomós személyiség — beilleszkedjék a közös témába. így az Egyházak Világta­nácsának 1966-os, ökumenikus szellemű genfi tanácskozásáról szóló ismertetés után két nappal kerekasztal-beszélgetés következett az egyetemes egyházról az eggyé vált világban. A párizsi kirándu­lás előestéjén hat olvasóra hangszerelt antológiában maga a francia műveltség szólalt meg a középkortól napjainkig; szerkesztője az anyag kilenc-tized ré­szét Illyés Gyula immár klasszikus gyűjtéséből, a francia irodalom negyed­­százada kiadott Kincsesházából vette. Két nap múlva, a kirándulás után Párizs­ban élő magyar írók, tudósok a mai fran­cia zenéről, versről, regényről és kri­tikáról beszéltek, újabb két nap múltán egy fiatal katolikus író Sartre műveit elemezte. Egy párizsi magyar szobrász azon tűnődött, hogy feloldható-e az em­ber s a mai művészet elidegenedése. Te­kintettel a vendéglátó ország szellemi nagyüzemére, a konferencia kivételesen, de stílusosan intellektuálisabb szövésű volt, mint a korábbiak. Felelgetett egymásnak még az előadá­sok helye is. II. Rákóczi Ferenc fran­ciaországi és rodostói éveiről s a buj­­dosás értelméről az előadó Fontainebleau­­ban beszélt, öt percnyire a kastélytól, melyben állandó lakrész volt fenntartva a környéken vadászgató,hontalan fejede­lemnek; négy nappal később Izrael buká­sáról, feltámadásáról és a diaszpóra ér­telméről szóló előadás Chartresban hang­zott el, tíz percnyire a földkerekség egyik legszebb templomától, színes üveg­ablakain Dávid és Salamon középkori lo­vagkirállyá átköltött alakjával. Az iro­dalmi esten kilenc fiatal író olvasott fel. E találkozók immár belegyökereztek a magyar diaszpóra életébe. Ritmikusan is­métlődnek húsvét hetében, mint húsvét után a Pax Romana gyűlései és őszönként a hollandiai Mikes Kelemen Kör tanulmá­nyi hete. Remélem, nem hangzóm túl fel­lengzősen, ha egy szellemi Magyarország egyenletes szívdobbanásaihoz hasonlítom. Résztvevőikbe nem fecskendez már mér­get a mindennapi élet, szívük nem leng ki sem rózsás ködvárak, sem a nemzet kép­zelt tömegsírja felé, elfogadják az éle­tet most és itt. Erről a szellemi Ma­gyarországról ír Békés Gellért bencés szerzetes, római egyetemi tanár a Kato­likus Szemle 1967—es első számában; cik­ke a konferencia idején jelent meg. „Honvágyunk igazában az az álom haza kelti, amit fölrakni buzdítottak a lát­noki lángeszű jobbak", mondja Illyés Gyula és Zilahy Lajos kölcsönzött sza-Lapunk jelen számát Glatz József kölni lelkész szerkesztette. vaival, pár év előtti verses levélvál tásukra utalva. „S ez a sóvárgás a: álom haza után — éppen mert nem föld rajzi terület, hanem szellemi valóság: £ látnoki lángeszű jobbak látomása — a ha­zulról üzenő költőben ugyanolyan emész­tő tűzzel izzik, mint honfitársában, a külföldre szakadt íróban ... A teljes magyarság egyre bensőbb azonosulás a magyar igékkel és eszmékkel, a nemzet szellemi örökségével és jelen történel­mi helyzetének sorsszerű feladataival. Végeredményben a szellemi haza az emberibb, tehát műveltebb és szabadabb magyar élet és a magyarabb, tehát nem­zeti hagyományainkból táplálkozó em­beri élet." Végezetül néhány szót Franciaország­ról. Megváltozott az utolsó tíz eszten­dőben. Tisztára sikálták és el van gépe­sítve, most fejesei be a tizenkilence­dik századból az atomkorba. Óvárosai körül a kertes, új gyűrű gyermek-lepte, községi házaival máshonnan ismerős, északi germán országokból. Ha bekötött szemmel efféle telepre ejtenének s le­vennék a kendőt, .azt gondolnám, hogy Hollandiába csöppentem. Gondolnám, amíg benyitnék a bárba. Ott eloszlik a kétség. Másutt vagyok, nem Hollandiá­ban. A francia bár a nagy forradalom fő ha­gyatéka. Pultja két oldalán tegeződik, kezel és szólítja egymást keresztnevén, hogy a politikától fölfortyanva rögtön összevesszék — „a kormány bűne, Mi­chel!" „ugyan mit tehet róla a kormány, Pierre?" — egy csöppben egy ország: a gazda, kinek a latin páterből, atyából származva patron a neve, a pincér, pincér­nő (szegény falusi rokon), a levélhordó, vasúti pályaőr, telekügynök, arab munkás és ügyvéd. Mirabeau és Danton fiai. Ro­­bespierret már nem mondanám, mert tiszta ember volt ugyan, de kibírhatatlan ideológus. 5 a telefon a bárpulton is olyan alat­tomos betyár, mint volt negyven év előtt. Elhangzott az Angol Rádió magyar adásában, 1967 április 23.-án. UTiTWf Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt verantwortlich: L. G. Terray, Prestegär­­den, Innsmola, Norge. Mitglieder des Redaktionsausschusses: István Gémes, C.P. 6432, Sao Paulo,Brasil, LajosKótsch, Moselstr. 40, Stuttgart-Münster,Deutsch­land, und Robert Pátkai, 36College Road, Wembley, Middlesex, England. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr. 10226/2967

Next

/
Oldalképek
Tartalom