Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1-2. szám
Egyház — gyülekezet Az alábbiakban részleteket közlünk abból a beszámolóból, melyet a Nordrbein- Westfalen-i magyar gyülekezet lelkésze tartott a presbitérium őszi ülésén. Az Ágostai Hitvallás VII. cikke az egyházról azt tanítja, hogy az «a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.» A «szentek» nem tökéletes embereket jelent, hanem olyanokat, akiket Isten az evangélium által elhívott és kiválasztott a maga számára. — A Heidelbergi Káté 54. pontja erről így tesz vallást: «Hiszem, hogy Isten Fia — a világ kezdetétől fogva annak végéig •— az egész emberi nemzetségből szent Lelke és igéje által, az igazi hit egységében magának az örök életre kiválasztott gyülekezetét gyűjt egybe ...» Az egyház építő kövei tehát a hívek; megjelenési formája, életformája pedig a gyülekezet. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt azt Ígéri tanítványainak, hogy ahol ketten-hárman együtt lesznek az ő nevében, Ö is ott lesz velük. Az első keresztyének rendszeresen összejöttek, egybegyűltek a maguk helyén, tehát ahol laktak: Jeruzsálemben, Korinthusban, vagy Rómában. A keresztyének nem exisztálhatnak, nem létezhetnek a hívek közösségén kívül, hanem kizárólag csak a gyülekezetben, ahol együtt hívják segítségül az Ur nevét, együtt magasztalják Öt, hallgatják igéjét és közösen részesednek a szentségekben. Külföldi gyülekezeteink hatalmas szórványban élnek. A hívek messze laknak bér művelődése, az emberiség történelmi fejlődése iránti felelős elkötelezettségüket. Túl sok megy ma rendelésre: közönség Ízlésére, ideológiai vagy politikai rendelésre s kevés marad hátra az író teremtői munkájának a küldetéséből. Claudel, a nagy francia iró, a költői hivatást Isten teremtő munkájában való részvételnek tekintette. Ahogy a teremtés kezdetén az első ember nevet adott a hatalmába adott természetnek, úgy ad a költő is nevet az emberi élet valóságának: életet teremt. Ez a felelőssége. Ez a könyvek küldetése. Az olvasóé pedig az, hogy csak azt ismerje fel értéknek, ami igaz emberi életet teremt. Mert a romboló könyveknek nem a máglya a megoldása, hanem az a művelt emberi értelem, amely tudatában megőrizte ítélőképességének szabadságát, s ha kell ki tudja vetni magából a férget. A könyvek ilyen szerelmeseire van szüksége az emberiség egy sorsdöntő órájában élő nemzedékünknek. Nem pedig máglyarakókra. Vajta Vilmos. egymástól; még azok is, akik egy városban laknak. Kérdés: hogyan lehetnek ezek a hívek gyülekezetté? Ez a kérdés gyülekezetünk létkérdése. * A helyzetet legtömörebben talán úgy jellemezhetném, hogy a híveknél a legtöbb esetben hiányzik a helyi gyüelkezethez való tartozás tudata. Nem általában az egyházhoz, hanem a konkrét helyi gyülekezethez való tartozás hiányzik. E nélkül azonban elvész az egyházhoz való tartozás tartalma. A rajnavidéki egyház vasárnapi újságja, a «Der Weg» legutóbbi számában a templomlátogatásról olvashattunk. A cikk irója egy asszonyt idéz: «Már évek óta nem voltam templomban. De tudja, már nem is bánom. Eleinte sokat szenvedtem miatta, de most már akkor se mennék, ha mehetnék.» Az idézethez a kommentár: ennek az aszszonynak a példája megerősíti a törvényt, hogy a látható egyházhoz addig tartozik az ember, amíg eljár oda. Ha egy ideig aztán elmarad, már akkor sem tartozik oda, ha adóját megfizeti. Vissza azonban helyzetünkhöz. Az uralkodó állapotok magyarázata több tényben is kereshető. Nagy távolságok, az istentiszteletek ritkasága, a lelkész távolléte stb. Legfőképen talán a helyi kontinuitás, folyamatosság hiánya. Ezen a ponton lenne nagyon komoly szavam és kérésem a presbitériumhoz. Az elmúlt időszakban a presbitérium sokat foglalkozott jogi problémákkal, szervezeti kérdésekkel, néha-néha pénzügyekkel. Szemünk előtt a gyülekezet szervezeti egésze lebegett. Ez a szervezeti egész azonban üres absztrakcióvá válik a helyi gyülekezetek konkrét valósága nélkül. Sajnos épen a helyi gyülekezetek problémáira rendszerint nem marad sem erőnk, sem időnk. A presbitériumot bizonyos módon tehermentesítenünk kell. A gyülekezet egészére vonatkozó különöböző speciális feladatokat speciális bizottságokra kell ruháznunk. Ebben az irányban a kezdeményező lépéseket már megtettük, csak a megkezdett úton kell következetesen tovább haladnunk és világosan kell látnunk a feladatok rangsorát. A második fontos követelmény pedig: hidat kell vernünk a presbitérium és a helyi gyülekezetek között. Azt hiszem, senki se veszi tőlem rossz néven, hiszen csak egyszerű tényt állapítok meg, amikor azt mondom, hogy a presbitérium jelenleg mintegy lebeg a gyülekezetek feje fölött. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy ez nem azért van így, mintha a prebitériumot nem érdekelné a helyi gyülekezetek sorsa, hanem azért, mert még nem találtuk meg a helyi gyülekezetekben való feladatainkat. A helyi gyülekezetek problémáival elsősorban a helyszínen lehet foglalkozni, és ezt legfőképen azok tehetik, akik ott is élnek, közvetlen közösségben a gyülekezettel. Pl. az aacheni vagy düsseldorfi presbitereknek közvetlen felelősségük, hivatásuk van az aacheni, ill. a düsseldorfi gyülekezetekben. Mi lesz azonban azokkal a csoportokkal, amelyekből nincsenek presbitereink? Lám, magának a presbiterválasztásnak is szorosabban kell kapcsolódnia a helyi gyülekezetekhez. Nem elégséges azonban az egyes presbiterek egyéni felelősségvállalása és szolgálata a helyi gyülekezetekben. Erre egyébként már eddig is volt példa. Szabadjon talán néhányakat néven is neveznem. Wallrabenstein Frigyes és Szeberényi Tamás különösen az istentiszteleti helyiségek megszerzésében, Diószeghy Tibor, Scherer Béla és jó ideig Wohlrab Béla is, a hívogatásban és a hívek gyűjtögetésében voltak a lelkész jó segítségei. Azonban túl ezeken az egyéni szolgálatokon arra lenne szükségünk, hogy minden helyi csoportnak meglegyen a maga gondnoka, akinek felelőssége és gondja a helyi csoport egybentartása. Ezen a módon egy lépést tehetünk abban az irányban, hogy a hívek érezzék a helyi munka folyamatosságát, kontinuitását. Szabadjon ezeket a kéréseket és javaslatokat némi sürgetéssel aláhúznom. Az idő ellenünk dolgozik. Sokat késlekedve elveszíthetjük a gyülekezetét. Malmö. A gyülekezet asszonyköre a böjti időszakra kézimunkavásárt készít elő, melyet a szomszédos Lund város egyik svéd gyülekezeti termében rendeznek. Lund. Féléves tanulmányi szabadságra családjával együtt Svédországba érkezett D. Leskó Béla argentínai teológiai igazgató. Útközben vendégelőadásokat tartott a chicagói egyetemen. Tangagärde. A skandináviai magyar gyülekezetek otthonának tatarozása során december folyamán az olajrendszerű villakazán beállítása, négy földszinti helyiség padlójavítása és új linoleum burkolása készült el. Oslo. Karácsonykor a norvég televízióegyik programja keretében tizenöt ország karácsonyi bélyegeinek bemutatásával illusztrálta a karácsonyi evangéliumot lapunk szerkesztője, Terray László lelkész. 5
