Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
Hol pihen Péter? Még azok is, akik meglehetősen tisztában vannak azzal, milyen koholmányháló fonja körül az apostolok ereklyéit és pályafutásuk ezekkel kapcsolatos mozzanatait, általában többé-kevésbé hisznek abban, hogy Péter apostol — kiben a pápák közvetlen elődjüket és egyházi rangállásuk megalapítóját látják —, a római keresztyén gyülekezet feje volt, Rómában szenvedett mártírhalált és ott is van eltemetve, a Szt. Péter bazilika közepén, Bernini hatalmas, csavart barokk oszlopok által tartott baldachinja alatt (melyhez a „nyersanyagot" a Pantheon római bronzmenyezete szolgáltatta). Péter apostol ottlétének számos emlékét mutogatják még ma is Rómában: térdei lenyomatát egy márványküszöbön vagy a földalatti börtöncellát, honnan a legenda szerint angyal szabadította ki Pál apostollal együtt. Ennek ellenére a régészeket és történészeket nem hagyta nyugton az a gondolat, hogy mégiscsak meg kellene vizsgálni, mennyiben támasztja alá az igen messze, szinte az 1. századba visszamenő hagyományt maga a baldachin alatt rejlő sír, a keresztyénségnek a Szentföldön kívül talán legnagyobb tiszteletben részesült zarándokhelye. A Vatikán is belátta a kérdés fontosságát és az elméleti (amennyiben a vizsgálat eredménye nem erősítené meg a hagyományt) és gyakorlati (az már ismert volt, hogy a sír tíz-tizenkét méter, három-négy emeletnyi mélységben van a Szt. Péter templom jelenlegi padozata alatt) kockázatok ellenére XII. Pius pápa kb. tíz évvel ezelőtt megbízást adott Guarducci Margherita római régészprofesszornak a szükséges munkálatok elvégzésére. A munkálatok eredménye most egy ötkötetes tudós szakmunkában és egy inkább laikusoknak szánt könnyebb könyvecskében áll a hívők és érdeklődők rendelkezésére. Az út az „apostol-fejedelem" feltételezett sírjához a Szt. Péter templom főbejáratától balra fekvő Arco déllé Campane (harangboltív) alatt kezdődik és évszázadokra visszamenő nekropoliszon vezet keresztül. Minél messzebb világít be a kutató lámpása a múltba, annál inkább életrekel az apostol és kora. Nem tudom máshoz hasonlítani, mint gyermekkorunk „tűz-víz"-játékához; egyre jobban érezzük, hogy az első római keresztyén gyülekezetnek már szinte fizikai közelségébe érkeztünk. A leletek lényege a következő: sír, amely „Itt nyugszik Péter apostol" felirattal vagy ami más hasonló módon leszögezné, hogy „Krisztus földi helytartóját" ott helyezték volna örök nyugalomra — nem létezik. Viszont a sírváros középpontjában van egy annak idején szemmel láthatóan nagy tiszteletben tartott vörös márvány mauzóleum, oltárokkal, kápolnákkal és előkelő családok temetkezőhelyeivel körülvéve, mely félreérthetetlenül kiindulópontja volt annak a hatalmas őskeresztyén temetőnek, ami itt egy eredetileg pogány római nekropoliszban kialakult. Továbbá van egy kb. Kr. u. 160-ból való karcolás, olyanféle, mint amilyenekkel a turisták a mai napig igyekeznek megörökíteni, hogy valamely nevezetes helyet meglátogattak, melyen görögül (ez volt az őskeresztyének főnyelve) ez áll: „Péter itt van eltemetve". Kb. félszázaddal később egy más, titkos formába burkolt karcolás hódol Péternek, és Jézussal és Máriával kapcsolja össze a nevét. A következő századokban a zarándokhely híre egyre emelkedik. Guarducci professzor, aki éppen az effajta görög nyelvű karcolások szakértője, elképesztő éleslátással bogozza szét az első pillantásra minden értelmet nékülöző, kusza vonások hálózatát felmutató falfelületek írásjeleit, kiemelve belőlük pl. a Px-jelet és megmutatja, hogyan alakították azt át PE-vé úgy, hogy egyúttal Pétert és Péter kulcsát is jelképezze. A legrégebbi felírás kb. Kr. u. 150-re tehető, szövege görögből olyanformán fordítható, hogy „Paccius Eutychus megemlékezett Glyconról", ami a szakértők szerint annyit jelent, hogy Paccius a zarándokhelyen imát mondott Glyconért is. A felírás keresztyén voltát pedig a Krisztust és az egyházat jelképező titkos haljel erősíti meg. A közhit szerint Péter apostol Kr. u. 67-ben Néró császár alatt szenvedett mártírhalált az arénában. A Szentírásban erről sehol sem esik szó, még azt sem erősíti meg, hogy Péter egyáltalán járt Rómában. Péter és Pál apostoloknak a Mamertinus börtönben való fogvatartása, a megkapó „Quo Vadis?" epizód a Via Appián és végül Péter apostol kívánsága, hogy Krisztustól eltérőleg fejjel lefelé feszítsék keresztre a mártírok sorában, mind egy állítólag Abdias babiloni püspök — Taddeus Júdás és Simon apostol barátja — által héber nyelven írott és Julius Africanus által latinra fordított műből származnak, mely a középkorban a kolostori refektóriumok kedvenc olvasmányai közé tartozott. Mindamellett mind az igen alapos régészeti vizsgálat — melynek eredménye sajnos a terepviszonyok folytán, bármily csábító lenne is a nagyközönség számára egy ilyen kivételes erejű búcsújáróhely megnyitása, laikusok részére nem hozzáférhető —, mind az a tény, hogy már Konstantin császár a negyedik, Nagy Gergely pápa a hatodik és II. Calixtus és VIII. Kelemen (a mai bazilika építtetője) a tizenkettedik, ill. a tizenhatodik században éppen e fölé a díszes és kétségkívül az első századból származó, egykorú lepelbe göngyölt csontokat tartalmazó sír fölé emeltek az egész keresztyén világban csodálatot keltő épületeket, szinte 99 % bizonyossággal azt látszik bizonyítani, hogy igenis Péter apostol földi maradványait helyezték itt örök nyugalomra hívei és tanítványai. Éppen csak a kézzelfogható bizonyosság pontocskája hiányzik az i-betű felől. Pándy Kálmán Dr. Leffler Andor Dr.Leffler Andor, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia volt elnöke, hirtelen elhunyt. „Mert kegyelemből tartattok meg, hit által . . . Isten ajándéka ez, hogy senki ne kérkedjék" Ef. 2, 8—9. Ezt az igét vésette hitvese sírkövére dr. Leffler Andor. Ez az ige áll őrt most mindkettejük porladó teste felett. Leffler Andor fiatalon, középiskolái végeztével került Amerikába. Itt a sok felkínált lehetőség ellenére Isten szolgálatára szánta életét. Lelkészi képesítését a philadelphiai Mount Airy szemináriumban szerezte meg. Jóval később angol irodalmi tanulmányokhoz fordult, amire Kossuth Lajos amerikai útja ihlette. Ezzel a Kossuth-tanulmányával egyben magyar szolgálatot is végzett, maga pedig doktori címet szerzett angol irodalmi szakon a clevelandi „Western Reserve" egyetemen. Irodalmi érdeklődését és képességét több jegyzet és tanulmány jelzi. Mi legfőképpen az általa elindított Erős Vár lapért vagyunk hálásak. Ez a lap kisebb-nagyobb megszakításokkal immár közel negyven éve szolgálja amerikai magyar népünket. Hálánkkal annál inkább tartozunk, mert a kezdeti munka nem csak időt, fáradságot, de anyagi áldozatot is kívánt. Az első példányok pittsburghi paróchiája pincéjében készültek. Első munkatársai és részben nyomdászok öccse és Turcsányi Gyula smithvillei lelkész, akkori teológus voltak. Legnagyobb hálával volt clevelandi gyülekezete, az Első Magyar Ev. Egyház népe tartozik. Ezt a gyülekezetét Nt. Rúzsa István alapította több más gyülekezet mellett. Betegsége miatt kellett lemondania. folyt, a 8. oldalon 5 «
