Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3-4. szám
Okuménikus munka Venezuelában Pósfay György caracasi evangélikus lelkész Isten Igéjét hirdeti az ottani magyar katholikusok lelkipásztorának jubileumi istentiszteletén 1966 júl. 17-én. Venezuela nem fekszik nagy szellemi áramlatok ütközőpontjában, sem nem őriz olyan hagyományokat, amelyek különösen parancsolóvá tennék, hogy az ottélő keresztyének számára égető szükségességet jelentsen a különböző keresztyén hitvallások követőinek egymáshoz való közelebbhozása. Az ország lakosságának több mint 95 százaléka papíroson római katholikus és a protestánsok csak egészen kis százalékát teszik ki a lakosságnak, noha befolyásuk — nevelési intézményeik és szigorúbb egyházfegyelmük révén — számarányuknál jóval kiterjedtebb. Ennek ellenére Venezuela keresztyénéi sem maradtak el a világ többi Krisztushívői mögött a keresztyén egység keresésében. Az alábbiakban néhány olyan mozzanatra szeretnénk utalni, amely erről bizonyságot tesz: 1964 tavaszán több caracasi protestáns és római katholikus lelkipásztor szükségesnek érezte egy okuménikus lelkészi munkaközösség megalkotását. Rövid előkészítő munka után ez meg is alakult és első összejövetelét a caracasi magyar protestánsok lelkipásztorának az otthonában tartotta meg, amikor is a gyülekezeti Nőegylet látta vacsorán vendégül a megjelenteket. Azóta ez a munkaközösség hónaprólhónapra, más-más gyülekezet központjában tart összejöveteleket, amikor is az aktuális kérdések megtárgyalásán túl egyegy theológiai előadást is meghallgatnak Bibliaolvasó kalauzt az 1967. évre 8 oldalas brosúra formájában adott ki a Norvég Misszió. Kapható a külföldi magyar evangélikus lelkészi hivatalokban. az egybegyűltek, akik száma 30 és 40 között szokott váltakozni. Volt olyan hónap, amikor a pápai nuncius hívta meg a munkaközösséget szokásos havi összejövetelére a nunciatura székházába. A napi sajtó is élénk figyelemmel kíséri ezeket az összejöveteleket, amelyek egyikén Pósfay György lelkipásztor tartott érdekes előadást «A lélek halhatatlansága vagy a test feltámadása?» címmel. A három éve működő munkaközösség már két ízben választott evangélikus elnököt. A munkaközösség elöljárói nagy tekintélyt élveznek más körökben is, igy Huebner Róbert evangélikus lelkészt, aki az elmúlt évben irányította a munkát, a caracasi főegyházmegyei szemináriumban tartott katholikus theológiai napok alkalmával meghívták, hogy tartson előadást a reformátoroknak a Szentírás felől tartott felfogásáról. Ezeken a theológiai napokon — amelyeken a főegyházmegye (a főváros és környéke) papsága vett részt — bemutatásra került «A hetedik kérdés» című evangélikus film is. 1966 májusában a caracasi Magyar Elázban tartott kultúrelőadások keretében Pósfay György evangélikus lelkész és Dömötör Ede ferences atya előadás keretében világította meg a keresztyénség egységének a keresésében eddig járt és ezután járható útak problematikáját. Az est moderátora Lázár László tanár volt. Pár hónappal előbb Pósfay lelkész meghívta Dömötör atyát egy, a «Feltámadás» Evangélikus Egyház központjában tartott böjti szeretetvendégségre, amelynek keretébe a caracasi magyar katholikusok lelkipásztorát megkérte, hogy tartson előadást «A böjti időszak egyetemes keresztyén jelentősége» kérdéséről, aminek a ferences atya készséggel tett eleget. Az összejövetelen felekezeti különb-Jó reggelt, kegyelem! A tegnap terhe már a tegnapé. A holnap árnya még a holnapé. Minden új reggelen örök Utitársam köszönthetem: Jó reggelt, Uram Jézus! Jó reggelt, öröm! Jó reggelt, békesség! Jó reggelt, kegyelem! (1966) Stockholm. Március utolsó vasárnapján svéd-magyar gyülekezeti est keretében emlékezik meg a stockholmi gyülekezet arról, hogy tíz évvel ezelőtt indult el a rendszeres magyarnyelvű egyházi munka Skandináviában. Már a háború alatt és a háborút követő években is tartottak Svédországban tartózkodó magyar lelkészek istentiszteleteket. 1957-ben Glatz József személyében olyan lelkészt kaptak a skandináviai magyar protestánsok, aki teljes idejét a magyarnyelvű szolgálatnak szentelhette. A jubileumi megemlékezésszínhelye az Oscar svéd gyülekezet otthon a. Az istentiszteleten, melyet a gyülekezeti est előtt az Oscar templomban tartanak, a gyülekezet jelenlegi lelkésze, Koltai Rezső, és Swahn svéd lelkész végzik a szolgálatot. ség nélkül vett részt a venéz főváros magyarsága. 1966 július 17.én ünnepelte Dömötör atya lelkésszé szentelésének negyedszázados évfordulóját. Közölte munkatársaival, hogy az lenne a kívánsága, ha az ünnepi istentiszteleten protestáns kollégája, Pósfay lelkész tartaná az igehirdetési szolgálatot. Ezt a javaslatot nem csak a magyar katholikus közösség vezetősége fogadta örömmel, hanem arra engedélyt adott az illetékes egyházi főhatóság is és így nem volt akadálya, hogy az ünnepség az elgondoláshoz híven folyjék le. A ferences nővérek Guadelupe nevelőintézetének a kápolnáját zsúfolásig megtöltötték a hívek, amikor Dömötör atya néhány ferences társának a kíséretében bevonult a szentélybe. Őket követte Másvidal száműzött kubai püspök, az ottani katholikus egyetem volt rektora és Pósfay György lelkipásztor, aki a II. Korinthusbeliekhez írt levél 4. részében (5. és 6. versek alapján) található bibliai igékből kiindulva hirdette Isten üzenetét. Igehirdetésének a cime: «Az Ö orcájának a vonásai mirajtunk» volt. A templomi ünnepség után a caracasi Magyar Házban díszebéd volt, ezen Izsák Olivér magyar protestáns gondnok köszöntötte a jubiláló ferences atyát és átadta néki gyülekezete ajándékát. 4
