Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-11-01 / 10-11. szám
Isten áldott akarata történik velünk. Most is. Betlehem lakosainak szívtelen elzárkózása is olyan vonása a karácsonyi történetnek, amelynek mindaddig lesz mondanivalója, amíg ember él a földön. Ha mi nemcsak azt akarjuk, hogy a világban legyen karácsony, hanem itt bent a saját szívünkben is, akkor jó lesz ha erre a mondanivalóra felfigyelünk. Mások életére sokszor egészen megvakulásig rámeredünk. Magunkról elfeledkezünk. Most tartsunk önvizsgálatot Isten előtt. Mert bizony ha Isten a mi életünkben keres helyet Jézus számára, mi nem tudunk neki felékesített kastélyt kínálni. Félek, még egyetlen «tiszta-szobát» sem tudunk szívünkben rendelkezésére bocsátani. Az a szállás, melyet Isten Fia mibennünk talál, — aggódom — fájdalmasan hasonlít ahhoz a bethlehemi helyzethez, mellyel akkor földreszületésekor meg kellett elégednie. Áldott legyen a szeretet Ura, hogy ezzel is megelégszik. Nem veti meg azt a zugot, melyben helyet szorítunk neki. Innen akarja megtisztítani és hatalmába venni egész életünket. * Karácsony ünnepe most nagyon sötét éjszakában találja a világot. Minket is. Ha a világot ma röviden jellemezni akarjuk, akkor azt kell mondanunk róla, hogy ma a világ sűrű sötétségben élő emberekből áll, akik világosságra vágynak. Nemcsak itt a hazánkban. Azok az értesülések, amelyek elérnek bennünket a világ népei részéről, arról beszélnek, hogy az emberek mindenütt várják a világosságot. És régóta már. Szegény emberek! Mind a többiek és velük együtt mi is! Olyan különös berendezkedése támadt a szemünknek! Szinte kizárólag már csak vízszintes irányban tudjuk használni a szemünket. Innen van az, hogy az emberek egyik tábora keletről várja a fényt. Mások arra esküsznek, hogy nyugatról kell jönnie. Balga emberek! Karácsonykor a fény fentről jött. A mennyből jött. Olyan emberekhez, akik még tudtak fölfelé nézni. Nem azokhoz, akik aludtak, hanem azokhoz, akik virii MEGJELENT! ; Cs. Szabó László: Ü A nyomozás i: ! A Magyar Evangéliumi Ifjúsági !; !; Konferencia és az Utitárs kiadása • I Ára 3 US dollár ! rasztottak. Ha mi ezen a karácsonyon valóban Isten szeretetének világosságára vágyakozunk, akkor virrasztó lelkűnknek felfelé kell néznie. Csak onnan jöhet a világ világossága! De nemcsak a felülről jövő fény várásáról feledkeztek meg az emberek, hanem a felülről érkező hangról is. A földi hangok zűr-zavarában alig tudunk eligazodni. Mintha túl akarnának harsogni minden hangot, kiáltva hirdetik, hogy vallásosság, Istenhit: babona. Az a szörnyű nyomasztó érzésem van, hogy rengeteg ember elfogadta ezeket az állításokat. És ez az árulás — úgy lehet — annyira a közeliinkbe férkőzött, hogy saját szívünket is kisértésekkel ostromolja. Ezért szükséges, hogy itt a templom csendjében a karácsonyi evangélium magvát a szívünkbe zárjuk. Azt az üzenetet, hogy mindaz, ami karácsony éjszakáján történt, az nem emberi kitalálás. Mi nem egy téves emberi álomnak adtuk oda az életünket. Nem azt szolgáltuk. A mi hitünknek az alapja: Isten saját kinyilatkoztatása. Isten cselekedete. A felülről érkező hang! Minket a minden hatalomnak ez az Ura nyert meg a maga számára. Nem is akarunk más úrnak szolgálni, csak ennek az egyetlen áldott Urnák, aki karácsonykor ide: a porba, ide: a bűnbe küldte el megváltó szeretetének hordozóját. Egyszülött Fiát — Jézus Krisztust! Nem tartom elmellőzhetően lényegtelennek azt, amit az evangélium még a pásztorokról mond. A bizonyságtételükről. A Megváltó születése idején Izrael hivatalos papjai elfeledkeztek a próféták jóslatairól. Vagy, ha esetleg tudták is ezeket a próféciákat idézni, akkor sem tudták őket értelmezni. A papok elnémultak. Isten azért avatta az evangélium üzenethordozóivá a mezők egyszerű pásztorembereit. Nem hiszem, hogy ebben a gyülekezetben magam lettem volna az egyetlen, aki mérhetetlen szorongást hordozott azon, hogy bizonytalanná vált a Megváltó csodájának a szava. S mikor kitekintek a világ népeinek nagy hullámzó tengerére, aligha vagyok magamban, amikor megostromol a kérdés: Hallják-e a milliók, amit Isten üzen nekik? Vannak-e akik elkiáltják hangosan, hallhatóan, amit Isten megmentésükre tett? Ha van ilyen szorongás bennünk, akkor épen ettől akar minket megszabadítani Isten, a karácsonyi evangélium befejező mondataival. Azt mondja nekünk, hogy Isten soha nem jön zavarba, hogy kikkel mondassa el a megváltó szeretet örömhírét. Testvéreim! Kint a világban tülekedés, szívtelenség, ijesztő árnyak és sok minden más Beszélgetés a betlehemi Gyermekkel Hieronymus egyházatya nyomán «Kis Jézusom, gyenge tested hidegtől remeg. így szerzed meg drága áron üdvösségemet. Jászlad előtt térdelek és ajkam esdve kérd: Mit adhatna hálás szívem szeretetedért?» ’Semmit! Csak az angyalokkal énekeld nekem: Istennek a magasságban dicsőség legyen! Magam érted még mélyebben megalázom én Gecsemáné kertjében s a Golgota hegyén.’ «Mégis, mégis, drága Gyermek, hadd adjam neked, hadd tegyem kis jászlad elé minden kincsemet!» ’Nekem adod? Hiszen ég, föld s ami kincse van, mind enyém: fénylő ezüst, csillogó arany! Mire való volna nekem kincsed, aranyod? Add oda a szegényeknek és nekem adod.’ «Kész örömmel teljesítem szent kérésedet. Mégis, mégis, mit adhatnék egyedül neked? Mondd meg, drága égi Gyermek, súgd meg szelíden! Meghasad a fájdalomtól másként a szívem!» ’Hát megmondom: bűneidet nekem adhatod .... a rossz lelkiismeretet, a kárhozatot!’ «De mit akarsz Te ezekkel, kisded Jézusom?» ’Add nekem! Én mind magamra veszem, vállalom! És cserébe tiszta szívet adok teneked: tiszta szívet, békességet, örök életet!’ «Kis Jézusom, szememben most hálakönny ragyog. Nem kérsz tőlem semmi szépet, nemeset, nagyot, csak a rosszat! Fogadd hát el bűnös szívemet! És cserébe add a tisztát, add a tiedet! Még az örökéletre is elég lesz nekem! Ott is téged dícsér érte hálaénekem!» akadály ellenére is — karácsony van. Mert, ahol megszólal a karácsonyi evangélium, ott a zengő szó mögött felénk dobog Isten szerető szíve. És ez a karácsony. Örvendezzünk hát minden hívővel a mi mennyei Megváltónk születésén! Ámen. 2
