Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-11-01 / 10-11. szám
, ‘wr Oi. Ci . <£w//jWíc> MfiZ. 7nru /£-, <é Cc-g-i ^Q^qO- 7W . 513. KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA X. évf. 10.—11. szám Megjelenik havonként 1966. november—december. Karácsony D. Ordass Lajos püspök prédikációja a budapesti Deák-téri evangélikus templomban 1956 december 25-én. Gyorsírásos jegyzet alapján. Jézus Krisztus Urunk születésének szent ünnepén az ősi karácsonyi történetet olvastam fel előttetek. A régi színes mondatokat. Emlékük gyermekségünk napjaiba nyúlik vissza. Ezt az evangéliumot akartam elétek hozni. Épen ma. Mert bizonyos vagyok abban, hogy a ti lelketekben ugyanaz játszódik le, ami az enyémben. Dédelgetett, régi szép emlékek beleütköznek mostani életfeltételeink kemény sziklafalába és az a veszély fenyegeti őket, hogy összetörnek. Szándékosan állítom egymás mellé ezt a páratlanul szép karácsonyi történetünket és megpróbáltatásokban olyan nagyon bővölködő jelenünket. Isten kényszerítő parancsának engedek, amikor ennek az órának a feszültségei között kívánom megszólaltatni az evangélium igazi karácsonyi mindanivalóját. Valami szokatlan dolgot kérek most tőletek. Ugylehet, lehetetlent. Próbáljatok meg — egy kis időre — úgy tenni, mintha még soha nem hallottátok volna ezt a karácsonyi evangéliumot. Mintha nem kapcsolódott volna még hozzá semmi azokból a hangulatokból, amelyekkel az emberek ezeket a mondatokat körülszőtték. így figyeljétek meg Lukács evangélista mondatait. # Mindjárt az első mondat, amellyel a karácsonyi evangélium kezdődik, emberi hatalmaskodásról szól. Augusztus császár rendelkezése bizony nem tartotta szem előtt az egyes emberek sorsát. Kíméletlenül kiparancsolja otthonából azt a szegényt, akinek most — anyai várakozásának utolsó napjaiban — minden kíméletre szüksége lett volna. Ez tény. De észre kell vennünk azt a tényt is, hogy az evangéliumi híradás ugyanazzal a lélekzetvétellel megállapítja azt is hogy a kíméletlen emberi hatalmaskodás útján mégsem Augusztus akarata valósul meg, hanem Isten akarata, aki a próféták útján a Megváltó születésének Ígéretét már régen megüzente. És nemcsak megüzente, hanem így üzente meg. Azért beszél ez az evangélium az emberi szeretetlenségről, a szívtelen elzárkózásról. Ennek lett az eredménye, hogy a világ Megváltója istállóban született meg és bölcsője az állatok jászola volt. Szomorú tény. De mellette áll az a megállapítás is, hogy ez az elzárkózó és megalázó emberi gőg mégsem tudta megakadályozni Istent abban, hogy az Ö szeretete megvesse lábát a földön. Lényeges vonás az evangéliumnak az a megállapítása is, hogy akkor éjszaka volt. De lényegesebb az a közlése, hogy azon a sötétségen nem a csillagok pislákoló mécsesei próbáltak áthatolni. Azt a sötétséget a menny soha nem hallott, rendkívüli világossága szórta szét. Ebben a karácsony-éjszakában szólalt meg a megváltás evangéliuma. Jól jegyezzük meg, kérlek benneteket, és írjuk bele a szívünkbe: a megváltás evangéliumát nem ember gondolta ki és nem ember ajka hirdette meg. Isten örök határozata volt az, és maga Isten nyilatkoztatta ki angyalajkon. Ez más szóval azt jelenti: a keresztyén hit nem a föld talajából sarjadt virág. Isten kegyelmi ajándéka az. Befejező szakaszában pedig a karácsonyi evangélium azokról a pásztorokról beszél, akik elsőkként nyerték ezt a kinyilatkoztatást. Félelem és rettegés között élték át, de aztán örvendezve tettek tanúságot arról, amit láttak és hallottak. Ezek ténymegállapítások. És ezek együtt adják karácsonyt. Ezek a tények, mintegy kinyújtott kezek emelik magasra, hogy mindenki meglássa: a megszületett Megváltót. # Eddig tartott az a kérésem, hogy próbáljuk a mai ünnep üzenetét úgy meghallgatni, mintha soha nem hallottuk volna még. Most hát jöjjünk vissza ide, kedves Deák-téri templomunkba, ahol más feltételek közűi érkezve is ünnepeltünk karácsonyt. Nem értjük, ami most velünk és körülöttünk történik? Persze, hogy nem értjük. Önmagunkat csalnék meg és másokat vezetnénk félre, ha azt állítanók, hogy mi mindent világosan látunk és értünk. Mert mi bizony semmivel sem vagyunk különbek szegény Máriánál és a gondterhelt Józsefnél. Megoldatlan rejtélyek egész tömege van előttünk. Azonban ezek nem akadályozhatnak meg minket abban, hogy karácsonyunk legyen. Hitünk milliónyi tapasztalatára táamaszkodva szabad vallanunk azt az első igazságot: Nem Augusztus akarata megy rajtunk teljesedőbe, hanem Isten akarata. Nem állhat senki annak útjába, hogy lelkűnkben fészket rakjon a karácsony békessége, melynek birtokában most és mindenkor félreérthetetlenül vallást teszünk arról, hogy az életünk nem emberi szeszély játéka, hanem
