Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1966-06-01 / 6-7. szám

Gewisslerné Kossaczky Antónia: Luther nyomdokain 4. Eisleben - Eisenach - Erfurt (Befejező közlemény) Amint tudjuk Luther Eislebenben szü­letett és itt is halt meg. Ez a város a mansfeldi bányaterület közepén fekszik és székvárosa a kerületnek. Luther apja, János, bányász volt, anyja született Zieg­ler Margit. Az Óvárosban a mostani Lu­­therutca 16. számú házban 1483 novem­ber 10.-én született a nagy Reformátor. A reákövetkezö nap szentje neve után Mártonnak nevezték és a Péter Pál temp­lomban keresztelték. Ez a keresztelőme­dence a nevezett templomben még most is meg van és Luther keresztelőmedencé­nek hívják. — A fentemlített házba belépve és egy vasból készült rácsos kapun áthaladva bejutunk az udvarra és a szöllővel be­futtatott hátulsó házhoz. Luther szülei bérlői voltak ennek a verandás kis ház­nak. A hátulsó szoba, ahol Luther szüle­tett, nagyon kicsi. Jelenleg Luther művei­nek weimari kiadása, amely nem keve­sebb mint 95 lexikonnagyságú könyv, látható itt, úgyszintén bűnbocsájtó cédu­lák, levelek, Cranach egy Lutherképe, egy biblia a reformáció előtti időkből stb. Az emeleten a reformáció kialakulása Húszon és Lutheren át egészen az ellen­­reformációig van nagyon szépen szemlél­tetve. Ugyancsak ki van emelve Luther érdeme, mint az egységes német nyelv megteremtője. Az emelet többi részén 1693 óta az u. n. Luther ingyenes iskola működik árva gyermekek részére. Luther szülei Eislebenből Mansfeldbe költöztek, ahol a Reformátor az elemi iskolát végezte, míg 14 éves korában a magdeburgi székesegyház iskolájába vet­ték fel és egy évre reá Eisenachba a latin iskolába került. Itt Luther is, mint a töb­bi diákok, házról házra énekelni járt, hogy keressen valamit, míg Cotta Orsolya szül. Schalbe úrnő, a Reformátor távoli rokona, házába vette. Ez a ház most a Lutherház Eisenachban, melynek közép­(1964: 51.346,—), bevétel 53.059,35 (1964: 51.669,—) Saldo: — AUS 52,— A bevételi összegekből az Egyháztanács isten­­tiszteleti gyülekezetek tagjaitól 17.059,35 Schillinget vett be, vagyis a dologi kiadá­sok 32 %-át, az egyházi adófizetésen fe­lül, önerejéből fedezte. 4) A gondnok jelentéséből__ Az Egyháztanács leltára 12.320,— S-es értéket mutat fel. Az Egyháztanács, illetve a Lelkészi Hivatal kiadványait tiszteletpéldányként csak magánszemélyeknek és egyházi szer­veknek küldi meg. pontjá a két kis elsőemeleti szoba, ahol Luther lakott. Itt látható a holland Pau­­wels híres képe «Luther Márton Cotta asszony előtt énekel», egy Lutherszobor Sincik Lisától, Cranachtól Luther szülei­nek fametszete és Luther műveinek jénai kiadása. — A többi helység is sok érde­kességet mutat Luther életéből pl. itt van a két nagy kép Thumanntól «A fogoly Luther beszállítása Wartburg várába» és «Luther Jénában mint György lovag a Fekete Medvében». Cranach leghíresebb rézkarcai «Luther mint szerzetes», «Lu­ther mint tanár» és «Luther mint lovag», Luther iratainak első nyomtatványai, kéz­iratok, bibliakorrekturák és Lutherrel kapcsolatos városok képei. Eisenachból Luther Erfurtba került. Erfurt a tornyok és virágok városa a Gera folyó partján. — Már 740-ben püspöki székhely volt és jó fekvése következtében, jelentős város lett. Már az említett időben 90 temploma és kápolnája volt és ezért a középkorban «német Rómának» nevez­ték. Az 1392-ben alapított egyetem csak­hamar a német humanizmus központjává vált. Erre az egyetemre iratkozott be Lu­ther, még pedig atyja kívánságára a jogi karra. Az átélt nagy viharnál, melynél barátját a villám halálra sújtotta, foga­dást tett, hogyha megmenkül zárdába vonul. Terve végbevitelének előző esté­jén meghívta barátait és lantkiséret mel­lett víg nótákat énekelve egyszeriben ki­jelentette; most utoljára láttatok, mert holnap kolostorba vonulok. Másnap 1505 julius 17.-én d. e. 10 óra tájban bezárul­tak az Ágostonrendű kolostor kapui Lu­ther mögött. Ezután már csak theologiai tanulmányt folytatott. Erfurt a második világháborúban sokat szenvedett, az egye­tem épületét is rommá bombázták. Most a kaput téglákkal alátámasztották és egy tábla jelzi, hogy itt tanult és működött Dr. Luther Márton. Az Ágostonrendűek kolostora azonban ép maradt. Különös érzés fogott el bennünket, amikor belép­tünk a kolostor udvarába, amelyet árká­dos folyosó vesz körül, ahol Luther sétál­hatott valaha és a templomban is, ahol 1507 május 2. án pappá szentelték. A templom maga a szokásos katolikus temp­lom, fő- és több mellékoltárral. Talán említést érdemel, hogy az oltár körül há­rom nagyon szép színes üvegekkel kira­kott ablak van. Luthert a mansfeldi grófok 1546 ja­nuárjában egy örökösödési ügy tisztázása érdekében Eislebenbe kérték, ahova a Reformátor el is ment és magával vitte két idősebbik fiát, hogy egyúttal meg­mutassa nekik szülővárosát. A Saale folyó egyik ágában az ún. Savanyú Saaléban, azon átkelve víz jutott a kocsiba, Luther lábát is elöntötte és itt megfázott. Eisle­benben egy városi írnok házában szállt meg az Andrástemplom tér 7. számú ház­ban, ahol az elsőemeleti két szobát lakta. Betegségével nem törődve végezte ügyeit. — Halála előtti vasárnapon még két lel­készt szentelt fel az Andrástemplomban, de beszédét már nem tudta befejezni, ágynak dőlt és 1546 február 18.-án éjjel 2 és 3 óra között szívszélhüésben meghalt. Justus Jonas volt halottas ágyánál s az ő adatai alapján festette meg Papé Vilmos berlini tanár a nagy képet, mely a Re­formátort halottas ágyán ábrázolja és visszaadja azt a jelenetet, amikor Jonas megkérdezte tőle, hogy tanításaira nyu­godtan meg-e tud halni. Erre Luther egy igen érthető «igennel» felelt. Jonas er­furti katholikus pap volt, aki azonnal Lutherhez csatlakozott és kebelbarátja lett, elkísérte Wormsba a birodalmi gyűlésre és Eislebenbe is. így lett tanúja halálának. Ö tartotta a halotti beszédet is a gyász­­szertartáson. Ez a nagy kép, mely a szoba egyik oldalát egészen elfoglalja az első szobában függ, Bölcs Frigyes, Melanch­­thon Fülöp, a fiatal Luther és Luther mint György lovag képei mellett. Egy kerevet felett Luther és felesége, míg az ajtó felett a mansfeldi grófok címere. A szoba gerendázott menyezete is nagyon szép. A másik szobában egy vitrinben Luther halotti maszkja és kezeinek gipsz­lenyomata (az eredetinek másolata), ko­porsójának fekete leple, egy homokóra, egy vizespohár, amelyből Luther ivott és feleségéhez írt utolsó levele, valamint Cranachtól Luther utolsó egyházi szertar­tása (a két lelkész felszentelése) az An­drástemplomban. Mély meghatottság fo­gott el mindnyájunkat ezekben a szobák­ban, ahol a nagy Reformátor visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Luther a reformáció törhetetlen har­cosa, aki az evangéliumi igazság érdeké­ben szembeszállt az egész világgal, mégis valami veleszületett gyöngédséggel bírt, ami legjobban jóhiszeműségében, ada­kozási kedvében és lelki finomságában jutott kifejezésre, de ugyanúgy az öröm, a bánat, a szeretet és a harag szenvedélyes kicsapongásaiban is. Szigorú önfegyelme­zettsége, erős lelki akaratot nyújtottak számára. — Az élettel és embertársaival mindig nagyon nyíltlelkű volt és ezt a nyíltlelkűséget gyermekes vidámság és néha talán nyers humor ütötte át. De mindezek a tulajdonságok nem tudták elfedni életének a lelke mélyén szunnyadó alapkérdését, melyre oly sokáig kereste a feleletet: hogyan találok egy könyörülő Istent? 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom