Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1966-06-01 / 6-7. szám

félünk új ösvénykereséstől, ha veszedel­meivel tisztában is vagyunk. Egyik «uj sorozatba» tartozó «szeretet­­vendégségünk» alkalmával kérdezte va­laki: mit szólok ahhoz, hogy alkalmain­kon gyakran teljesen ellentétes gondol­kozáséi emberek találhatók meg, s mégis békésen megférnek egymás mellett, noha «máshol» nem találkoznak. Szeretném a kérdésre a választ a nagyobb nyilvános­ság előtt megadni: Örömmel látunk alkalmainkon min­denkit. Szívesen fogadjuk őket. Leülünk melléjük, asztaluk köré. Szélesre tárjuk a kaput. Az evangélium tanított meg erre a magatartásra. Igaz, s erről sem feled­keztünk meg, az elmúlt években inkább azt tapasztaltuk, hogy velünk nem kíván mindenki leülni egy asztal köré. Erről beszéltünk legutóbb. Egyháztanácsunk salzburgi gyűlésén (1963) .... * Az elmúlt esztendőben, a 30 éve Dél- Africában élő osztrák keresztszüleim meg­hívására, 10 hetet a fekete kontinensen és a Közel Keleten töltöttem. Utazásom során hosszabbrövidebb ideig időztem az alábbi országokban: Portugália (Lisboa), Senegal (Dakar), Libéria (Tata-Too), Ni­géria (Lagos), Dél-Afrika (Johannesburg, Durban), Kenya (Nairobi), Etiópia (Ad­dis Abeba), Egyiptom (Kairó), Jordánia (Jeruzsálem és a Holt tenger környéke), Izráel (Jeruzsálem, Tel Aviv, Haifa és környéke). A «Sabena» visszafelé jövet a Saloniki, Skopje, Belgrád, Szeged, Kecs­kemét, Budapest, Győr útvonalon érkezett Bécs-Schwechatra. Tel Avivból jövet Bécsben szállt le elsőizben a Brüsszel felé tartó járat .... Utazásom során ismétlődő módon ta­pasztaltam, hogy Ausztria nem minden esetben szerepel a legjobb megvilágítás­ban a különböző népek közvéleményében. Ennek egyik oka abban is rejlik, hogy országunkban, az elmúlt esztendők során, ismételten felmentette igazságszolgáltatá­sunk a II. világháború alatt az antiszemi­tizmus egykori táplálóit és annak követ­kezményei végrehajtóit. Egyházunk zsi­nata az elmúlt esztendőben állástfoglalt az antiszemitizmus ellen. (A nyilatkoza­tot lapunk más helyén teljes terjedelmé­ben közöljük.) Ugyancsak nyilatkoztak egyházaink a Borodajkewycz tanár sajtóér­tekezletével és az azt követő tüntetéssel kapcsolatban. Az utóbbi esetben ezt a római katolikus testvéregyházzal közösen tették. Úgy érzem, az előzőekhez még néhány mondatot hozzá kell fűzni. Külföldi magyar gyülekezeteinkben saj­nos gyakran találkozunk az antiszemitiz­mus nyomaival. Vajta Vilmos elnök-lel­kész egyízben említést tett erről, mégsem tettünk eleget. Meggyőződésem szerint aligha képzelhető el ma magyar evangéli­kus szószékeinken olyan igehirdető, aki századunk hatvanas esztendeiben még mindig nem emésztette meg, hogy Mes­siásunkat Isten a zsidó nép köréből válasz­totta ki. Csak általa lehetünk az ígéret gyermekei. — S külföldi magyar evangéli­kus egyháztanácsainknak is tudomásul kell venniük, hogy Isten és ember előtt méltatlan az az egyháztanácsi tisztségre, aki nem tudja magáénak vallani, hogy «Krisztusban nincs zsidó, sem görög hanem mindannyian egyek vagyunk» (Gál. 3, 28.). A választófalakat a nagy­pénteki kereszt ledöntötte. «Krisztus a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget és lerontotta a közbeve­tett választófalat. Az ellenségeskedést az Ö testében, a parancsolatoknak tételek­ben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse ő magá­ban. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt egy testben a keresztfa ál­tal, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljővén békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ö általa van menetelünk mindkettőnk­nek egy Lélekben az Atyához» (Ef. 2, 14-18). Mintha olykor külföldi magyar evangélikusságunk, egyéb összefüggések­ben is, azért fogalmazna túlzottan óvato­san, mert igenjéért és nemjéért fél vállal­ni a felelősséget és fél mondanivalója esetleges következményeitől. Ezzel egyidőben azonban kérnünk kell a régi és az új Izráel tagjait is, ne nehe­zítsék meg munkánkat, hanem inkább segítsenek a választófalak lebontását és az előítéletek felszámolását célul kitűző szolgálatunkban. Izráelben konkrét módon szembesül­tem a nehézségekkel. Azt tettem, amit egyházam és Ausztria elvárhat minden keresztyén állampolgárától__ S mind­ehhez még egy megjegyzés. Az elmúlt esztendőben egyre gyakrab­ban közöl hazai egyházunk ausztriai híre­ket. Feltűnt: ausztriai zsinatunk az anti­szemitizmust elítélő szavát, az «Evangéli­kus Élet»-ben nem hozták nyilvánosság­ra, nohatávoli országokban felmerülő faji kérdésekkel Budapesten gyakorta foglal­koztak. Felügyelő Úr! Tisztelt Egyháztanács! Jelentésem végéhez értem. Köszönetét mondok a bizalomért, a bírálatért, a buz­dításért, a tanácsért és a megszégyenítő módon számtalan helyről — szolgálatunk határait is túllépve — állandóan tapasz­talt segítségért, hangos és csendes kéz­szorításért. Természetes kötelességemet teljesítem befejezésül. — Néhány nappal ezelőtt volt 65 éves a Budapesten visszavonul­tan, családi körében élő D. Ordass Lajos evangélikus püspök. Az Evangélikus Vi­lágszövetség jelenlegi, valamint két ré­gebbi elnöke — Schiotz és Fry amerikai Statisztikai adatok (Az Ausztriai Evangélikus Egyház Ma­gyar Lelkigondozó Szolgálata Egyház­tanácsának 1965. évi jelentéseiből.) 1) A felügyelő jelentéséből__ Az Egyháztanács Bécsben és Grazban 7 ülést (3—3 megosztott, 1 összevont) tartott. Az Egyháztanács összevont, salzburgi ülésén elhatározta: az egyháztól elidege­nedettek között aktívabb működést kíván kifejteni. Az Egyháztanácsban az alábbi változá­sok történtek: a) lemondtak: Fabini Tivadar, Fáber György, Gewissler Antonia, Krassay Pál, Mayer Frigyes és Mucsi Margit. b) a megüresedett helyeket — részben pótválasztások során — elfoglalták: Ka­pitány Alfréd (Bécs), Kiss Katalin (Ma­riazell), Kovács Dénes (Salzburg), Szé­kely Balázs (Graz) mint rendes tagok; valamint Dumtsa Dömötör (Bécs) és Mészáros Géza (Örisziget) mint póttagok. c) helyettes pénztárossá Dr. Ludván Margitot (Rottenmann) választották meg. 2) A lelkészi hivatal jelentéséből__ A lelkész 86 istentiszteletet tartott. Ebből Bécs: 52, Graz: 10, Kapfenberg: 7, Hinterbrühl, Salzburg, Örisziget: 1—1. Helyettesítés reformátusoknál: 3. Külföl­dön: 4 (Basel, Bern, Johannesburg, Genf). Urvacsorázók száma: 251. Házilátoga­tások száma: 123. A lelkészi hivatalba be­érkezett levelek, iratok száma: 941. Ki­ment: 582 levél, valamint a körlevelek. Az 1966 év tervezett súlypontja: 300 bécsi magyar család meglátogatása, ahol evangélikusok élnek. A bécsi és grazi sze­­retetvendégségek továbbfolytatása, Bécs­ben lehetőleg havonta, Grazban a re­formátusok szeretetvendégségeivel együtt — havonta. A szeretetvendégségek mű­sorának ismertetése Kapfenbergben és Salzburgban. Házilátogatásokkal egybe­kötve évenként legalább 1—1 istentisz­telet Bregenzben, Feldkirchenben, Inns­bruckban, Klagenfurtban és Linzben. 3) A pénztáros jelentéséből__ Zárszámadási adatok: kiadás 53.111,35 egyházi elnökök és Lilje hannoveri püs­pök — születésnapja alkalmából, 1966. fébruár 6-án, az alábbi táviratot küldte Budapestre: «Mindig hálát adunk Istennek, ha Önre gondolunk. Az evangéliumban való kö­zösségünk megerősít minket hitünkben és szolgálatunkban.» Ebben a hálaadásban mi is osztozunk. Csendes bizonyságtétele minket is meg­erősít szolgálatunkban. Kérem jelentésem tudomásulvételét. Graz, 1966. március 26. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom