Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-06-01 / 6-7. szám
im rn i Külföldön élő magyar evangélikusok lapja Szerkesztő és kiadó: Terray László Prestegárden, Innsmóla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, Pátkai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. A köszönet szava illeti Dumtsa Dömötört (Bécs) «nyugalomba vonulása» alkalmából. Cs. Szabó «félelmetes hallgatómnak» nevezte el néhány éve, amikor is emlékezetből, két év távlatából is hosszasan idézte egyszer hallott felolvasását. A Salzerbadban konferenciázó ifjúság között pedig jelszóvá vált «Lajos volt» közbeszólása, amikor is egyízben az egyik előadó szegedi név után keresett. Rávezette a szólót. A sorok írója vagy 10 évvel ezelőtt találkozott vele először. A Skandináv Otthonba kért felvételt s ezért evangélikus mivoltára hivatkozott. A «beutaló» nem hitt a szónak. A Budapest-budavári gyülekezet egyházi megajánlást átvevő nyugtája — ugyan hogyan került hetekkel ezelőtt a pénztárcába? — néhány nap múltán félreérthetetlen bizonyítékká lett. A «Hernalser Hauptstrasse»-ból az UTITÁRS ausztriai terjesztő-expediálójává vált. Nehéz lenne megállapitani hány lappéldányt hajtogatott, címzett, bélyegzett, postázott az elmúlt években, de az ismétlődő öt-hat műveletet nyilván kb. 60.000—80.000-szer végezte el. «Nyugalombavonulása» alkalmából korát hiába kérdi tőlünk a nyájas olvasó. A jubiláns sem szereti hangoztatni, mi sem áruljuk el. Kitartó szolgálatát puritán egyszerűséggel nyugtázzuk: Köszönjük Dömötör! Sz. I. vangélikus püspök 65. születésnapja alkalmából. 5) Az Egyháztanács, meghívott vendégek jelenlétében, meghallgatta Szépfalusi István lelkész «A marxista valláskritika mai problémái Magyarországon» című előadását, amelyet megbeszélés követett. 6) Az Egyháztanács azzal a kéréssel fordul a külföldi magyar evangélikus egyháztanácsokhoz, hogy azok — egy közös külföldi magyar római katolikus, református és evangélikus teológiai szakbizottság összeillése esetén — javasolják: a) a «keresztény» és «keresztyén» szóhasználat, b) egy közös magyar «Miatyánk» és c) egy közös magyar Apostoli Hitvallás szöveg, teológiai és történeti kérdéseivel való foglalkozást.» J Uj istentiszteleti központ Bécsben — Templomi keresztelőkápolnában jönnek össze vasárnaponként a bécsi magyar evangélikusok (Wien 7, Lindeng. 44)Régi vágy, sok tervezgetés, elfojtott avagy megfogalmazott nehézség oldódott meg ezév böjtjének első vasárnapján, amikoris új istentiszteleti helyre költöztek a Bécsben és környékén élő magyar evangélikusok. Az 1956 ádvent első vasárnapján, a Bécs belvárosi evangélikus templomban megindult istentiszteletek helyét hamarosan áttették a skandináviai evangélikus egyházak támogatásával megvett ún. Skandináv Otthonba (Wien 17, Hernalser Hauptstrasse 93), amely otthon megszűnése után a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (CVJM—YMCA) bécsi központjában, az Evangelisches Hospitz földszinti termében (Haberl-Saal) a Kenyongasse 15 szám alatt tartották meg az istentiszteleleteket. Az elmúlt hetekben azután tatarozás és szerencsés véletlen folytán, elsősorban Gewissler Károlyné tanácsára, új istentiszteleti helységet, templomi keresztelő kápolnát bérelnek a bécsi magyar evangélikusok. A központi fűtéssel, karzattal, színes templomi üvegablakkal, közvetlen utcai bejárattal rendelkező kápolnát 3 évvel ezelőtt épitették, és Bécs egyik legmodernebb evangélikus temploma közvetlen szomszédságában van. Az új istentiszteleti helységgel egyidőben megváltozott az időpont is. Ezentúl minden vasárnap délelőtt pontosan 10 órakor kezdődnek az istentiszteletek, s ezzel a háziasszonyoknak illetve vasárnapi turistáknak is kedvezőbb időponttal szeretnék ismét visszahívni azokat a templomlátogatókat, akiket a környezet puritánsága «a templomtalanság» tartott eddig távol az istentiszteletektől. Az új templomválasztás eseménye alkalmas időpontnak Ígérkezik arra is, hogy néhány szóval megemlékezzük a magyarnyelvű protestáns igehirdetés és istentiszteleti alkalmak bécsi történetéről. Nyilván a reformáció koráig kellene visszanyúlnunk, s Sylvester János, Bornemisza Péter és társaik diáktanyákon és talán egyetemi katedrákon, avagy templomokban, esetleg színpadokon elmondott igehirdetéseire kellene hivatkoznunk, ősi nyomokat keresnünk. Nem feledkezhetnénk meg a bécsi könyvnyomdászak magyar igehirdetői munkájáról sem. A későbbiek során, főleg a 18. században, amikor a magyarnyelvű római katolikus szolgálat már kitaposott ösvényen járt Bécsben, elsősorban katonáknak és néhány főúrnak szolgál magyarnyelven a gyér számú bécsi protestantizmus. A hollandiai követség lelkésze 1778-ben feljegyezte, hogy «a követségi kápolnában A bécsi magyar evangélikusok új istentiszteleti káponája. néhány magyarnak magán úrvacsorát osztott, s eközben a latin nyelvet volt kénytelen használni.» A Bécs-belvárosi református templomban 1852-ben a magyar katonaság számára osztanak úrvacsorát, s a szolgálatot az 1821-ben megalakult bécsi protestáns teológiai tanintézet régebbi tanára «Johann von Patay», valamint azt követően a református dogmatika tanára «Gabriel Szeremlay» tartotta. A 19. században majd mindegyik tantestületnek volt legalább egy magyarul is beszélő tanára, ami onnan is magyarázható, hogy a bécsi teológia felállításával akarták megakadályozni azt, hogy a monarchia területéről — főleg a magyarok, követve eleik történelmi példáit — egyéb, külföldi teológiai főiskolákon ismerkedjenek meg az akkori kor európai szellemi áramlataival. A 20. század elejétől kezdve, el egészen a második világháború befejezéséig, elsősorban magyar református lelkészek keresték fel a Bécsben élő magyar protestánsokat. Pozsony, majd Budapest küldött előbb évente néhányszor (1907: 1, 1909: 2, 1910: 5, 1912: 7), majd havonta lelkészeket. A pozsonyi Balogh lelkész nevét kell itt megemlítenünk. Ebben az időben (1913) a bécsi református gyülekezetnek még 11,8 %-a magyar volt. Tulajdonképpen rendszeres, havi magyar protestáns igehirdetői szolgálatról csak Dr. lncze Gábor fellépése óta beszélhetünk, aki 1929—1941 között rendszeresen, havonta kereste fel Bécset. Olykor több mint 100-an keresték fel a magyar istentiszteleteket, amelyeket minden esetben az evangélikusok is látogatták. A majdnem másfél órát tartó istentiszteletet szeretetvendégség követett, amelyet annakidején a Testőrségi Palotában tartottak meg. A második világháborút követő évek-3
