Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-12-01 / 11. szám
untmi Karácsony nyáron — Naplótöredék Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Prestegárden, Innsmjla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótscb Lajos, Pál kai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. Békesség a földön Karácsony előtt néhány héttel évrőlévre megismétlődő ünnepség játszódik le az osloi egyetem aulájábanú ekkor nyujtájt át a Nobel-békedíjat a nyertesnek vagy nyerteseknek. Előfordult, hogy senkit nem talált rá méltónak a norvég parlament erre illetékes bizottsága. De az is megtörtént, hogy több évre szóló békedíjat egyszerre nyújtottak át. Az időpont, december 10-e, véletlen: Nobel Alfréd halálának napja. De mivel csak néhány hét választja el karácsonytól, alig tudja elkerülni az ember, hogy öszeszefüggést ne lásson vagy keressen a béke ünnepe és a békedíj között. Karácsony előtti hangulatban akaratlanul felvetődik a gondolat: angyal-ének, pásztorok, mennyei szózat, — nincs mindez túlmessze a 20. század véres valóságától? Nem álom-e arról regélni, hogy békesség lehet a földön? Különösen aktuális volt ez a gondolat tavaly: a békedíj nyertese, a fiatal amerikai néger lelkész Martin Luther King, a fegyvertelen ellenállás elvének következetes képviseléséért kapta a díjat. Hát olyan gonosz világban élünk, hogy negyvenezer dollárral jutalmaznak valakit, azért, mert nem üti agyon a felebarátját? De elgondolkoztató volt az is: Martin Luther King csak egyike a sokaknak, akik keresztyén életszemléletük gyümölcsekepen éltek és munkálkodtak úgy, hogy méltók lettek erre a kitüntetésre. Hadd említsünk néhányat csak emlékezetből: John Mott, Dag Hammarskjöld, Albert Schweitzer, — világító nevek ennek az évszázadnak történetében. S az idei nyertes, a UNICEF, vajon nem a keresztyén felebaráti szeretetből meríti-e eszméjét és munkája alapját? Bebizonyosodik ugyanis, hogy ép akik komolyan veszik az angyali szózatot: «Megváltó született néktek», — ép azok éreznek felelősséget azért a világért, amelyben élnek, s azért, hogy békesség Jeruzsálemben, a Damaskus kapu közeléből indul a 22-es autóbusz. Fillérekért visz Betlehembe. Útközben a Kidron völgyében, a Vérmező közelében, mészkősziklás hegyi úton, a jordán-izraeli «vasfüggöny» közvetlen közelében, attól puskalövésnyire haladnak el turistajármüvek, «ingyen» taxik és városi autóbuszok. Az UNO/ENSZ gépkocsijai emlékeztetnek: a «szent» városban, mint oly gyakran a múltban, ma sincsen béke. Annak ellenére, hogy «odaát», Izráelben, ma is «Sálom löká»-t, «béke veled»- et köszöntének «jó napot»-ként. A távolban jól látni a Jordán völgyét, s a transjordán hegyeket. Mögöttük az Olajfák Hegye. A végállomásnál rotterdami német egyetemi hallgató csatlakozik hozzám. Feíekezeten belüli ateista. Indiából érkezett — útban hazafelé — autóstoppal. • Jézus születésének helyén görög-keleti, ortodox templom áll. Latin papok, vagyis római katolikusok, csak éjfél és hajnali 5 között misézhetnek oltárainál. Közvetlenül a görögök mellett már latin, majd mellettük örmény templom. Egymásmellen: hol békében, hol háborúban. A görögök templomát a 4. században kezdték építeni, de a születés helyét már ezt megelőzőleg is itt tisztelték. • Csak «alázatosan» lehet bejutni a templomba. Bejárata 140 cm magas. Rengeteg a «cifra» oltár és a színes kép. A latinoké közelebbállóank tűnik. Egyszerűbb. Hiába: mi is csak latinok voltunk s vagyunk. Nem tagadhatjuk. Lent a pincében, itt tisztelik a születés helyét, ide helyezik a jászolt is, német katolikus csoport misézik. Idegenvezetőjük jól ismerheti a tájat, csatlakozunk hozzájuk. A németnyelvű mise váratlanul Luther Márton karácsonyi énekével kezdődik: «Mennyből jövök most hozzátok....» Vagy 5 versszakát végigéneklik. Az igehirdetés zavarba hoz. Szibériai fogolytáborban élt evangélikus lelkész karácsonyi necsak az angyali szózatban legyen, hanem a földön is. Jó lenne talán, ha ezek a gondolatok is foglalkoztatnának — és nyugtalanítanának — bennünket egy kicsit az idén karácsonykor. Boldog ünnepeket! Betlehem, a születés temploma. Középen — a kereszt alatt — a templombejárat. (Felvétel: Szép falusi) igehirdetésének ismertetése az «időszerű* vonás benne. Az oltárképet is maga festette, szénnel. Világosságról, életről, szeretetről prédikált egykor igehirdető és képe. Zavarba jövök. Avagy német nyelven folyó svéd evangélikus misére csöppentem be? — Az «Isten fizesse meg» is elmarad, helyette Johan Sebastian Bach veszi át a szót. «Im jászlad mellett térdelek ....» énekeljük mindannyian. Csak ateista utitársam hallgat. Még a közismert német ének: «Grosser Gott, wir loben dich» (Nagy Úristen, dicsérünk), s a karácsonyi hangulatot, családi együttlétek melegét árasztó «O gyönyörű szép titokzatos éj» sem oldja meg a nyelvét. Néma csendben neki támaszkodik a szikla-falnak, a betlehemi vendégfogadó egykori istálló barlangjában. Fának, hónak, hideg szélnek se híre, se hamva. Puszta, száraz mivoltában oly közelállónak és ökuménikusnak tlálom Betlehemet; itt Jordániában, a keresztyénség szétszakadozottságának legszembetűnőbb, s leginkább botránkoztató helyén. A német latinok miséjének aktív résztvevője voltam. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy magam is éltem a szentséggel. • A nyáron megélt karácsonyi ünnep egységében beszélgetett, mise, majd a születés és a jászol egykori helyének megtekintése után német katolikus és magyar evangélikus lelkész. Talán a rotterdami felekezeten belüli ateista is meghallotta a nyári karácsony üzenetét: «Békesség néktek!», s az egykor talán még megoldja nyelvét. Szépfalusi István. 3
