Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-12-01 / 11. szám
celmetlen Isten háztartásában. A keresztet fölvenni nem látszik többé öngyilkosságnak, hanem istentiszteletté szentesül. Egy fontos van csak előtte: Isten akarata teljesedjék, bármi esik is énrajtam! • Talán túl tágas területre tévedtünk, amikor Jézus Krisztus mindent jóra változtató hatalmáról szóltunk. Hiszen oly igen bonyolult a világ történelmének a világa, melyben császárok parancsa hangzik. Nézzünk azért kisebb tükörbe. A nehéz út két vándorának: Máriának és Józsefnek a sorsára nézzünk. Az a szent asszony meggyanusítottan, az a szent férfi lelkében szörnyű vívódásokkal élt, amíg karácsony nem lett. Krisztus születése óta azonban erről az asszonyról zeng tovább Erzsébet szava: «Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse!» És ez a szegény József kapta elsőnek azt a nagy méltóságot, hogy Isten helyettesítésében védelmezze Isten egyszülött Fiának életét. Maga a természet világa is Krisztus mindent jóra fordító hatalmáról beszélt. A karácsonyi történet arról értesít, hogy Betlehem mezőségei fölött a pásztorok mennyei világosság ragyogását látták az éjszakában. Lön -pediglen ez az napokban paranczolatot ada ki az Augustus czászár, bogy szám szerint be írnák mind ez egbissz világot. Ez számlálás első vala, mikoron Cyrenius Siriát tisztül bírná. És mindenek elmennek vala hogy magokat be Íratnák, kiki mind az ü városába. Fel mine pediglen Josef és Galielaból Nazaretnek városából, Sido országba Danidnak városába melly Betlehemnek hivattatik, Annakokaiért hogy Danidnak házából, és nemzetsighiből való volna, hogy be íratná magát az Máriánál, kit üneki felesighül házzasságra attanak vala, melly helhes vala. Történik pediglen mikoron ott volnának be telyesedinek az ü szülisinek napjai, és ez világra szülé az ü fiát az ü első szülöttit és bepolálá és hogy minél nem vala helyek ünekiek az vendig fogado házban, le fektéié ütet az jászolban. És pásztorok valónak ugyan azon tartományban kik mezőn valának barmoknál, és őrizik ijel virasztuán az ü nyájokat. És imé Istennek angyala felettek meg allapék, és az Űr Istennek finessighe környül viué ükét, és nagy filelemmuel meg filemlinek. És monda ünekiek az angyal: Ne fillyetek, mert imé én hirdetek tünektek nagy örömet, melly liszen mind az egbissz flipnek, Mert születtet tünektek az Danidnak városában, ez má napon üdvözijtő, ki az Mindkét oldalról nézve igaznak bizonyul Krisztussal kapcsolatosan a világosság és sötétség viszonya. Űzd el Jézus Krisztust az életedből, — hiába gyújtasz százszámra ragyogó lámpásokat, emberi tudás minden fényét fölvillogtathatod, még a nappalod is reménytelenül sötét marad. Hívjad magadhoz Öt, aki magát a «világ világosságának» nevezte, és a reménytelenség sötét éjszakája is fénybe öltözik. Nem a karácsonyi történet mellékvonása, nem is egyetlen ember — az igehirdető — élettapasztalata ez csupán, hanem keresztyének hatalmas tábora egyértelműleg bizonyítja. Figyeljük meg ma jól, amit a mennyei • kar énekelt Krisztus mindent jóra fordító hatalmáról: «Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat.» Krisztustalan világ emberei között borzasztó bántóan hangzik az Isten nevét gyalázó káromló szó. Fájdalmasan nagy méreteket öltött közöttünk is! Ahol Krisztus emberek, nemzetek életében életrekel, ott Isten nevének dicsősége zeng. Ahol Krisztus nélkül kerülnek egymásvr (Úr) Khristus. És ez tünektek az jele. Találtok eggy küsgermeket pólába be takarna kit jászolba helyeztettenek. És nagy hirtelensiguel lün az angyalnál menynyei seregnek sokasága kik diczirik vala az Istent, és ezt mongyák vala: Dicziret ligen az Istennek az magasságokban, és földön bikesig, embereknek jóakarat. És lün minek utánna, el meninek ü tülök az angyalok az mennyországba, az emberek és, az pásztorok szólnak vala eggymásnak: Mennyünk el immár mind betlehemiglen, és lássuk meg ez meg mondott dolgot melly mostan lütt, melyet az vr (Úr) Isten meg jelente münekünk. És nagy sietetessignel el meninek, és meg találak az Máriát, és az germeket az jászolba helheztetuin. Mikoron pediglen leátták volna, ki hirdetek az beszidet, melly ünekiek mondattatott, vala ez germek felöl. És mind azok kikaz kik hallók czudalkozának ezeken, mellyeket az pásztorok mondottanak vala ünekiek. Az Maria pediglen magában tartó vala mind ez beszideket és az ü sziliben viseli vala. És meg térinek az pásztorok, fel magasztaluán, és diczüin az Istent, mind ez dolgokrul mellyeket hallottanak, és láttának vala azonkippen mint ünekiek megmondatott vala. (A karácsonyi evangélium Sylvester János 1541-ben megjelent újszövetségfordításából.) sál össze emberek, ott életviszonyukat az ártó-bántó rosszindulat jellemzi. Jóakarat csak ott uralkodik, otthonokban és emberek egymáshoz való viszonyában, ahol Jézus tanítja meg a benne hívőket az emberi élet értékének, méltóságának megbecsülésére. Minden mássá, minden jobbá lesz, ahol karácsony csodája megismétlődik és a szívekben életre kél Jézus. # A karácsonyi történet kedves, jellegzetes földi alakjairól — a pásztorokról — se feledkezzünk meg. Nem tudom, kik voltak. Hasztalan volna ez irányban kutatni is. Egyszerű, észrevétlen emberek voltak. El tudom azt is képzelni egyikükről-másikukról, hogy rettegve állott meg gazdája előtt, amikor nem tudott számot adni valamelyik elveszett báránykájáról. Karácsony nélkül ugyan kinek jutna eszébe rágondolni emberekre, akik kimondhatatlanul régen ott vigyáztak a nyájuk mellett. Ezek a pásztorok lettek a föld első keresztyén misszionáriusai, amikor mindenfelé elhirdették, amit láttak és hallottak. Szegényes életük gyökeresen másra fordult. Ilyenképen hosszasan elelmélkedtünk a karácsonyi történet egyes vonásain, melyek megmutatták nekünk, mint változik minden jóra, ha életünkben megjelenik Jézus Krisztus. De a legfontosabbat még nem mondottuk el. A szíve ennek az üdvösségünket hirdető evangéliumnak mégis csak ez az angyali szózat: «Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus.» Megijedt embereknek mondotta ezt az angyal. Embereknek, akik féltek. Bűn gyermekeinek mondotta. Mert a félelem a bűnös ember sorsa. Jézus azért született a földre, hogy életével, tanításával, szenvedésével, halálával, föltámadásával és mennybemenetelével minket megváltson a bűn, a halál, a kárhozat hatalmából, hogy félelem helyett megtöltse a szívünket kimondhatatlan örömmel. Ahol ö megjelenik, meghátrál a bűn. Ahol Ö hirdet békességet, véget ér minden nyugtalanság. Ahol Ö lesz Ur az ember életében, ott minden — úgy szeretném ezt szavam teljes súlyával kimondani — minden jóra változik. Ez a csodák Ura. Ez a Jézus Krisztus még azt a legnagyobb csodát is el tudja végezni: Hogy egészen más, jobb legyen a mi szegény emberi szívünk! Ámen. (D. Ordass Lajos prédikációja a budapesti Deák-téri templomban 1957 december 25-én. Gyorsírásos jegyzet nyomán.) Lön pediglen . . . 2
