Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-12-01 / 11. szám
IX. évf. 11. szám. Megjelenik havonként Karácsony Minden jóra változik Jézus Krisztus Urunk születésekor nagy csoda színhelye volt ez a föld: Közénk született Isten. Akkor — az idők teljességében — ezt az eseményt körül is övezték a csodás jelek. Titkon és nyilvánosan próféták kaptak égi látomásokat. Angyali üzenetek hangzottak. Uj csillag gyűlt ki az égen. Mennyei karok éneke zengett. Világossá lett az éjszaka. Nagy útra kerekedtek Napkelet bölcsei. És ki tudná mind elsorolni a jelek sokaságát! Azóta karácsony külső megjelenése már magában is csodálkozást ébreszt a lelkűnkben. Ezidén is. Tudom, hogy ünnepeltünk mi már gazdagabb karácsonyt is. Azt is tudom, hogy máskor a magyar családtagok szorosabban voltak együtt, mint ma. Mégis mindezek ellenére is ebben az évben is volt a karácsonyestének valami varázsa. Tegnap a nap folyamán még figyeltem a tülekedést az utcákon, a rohanó embereket. És megkérdeztem magamtól: Hogyan lesz ebből estére ünnep? És mégis lett. Úgy lehet: sok könnyel, de ünnepi érzéssel. Úgy lehet: szegényen, de mennyből ajándékozott szeretettel. Jézus Krisztus Urunk születésének az emlékünnepe maga is sok mindent mássá tesz a földön. Ma arra kérlek titeket: könyörögjünk mindannyian Isten Szendéikének áldásáért, hogy — miközben a régi karácsonyi történet mondatait hallgatjuk, világossá váljék előttünk a keresztyén hitnek az a régi, boldog tapasztalata, hogy mindenütt, ahol Jézus Krisztus megszületik az emberek lelkében, — minden jóra változik. Lukács evangélista tollából a karácsonyi történet első szavai égy folytak: «Lön azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki....» így olvasták azóta majd kétezer éven át a hívő keresztyének. így tanultuk magunk is hajdan, álmodó gyermekszemmeí, és ugyanezeket a szavakat hallottuk mai istentiszteletünkön is. «Augusztus császártól parancsolat adaték ki». Történelemkönyvekben sok csodálatos, hősi dologról tanultunk és olvastunk, ami császári parancs nyomán a földön történt. Kevesebbszer írták fel a nyomort és a halált, mely császári parancs nyomában járt. Hosszan lehetne és kellene is szólni arról a keserűségről, háborgásról, lázadozásról, tehetetlen vergődésről, összeszorított fogú dacról, mely milliókat fogott el, amikor elhangzott a császár parancsa. Ebbe a fejezetbe tartozik bele a harctereken elvérző milliók halálhörgése, fogolytáborok reménytelen lakóinak lassú sorvadása, a kínpadok meggyötörtjei, vértanuk hősiessége, tengervíz alatt, levegő-égben halállal tusázók sorsa.... és rábízom kinekkinek az élettapasztalatára, vagy a képzeletére, mi jelenik meg tekintete előtt, amikor ezt a mondatot hallja: «.... a császártól parancsolat adaték ki....» A nyomasztó nehéz érzés alól, amely az emberszívet megterheli, Jézus ad szabadulást. ö tanít meg arra, hogy minden földi nagyság fölött, — még a leghatalmasabb császár fölött is — meglássuk és megismerjük Istent, aki mindent alkotott, ami a földön és a világban van, akit szolgálni tartozik minden teremtménye, akinek az akarata magasan fölötte van a császár akaratának és aki kezében tartja legkisebb gyermekének a sorsát is. A császár parancsa nem volt könnyű Máriának és Józsefnek sem. Mégsem ol-1965. december vasunk zúgolódásukról. Ök a többi fölzaklatott embernél többet tudtak, ezért jártak engedelmesen, ök azt tudták, hogy míg látszólag szeszélyes külső parancsnak engedelmeskednek, addig közben Isten akarata megy teljesedőbe. Tudták, hogy lábuk roskadozását látja Isten. Tudták, hogy könnyüket, mely száraz kenyerükre hullik, megszámlálja Isten. Tudták, hogy amikor emberi keményszívűséggel találkoznak, — látja őket Isten. Akit Jézus ezzel az istenhittel ajándékoz meg, másképen fogadja a kemény szót a császár ajkáról is. Ha kell: szenvedést vállal, mert az sohasem lehet ér-A szent királyok hódolata. Ismeretlen magyar mester müve. (XV. század.) Szepeshely, székesegyház.
