Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1964-03-01 / 2. szám

’’Meg van írva” 2. Az előfutárok (Törvény és Ígéretek) Az Utitárs és a Norvég Misszió magyarnyelvű rádióadása minden hónap má­sodik péntekjén «bibliaiskolát» közvetít. Mai számunkban a sorozat második előadását közöljük. Szerk. Mint mondottuk: Jézus Krisztus el­jövetele valóságos történeti esemény volt, s mint minden történésnek, ennek is előz­ményei és következményei is voltak. Mik voltak az előzményei? 1. Isten világosan látta, hogy az általa teremtett emberiség igen megromlott és egyre esendőbb állapotba kerül. Hiába mondja magáról, hogy jó neki Isten nél­kül, mert csak annál inkább kerül mások uralma alá. Isten szíve megesett rajta! Ahogy ezt Jézus olyan nagyon szemlélete­sen elmondta azóta is sokat emlegetett (és félreértett) példázatában. A mindenét eltékozolt, de újrahazataláló fiút nagy szeretettel fogadta az apja. De elmondta róla, hogy tulajdonképen a halál állapotá­ban volt csavargása idején! Ezt a halál állapotát készült megszüntetni az Isten. Kell ezt ma is mondanunk? Igen, mert vannak, akik csak elkeseredetten tudnak beszélni a világról, mintha azt az Isten végérvényesen elhagyta volna. Nem, Jé­zus Krisztus világosan beszélt arról, hogy Isten Atyánk, akinek szíve megesik az el­esettek állapotán és segítségükre siet. 2. Nos, ebben a magatehetetlen, de nagyképű és önmagát csaló helyzetben levő emberiségből kihasított az Isten egy szeletet, hogy azzal való bánásmódján, annak engedelmességén és elégedetlen­ségén az egész emberiség elveszettségét megmutassa. Ez a nép Ábrahám pátriárka leszármazottjainak a közössége volt. Már Ábrahámnál csoda történt: Isten megál­dotta őt és utódait, akkor, amikor Ábra­hám nem is remélhette, hogy még egy­általán valaha utódai lesznek. — E nép­nek helyzetét, kiválasztottságát azóta is próbálták elvitatni. Ennek több oka volt, — egyrész magában a népben, mert az sokszor visszaélt kiválasztottságával, más­részt rajta kívülállókban, akik félreértet­ték, hogy Isten szeletként vágta ki e népet az egész emberiségből — ahogy mondot­tuk, — hogy példát konstatáljon. Hogy zikalitásomnál ilyen eredményt ért el, milyen hatásokat válhatott ki fogéko­nyabb alkatokban rajongó zeneértése? Ha így nézzük életét, talán még a biológus­kodás sem volt elvesztegetett idő, hiszen a zene lényegét, a hívő emberséget ott is terjeszthette. S ez a tudat talán hozzá­segítheti Peskó Zoltánt, hogy a vissza­vonul tságban megtalálja kiegyensúlyo­zottságát. Amely remélhetőleg egyszer még alkotó nyugtalansággá válik. Tompa László. ez így van, annak bizonyságai az Otestá­­mentum ún. történeti könyvei, amelyek minden szépítés nélkül mondják el e nép életének minden eseményét, még akkor is, ha az nem valami kedvező vagy hízel­gő a közösségre vagy egyesekre. Mi nem vitázunk az egész «zsidókér­désen». De ezt a történeti vonatkozást ma csak még hangsúlyosabban el kell mon­danunk. Mert ha elhallgatnánk, akkor le­­züllenénk mitológiává, amilyenből ezer­számra valót szültek a különböző korsza­kok. Jézus Krisztus eljövetelének előké­szítése nem valami idő- és térfölötti el­mélet, hanem történeti események nyo­­monkövethető láncolatából állott. Lénye­gét tekintve tehát semmi köze a mitoló­giához! 3. A nép hibái és botlásai iránt igen nagy türelmet tanúsított az Isten. Meg­várta, amíg egymásra talál és egy néppé kovácsolódik. Megvárta, amíg a nép el­nyomójának mértéke betelik és azt meg­büntetve, a népet biztonságba, új hazába telepítheti. Mindez igen hosszadalmasan ment végbe és rettentő sok félreértéssel, melléfogással és tévedéssel járt. Amikor azonban Isten elérkezettnek látta az időt, közelebb lépett e néphez. Szerződést kötött vele, vagy ahogy régi magyar íróink mondták: kötést tett. E kö­tések sok minden tartalmaztak, amiket pl. az új haza körülményei megkívántak. De a lényeg mégis azokban a mondatok­ban van, amelyekből később az általunk ismert tízparancsolat lett. Ez a tízparan­csolat rokon más, korabeli hasonló kötés­sel is. De nem kétséges, hogy jól össze­foglalta mindazt, amit Isten maga és az embertársak iránt kívánt meg népétől. S amikor egyszer megkérdezték Jézustól, hogy e parancsolatok közűi melyik a leg­fontosabb, akkor Ö a dolgok mélyére nyúlt: nem a tévelygő népnek elmondott szavakat ismételte, hanem azok értelmét foglalta össze: «Szeresd az Urat, a te Is­tenedet teljes szívedből, lelkedből, elméd­ből; felebarátodat pedig mint önmaga­dat.» Azóta is mindig hozzá kell tennünk Jézus összefoglalását a tízparancsolathoz. Mert ma is rengeteg olyan közösséget is­merünk, amelyek mind egy-egy kiraga­dott mondatára hivatkoznak a törvénynek. Szavakra hivatkoznak, betűre. Őket nem tudjuk követni. Sőt inkább óvjuk őket Pál szavaival: «A betű (ti. a törvényé) megöl, de a Lélek megelevenít.» Gémes István. Előfizetések, címváltozások u következő címekre küldendők ANGLIA Rev. Robert J. Pátkai, 36 College Rd, Wembley, Middlesex. AUSZTRIA, OLASZORSZÁG Utitárs, Liechtensteinstr. 20/9, Wien 9. BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG Rév. András Pándy, 35 rue Leon Lepage, Bruxelles. DÁNIA Utitárs, Jenő Cservenka, Baltorpvej 159, Ballerup. FRANCIAORSZÁG, SPANYOLORSZÁG, PORTUGÁLIA Ervin Pátkai, 5 rue Marie Davy, Paris XIV. NÉMETORSZÁG István Szalay, Zuckerbergweg 127, Stuttgart - Bad Cannstadt. NORVÉGIA Utitárs, Kirkens Npdhjelp, Kirkegt. 5, Oslo. SVÁJC Natasa Donáth, Davidsboden­­strasse 63, Basel. SVÉDORSZÁG János Orem, Rondellen 6, KallhälL KANADA Rev. Pál Mező, 618 East 1st Street, Saskatoon, Sask. USA Márta Kassay-Farkas, 439 East 88th St., New York 28, N. Y. ARGENTINA Utitárs, Arnenábar 1749, Buenos Aires. BRAZÍLIA Rév. István Gémes, C. P. 6452, Sao Paulo. CSILE Tibor Lovagi, Casilla Correo 7045, Santiago. PARAGUAY Dr. László Baráth, Comex S. A. Edif. Victoria, Asuncion. URUGUAY Imre Biró, Laguna Merin 4337, Montevideo. VENEZUELA, KOLUMBIA Rév. György Pósfay, Apartado 4661, Caracas. IZRAEL Gertrude Weiss, P.O.B. 9011, Haifa. AUSZTRÁLIA Rév. Béla Bernhardt, 21 Kilbride St. Canterbury NSW. Egyéb országokból vagy légipostán való küldés kérése esetében közvetlenül kiadóhivatalunkba. UTITXHI Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den In­halt verantwortlich: L. G. Terray, Preste­­garden, Innsmfila, Norge. Mitglieder des Redaktionsausschusses: István Gémes, C. P. 6452, Sao Paulo, Brasil, Lajos Kótsch. Mosel Str. 40, Stuttgart-Münster, Deutsch­land und Robert Pátkai, 36 College Road, Wembley, Middlesex, England. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom