Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-12-01 / 11. szám
KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA * Vili. évf. 11. szám. Megjelenik havonként 1964- december Vajta Vilmos; Kevesek sokasága Adventi rádióáhítat A sokaság legnagyobb része felsőruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak és az az útra hintették. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott aki jön az Urnák nevében! Hozsánna a magasságban! És mikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult és ezt mondta: Kicsoda ez? A sokaság pedig így szólt: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. Máté ev. 21, 8—11. Jól ismerjük ezt az igét, Jézus jeruzsálemi bevonulásának történetét. Tudjuk azt is, hogy vele nemcsak az üdvtörténet csúcspontjához vezető úton vagyunk, hanem az emberiség történetének mélypontjához is elérkeztünk. Krisztus a kereszten életét adja áldozatul a világ bűneiért. A világ pedig megveti, megkínozza, kicsúfolja és keresztre feszíti. Ennek a történetnek a kezdete Jézus érkeszése, bevonulása, ádventje. Hozzá vagyunk talán ahhoz szokva, hogy a jeruzsálemi bevonulásról mint diadalmas érkezésről beszéljünk. Hiszen a Szentírás «sokaságról» szól, amely Jézust befogadta és ünnepelte. Aztán utána igen meglepődünk azon, hogy néhány napnak kell csak eltelnie, s Jézus már a legel - hagyatottabb próféta a földön. Még tanítványai is szétszélednek, amikor a sokaság elítélteti és megfeszítteti. Hogyan történhetett ez a hirtelen fordulat, kérdezzük. Egyik nap ünneplés, a másikon már vérszomjas embergyilkosság. A válasz sokszor arra szokott utalni: a tömegek hangulata, amelyet a mai világban különösen is ismerünk, nagyon váltakozó, szinte attól függ, ki tud nagyobb hatalmat keríteni magának a tömegek felett, ki tudja nagyobb ígéretekkel befolyásolni az embereket Érthető lenne, hogy Jézus jeruzsálemi ádventje is hamarosan ünneplés helyett, emberileg nézve a dolgot, kudarcba fulladt. Az ünneplő sokaság elfordult tőle, mert a hatalmasok, akiktől a nép mindennapi élete is függött, nem akarták ünnepelni, nem akarták Jézust elfogadni. Jobb volt hát melléjük állni, mintsem Jézussal közösséget vállalni. Mindez igen lehetséges, válaszként. De talán mégsem fedi a teljes valóságot. Feltételezi ugyanis, hogy a bibliai történetben említett sokaság valamiféle óriási tömeg volt. Persze sokszor van szó a Szentírásban arról, hogy Jézust sokaság követte, hogy sokaságnak prédikált, hogy a sokaságban sokakat meggyógyított, hogy a sokaságot megvendégelte. Fordítsuk azonban figyelmünket ebben a történetben arra, hogy valószínűleg igen nagy volt a számbeli különbség a Jézust ünneplő sokaság és egész Jeruzsálem városának lakossága között. A város népe csak kérdezősködik: kicsoda ez? A Jézust követő sokaság pedig felel, hitvallást tesz: ez Jézus. Hozsannázó éneke a Messiást egyedül illető ének, a király ünneplése, aki alázatosan jön népe megváltására. Az első ádventben tehát volt egy Krisztust ünneplő, róla bizonyságot tevő sokaság, és ott volt a város népe, amely talán sokkal nagyobb volt, mint a sokaság. így hát a sokaság valójában talán csak egy kicsiny sereg lehetett, amely a tanítványokon kívül egy valószínűleg könnyen megszámolható csoportból állott, hívőkből, akik Krisztusban felismerték a mégígért prófétát^ aki Isten ígérete szerint jött, népének megszabadítására. Az alázatosan érkező királynak alázatosan kicsiny a népe. Kell, hogy 1964 ádventjének küszöbén ezt a valószínűleg igazabb képet tartsuk szemünk előtt. Az egyház ugyanis mindig a kevesek sokasága volt ebben a világban. Még ha soknak is tűnik a Krisztust ünneplők serege, még mindig csak kisebbség a hitetlenül kérdezőkkel vagy pedig a durván megvetőkkel szemben. Krisztus mellett sose az egész nép állott, hanem csak egy választott nép, egy, a világ nagy tömegeihez mérve csupán maroknyi maradék, a «kicsiny sereg», ahogy egyik kedves énekünkben nevezzük az egyház népét. Ez volt az a sokaság, amely felismerte Jézust Jeruzsálem utcáin, amely hitet tett róla a város népe előtt. Sokan voltak rajtuk kívül a hitetlenek, akiknek számára a galileai Názáretből nem származhatott próféta. Az is meglepő, hogy még a tanítványok sem ismerték fel az első ádvent eseményeiben azokat az isteni eseményeket, amelyeket a sokaság szavakban és cselekedetekben ünnepelt. Csak akkor értették meg mindezt, amikor Jézus már megdicsőült. Lehet, hogy azok közé tartozol, kedves Testvérem, akik panaszkodnak a világban található sok istentagadás miatt. Hited is talán ingadozóvá vált, mert nem látod a sokaságot, amely ma követné Krisztust. Talán vigasztaló lesz számodra, ha egy új szemszögből kezded megérteni a jeruzsálemi bevonulás történetét. Jézus ezen az ádventen is a kevesek sokaságával akar találkozni, akik bizonyságot mernek mellette tenni mint Üdvözítőről. Ezek a kevesek gyűlnek egybe Krisztus egyházában, hogy megvallják hitüket ebben a világban és így lehessenek az örömhír-»1 _x
