Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-10-01 / 8-9. szám
iV . KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vili. évf. 8.—9. szám. Megjelenik havonként 1964. október—november Reformáció vagy megújhodás Ez a cikk 1948 reformáció havában jelent meg az Ébresztő c. lapban, amely akkor a Németországban szétszórt magyar evangélikusok lapja s mint ilyen, az egyetlen Nyugateurópában megjelenő magyar evangélkus lap (azt is mondhatjuk, hogy az Utitárs «elődje») volt. Az azóta eltelt 18 év a cikk sok mondanivalójának helyességét igazolta. Különös aktualitást ad a cikknek az a körülmény, hogy a magyarországi egyházi vezetőség újabb törvényhozó zsinat összehívását tervezi, mert már az 1952—53-ban hozott új egyházi törvényeket is «elavultnak» tartja. Szerk. * Az egyház szerte a világon válságos helyzetben van. A magyar keresztyén egyház helyzete egyre súlyosabb lesz. Ezt a helyzetet nem a háború és az azt követő politikai, társadalmi, gazdasági válság idézte elő, ezek csak felszínre hozták és meggyorsították. A baj nem is abban van, hogy a hitetlen világ szorongatja, hiszen ez hozzátartozik az egyház életéhez, hanem abban, hogy ez a válság felkészületlenül találta az egyházat. Elapadtak benne azok az erőforrások, amelyeket Isten adott neki. Engedte betemetni azokat a kutakat, amelyeket atyáink ástak a lelki Gerar völgyében és a lelkek elapadtak annak a kútnak vizétől, amelyeket a ma emberei ástak az egyházban. A világ lelke tört be az egyházba. Isten ezt eddig tűrte, de most fejéhez veri az egyháznak az ő bűneit, mert bűneiben is szereti az Ö egyházát és nem mond le róla. Két tábor alakult ki az egyházban a válság megoldásának kérdésében. Az egyik azt írta zászlajára: új reformáció, a másik pedig: megújhodás. Hogy meglássuk, mi a kettő közötti különbség, reá kell mutatni az egyházi köztudatnak a reformációra vonatkozó téves értékelésére. Az egyházi köztudat a reformációnak nem a lényegét látja, hanem a következményeit és eredményeit, ahogyan azok a felszínen, a világban jelentkeznek. Átsiklatja a kultúrvonalra, hogy ott értékele, mert ez — úgy gondolja — közelebb esik hozzá, több a gyakorlati értéke. A magyar protestáns egyházi köztudatot döntően befolyásolja a magyar protestantizmus történelmi fejlődése. A magyar protestantizmusnak szakadatlanul harcolnia kellett puszta létéért, fennmaradásáért, s így nem jutott ideje arra, hogy azt a nagy magyar lelki ébredést, amely a reformáció első századaiban jelentkezett, beleépítse egy szilárd egyházi keretbe. Ebben a keretben húzódott meg a nemzeti függetlenség és ellenállás gondolata és a vallási tartalom annyira ötvöződött a nemzeti gondolattól, hogy időnkint erősebb színt kapott benne a nemzeti gondolat, a politikai tendencia, mint a vallási gondolat. Ezért halljuk azokat a követeléseket, hogy át kell alakítani az egyház egész szervezetét, kezdve a gyülekezetektől fel a legmagasabb fórumig, korszerű egyházi törvényeket, őrségváltást, stb. stb. Ezek elfelejtik, hogy Isten elsősorban az egyház belső életét ítélte meg, tehát először belső megújhodásra van szükség! Erre figyelmezteti az egyházat Luther reformációja is! Luther forradalmi lélek volt, lelke az Isten-keresés lelki forradalmának tüzében égett, hogy végül az Istenre-találás békességében nyugodjék meg. Luther lelkét egyetlen kérdés foglalkoztatja: hogyan találok kegyelmes Istent? — Ez a kérdés nem hagyott neki nyugtot mindaddig, amíg Jézus Krisztus váltsághalálában meg nem találta a bűnt megbocsátó kegyelmes Istent. Ez a reformáció! Tehát elsősorban és mindenek]elett megújhodás! A tagjaiban mc-gújhodott egyház meg fogja teremteni a hozzád - muló kereteket is. Isten ezt a megújhodást akarja, sőt cselekszi is, csak mi ne álljunk útjába a magunk okoskodásával. Merjünk mindent egyedül Öreá feltenni! Aí. ••v A szarvasi evangélikus templom.
