Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-09-01 / 8. szám
«A szupplikáns» HÍREK Emléksorok Gyóni Géza születésének 80. évfordulójárá A nyáron múlt 65 éve... . Egy felsőzempléni evangélikus papiak hosszú tornácának végében nyurga, lányosképű, 16 év körüli ifjú bukkant fel, átizzadt vállán hátizsákot és összecsavart esőköpenyt cipelve — Szupplikáns, apuskám, szupplikáns! — szaladt be, a Burkus kutya vendégfogadó csaholását is túlszárnyaló vidámságban, édesapám irodájába két «szépreményű» (akkor még ez a levélcímzés is járta) 9, illetve 10 éves csemetéje. Minthogy a szupplikálás intézménye már évtizedek óta megszűnt, azon olvasóinkkal, akik arról nem is hallottak, közölnöm kell, hogy az evangélikus gimnáziumnok igazgatósága a nyári szünidőben önként vállalkozó, ügyesebb és megbízható tanítványaikat kiküldte, hogy az egész országban szétszórtan lakó hívektől adományokat gyűjtsenek. Ezek az adományok azt a célt szolgálták, hogy az egyházi iskolai tápintézetek, — «magyarul»: konviktusok vagy alumniumok, szegény sorsú diákjaiknak tápdíjengedményeket nyújthassanak. Az összeg egyharmada a serény gyűjtőt illette. A szupplikánsok ilyen módon nemcsak ruha- és könyvszükségleteik fedezésére szerezhettek egy kis pénzt, hanem akkori hazánk, Hungária Magna, kisebb-nagyobb területeit és népeit is megismerhették, éspédig annál is közvetlenebbül, mert akkori aránylag gyér vasúti hálózatunk miatt, de meg takarékosságból is, utaik nagyrészét saját kétlábú paripájukon tették meg. így például épen jó Apánk is, III. gimnazista korától kezdve, eleinte persze nagyobbacska kísérővel, egészen IV. éves teológus koráig, egy karácsonyi szünidőt is beleszámítva nem kevesebb mint 11-szer vágott neki a Rimaszombattól illetve Eperjestől 2—4—6 sőt 800 kmnyire levő távolságoknak, még Modrus- Fiume és Lika-Krbava vármegyéket is bejárva. Egy társával egyszer hajnali négytől éjjel tizenegyig kutyagoltak Kecskeméttől Szegedig, hőségben-porban, csodálatosképen csupa szembejövő járművel találkozva. Ez a távolság légvonalban jó 80 km. Szupplikáns-«rekorder» létére, mint aki ezt a «lutheránus koldulórendet» és annak minden örömét-búját (barátságtalan fogadtatásokat, ázást-koplalást, lábfeltörést) tapasztalatból ismerte, elég szűkös viszonyaink között is kedves erkölcsi kötelességének tartott Apánk, hogy szupplikáns «kollegáinak» szállást adjon, ahonnan azoknak — hála jó Anyánk kitűnő főztjének is — néha egy hétig sem volt kedvük kimozdulni, hacsak a környék evangélikus hittestvéreihez teendő gyűjtőportyázások céljából nem. Ezek közé a főhadiszálláson szívesen marasztalt diákok közé tartozott Áchim Géza is, a bevezetőben jelzett fiatal vendégünk egy szép nyári alkonyon. Mivel hamarosan kiderült, hogy barátunknak nemcsak jó hallása, de hangja is volt, a vacsora után legott munkába vettük a házi hangversenyünkben való közreműködésre. Rádióról akkor persze még senki sem hallott, de «leadóállomásunk» a falu apraja-nagyja számára már volt, éspedig az Apánk eszkábálta pompás lugasban. Hegedű és gordonka eléggé élvezhető kezelése mellett főleg valamennyiünk jó hangja szolgáltatta a rögtönzött többszólamú «műsort». Ki sejtette volna, hogy alig 20 év múlva Gyóni-Áchim Géza hegedűje is eltörik, amellyel pedig magyarok millióinak lelkét bűvölte el? Még kevésbbé gondoltuk persze, hogy rövid másfél évtized múlva ő lesz az első világháborúnak talán nemzetközi viszony latban is legkiválóbb költője. A lugasi kis énekkar minden tagja szinte egyidejűleg némult el örökre. Legelőször Béla öcsém, akit egy előretolt ponton hős csapatával lemérszároltak. Édesanyánk, amúgy is szívbajos lévén, bánatában halt meg és a szörnyű bizonytalanságban, él-e talán mégis a fia. Édesapánk csak négy évvel élte túl őt. Gyóni Géza sorsa ismeretes: Przemyslből 70 ezer bajtársával együtt Szibériába került, fivére, a megénekelt «Mihály főhadnagy», halála után elméje elborult, s röviddel a háború befejezése után halt meg a krasznojarszki fogolytáborban. Legyen ez az emlékeim megíratlan naplójából kitépett, elsárgult lap neki szentelve. Kozlay Kálmán. Perth, Ausztrália. A magyar ev.-ref. gyülekezet ezév tavaszától kezdve valamennyi istentiszteletét Pier Street-i imatermében tartja. Az igét páratlan hónapokban Kemény Péter ev. lelkész, páros hónapokban pedig dr. Domahidy András gondnok hirdeti. Sao Paulo. Gémes István lelkész a helyi németnyelvű «evangéliumi akadémia» (Evangélische Akademie) a kommunizmusról tartott előadássorozatában előadást tartott «Mi a vonzó a kommunizmusban?» címmel. Caracas. Szilas Attila lelkész családjával júniusban Caracasba érkezett, ahol Pósfay György egyéves svédországi tanulmányútja alatt magyar és skandináv gyülekezeti szolgálatot végez. Buenos Aires. A «Krisztus Keresztje» magyar gyülekezet fájdalommal jelenti, hogy a gyülekezet nőcsoportjának elnöknője és a gyülekezet felügyelőjének hitvese, Hohenlohe Károly Egonné sz. Gáspár Edith Mária elhúnyt. A gyülekezetben végzett munkájával, tisztének önzetlen betöltésével példát mutatott mind a gyülekezetben, mind a magyar kolóniában. Feltámadunk! Asunción, Paraguay. Augusztus 19-től 24-ig Leskó Károly buenos airesi lelkész látogatta meg a paraguayi szórványt, ahol több mint két éve nem járt magyar protestáns lelkész. A hívek örömmel fogadták ezt az alkalmat, amikor magyar nyelven hallgathatták az Igét és vehették magukhoz az Ur Szent Vacsoráját. Bécs. Öt év után ez ősszel megszűnt az ausztriai magyar diakonissza szolgálat anyagi támogatása. Kelemen Erzsébet diakonissza testvér október elsejétől az Ausztriai Evangélikus Egyház Belmissziói Osztálya munkájába áll. Santiago, Chile. Dr. Kadicsfalvy József lelkész az evangéliumi egyházak szeretetszolgálatának («Ayuda Christiana Evangelica») titkáraként működik Chilében már két éve. E hivatalában végzett munkája mellett fáradhatatlanul dolgozik magyar gyülekezeti munkában is. A hívek száma kivándorlás folytán apadóban van. Buenos Aires. A magyar gyülekezet havonkint megjelenő sokszorosított «Gyermekújság»-ot indított a szórványban élő gyermekek számára. Bécs. Májusban Ausztriába látogatott Káldy Zoltán püspök és felesége, Ottlyk Ernő teológiai prodékán és Weltler Rezső esperes. Ezzel elsőízben kereste fel a Magyarországi Evangélikus Egyház küldöttsége Ausztriát, D. Gerhard May osztrák evangélikus püspök 1962 évi látogatásának viszonzásaképen. Korábban Ordass Lajos püspök és dr. Vető Lajos vezetésével ökuménikus találkozók alkalmával jártak kiküldöttek Ausztriában. Stockholm. «Telt ház» volt a nyár legnagyobb részében a skandináviai egyháztanács gyülekezeti otthonában Tángagardeben, mind a konferenciák mind a konferenciák mind a gyermektáborok alkalmával. Az Utitárs és a Norvég Misszió magyarnyelvű rádióadásait minden pénteken délután, középeurópai idő szerint 15, 45-kor hallhatjuk a 41 m-es hullámhosszon. Az adások levelezési címe: Norvég Misszió, Grensen 19, Oslo. 4
