Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1964-09-01 / 8. szám

«A szupplikáns» HÍREK Emléksorok Gyóni Géza születésének 80. évfordulójárá A nyáron múlt 65 éve... . Egy felső­zempléni evangélikus papiak hosszú tor­nácának végében nyurga, lányosképű, 16 év körüli ifjú bukkant fel, átizzadt vállán hátizsákot és összecsavart esőköpenyt cip­elve — Szupplikáns, apuskám, szupplikáns! — szaladt be, a Burkus kutya vendég­­fogadó csaholását is túlszárnyaló vidámságban, édesapám irodájába két «szépreményű» (akkor még ez a levélcímzés is járta) 9, illetve 10 éves csemetéje. Minthogy a szupplikálás intézménye már évtizedek óta megszűnt, azon olva­sóinkkal, akik arról nem is hallottak, kö­zölnöm kell, hogy az evangélikus gimná­­ziumnok igazgatósága a nyári szünidőben önként vállalkozó, ügyesebb és megbíz­ható tanítványaikat kiküldte, hogy az egész országban szétszórtan lakó hívektől adományokat gyűjtsenek. Ezek az adomá­nyok azt a célt szolgálták, hogy az egyházi iskolai tápintézetek, — «magyarul»: kon­­viktusok vagy alumniumok, szegény sorsú diákjaiknak tápdíjengedményeket nyújt­hassanak. Az összeg egyharmada a serény gyűjtőt illette. A szupplikánsok ilyen módon nemcsak ruha- és könyvszükségleteik fedezésére szerezhettek egy kis pénzt, hanem akkori hazánk, Hungária Magna, kisebb-nagyobb területeit és népeit is megismerhették, és­­pédig annál is közvetlenebbül, mert ak­kori aránylag gyér vasúti hálózatunk miatt, de meg takarékosságból is, utaik nagyrészét saját kétlábú paripájukon tet­ték meg. így például épen jó Apánk is, III. gimnazista korától kezdve, eleinte persze nagyobbacska kísérővel, egészen IV. éves teológus koráig, egy karácsonyi szünidőt is beleszámítva nem kevesebb mint 11-szer vágott neki a Rimaszombat­tól illetve Eperjestől 2—4—6 sőt 800 km­­nyire levő távolságoknak, még Modrus- Fiume és Lika-Krbava vármegyéket is bejárva. Egy társával egyszer hajnali négy­től éjjel tizenegyig kutyagoltak Kecske­méttől Szegedig, hőségben-porban, cso­dálatosképen csupa szembejövő járművel találkozva. Ez a távolság légvonalban jó 80 km. Szupplikáns-«rekorder» létére, mint aki ezt a «lutheránus koldulórendet» és an­nak minden örömét-búját (barátságtalan fogadtatásokat, ázást-koplalást, lábfeltö­rést) tapasztalatból ismerte, elég szűkös viszonyaink között is kedves erkölcsi kö­telességének tartott Apánk, hogy szuppli­káns «kollegáinak» szállást adjon, ahon­nan azoknak — hála jó Anyánk kitűnő főztjének is — néha egy hétig sem volt kedvük kimozdulni, hacsak a környék e­vangélikus hittestvéreihez teendő gyűjtő­­portyázások céljából nem. Ezek közé a főhadiszálláson szívesen marasztalt diákok közé tartozott Áchim Géza is, a bevezetőben jelzett fiatal ven­dégünk egy szép nyári alkonyon. Mivel hamarosan kiderült, hogy bará­tunknak nemcsak jó hallása, de hangja is volt, a vacsora után legott munkába vet­tük a házi hangversenyünkben való köz­reműködésre. Rádióról akkor persze még senki sem hallott, de «leadóállomásunk» a falu apraja-nagyja számára már volt, és­pedig az Apánk eszkábálta pompás lugas­ban. Hegedű és gordonka eléggé élvez­hető kezelése mellett főleg valamennyiünk jó hangja szolgáltatta a rögtönzött több­szólamú «műsort». Ki sejtette volna, hogy alig 20 év múl­va Gyóni-Áchim Géza hegedűje is eltörik, amellyel pedig magyarok millióinak lel­két bűvölte el? Még kevésbbé gondoltuk persze, hogy rövid másfél évtized múlva ő lesz az első világháborúnak talán nem­zetközi viszony latban is legkiválóbb költ­ője. A lugasi kis énekkar minden tagja szinte egyidejűleg némult el örökre. Leg­először Béla öcsém, akit egy előretolt ponton hős csapatával lemérszároltak. Édesanyánk, amúgy is szívbajos lévén, bánatában halt meg és a szörnyű bizony­talanságban, él-e talán mégis a fia. Édesa­pánk csak négy évvel élte túl őt. Gyóni Géza sorsa ismeretes: Przemyslből 70 ezer bajtársával együtt Szibériába került, fi­vére, a megénekelt «Mihály főhadnagy», halála után elméje elborult, s röviddel a háború befejezése után halt meg a krasz­­nojarszki fogolytáborban. Legyen ez az emlékeim megíratlan naplójából kitépett, elsárgult lap neki szentelve. Kozlay Kálmán. Perth, Ausztrália. A magyar ev.-ref. gyülekezet ezév tavaszától kezdve vala­mennyi istentiszteletét Pier Street-i ima­termében tartja. Az igét páratlan hóna­pokban Kemény Péter ev. lelkész, páros hónapokban pedig dr. Domahidy András gondnok hirdeti. Sao Paulo. Gémes István lelkész a helyi németnyelvű «evangéliumi akadémia» (Evangélische Akademie) a kommuniz­musról tartott előadássorozatában elő­adást tartott «Mi a vonzó a kommuniz­musban?» címmel. Caracas. Szilas Attila lelkész család­jával júniusban Caracasba érkezett, ahol Pósfay György egyéves svédországi tanul­mányútja alatt magyar és skandináv gyü­lekezeti szolgálatot végez. Buenos Aires. A «Krisztus Keresztje» magyar gyülekezet fájdalommal jelenti, hogy a gyülekezet nőcsoportjának elnök­nője és a gyülekezet felügyelőjének hit­vese, Hohenlohe Károly Egonné sz. Gás­pár Edith Mária elhúnyt. A gyülekezet­ben végzett munkájával, tisztének önzet­len betöltésével példát mutatott mind a gyülekezetben, mind a magyar kolóniá­ban. Feltámadunk! Asunción, Paraguay. Augusztus 19-től 24-ig Leskó Károly buenos airesi lelkész látogatta meg a paraguayi szórványt, ahol több mint két éve nem járt magyar pro­testáns lelkész. A hívek örömmel fogad­ták ezt az alkalmat, amikor magyar nyel­ven hallgathatták az Igét és vehették ma­gukhoz az Ur Szent Vacsoráját. Bécs. Öt év után ez ősszel megszűnt az ausztriai magyar diakonissza szolgálat anyagi támogatása. Kelemen Erzsébet dia­konissza testvér október elsejétől az Au­sztriai Evangélikus Egyház Belmissziói Osztálya munkájába áll. Santiago, Chile. Dr. Kadicsfalvy József lelkész az evangéliumi egyházak szeretet­szolgálatának («Ayuda Christiana Evange­­lica») titkáraként működik Chilében már két éve. E hivatalában végzett munkája mellett fáradhatatlanul dolgozik magyar gyülekezeti munkában is. A hívek száma kivándorlás folytán apadóban van. Buenos Aires. A magyar gyülekezet havonkint megjelenő sokszorosított «Gyer­­mekújság»-ot indított a szórványban élő gyermekek számára. Bécs. Májusban Ausztriába látogatott Káldy Zoltán püspök és felesége, Ottlyk Ernő teológiai prodékán és Weltler Rezső esperes. Ezzel elsőízben kereste fel a Magyarországi Evangélikus Egyház kül­döttsége Ausztriát, D. Gerhard May oszt­rák evangélikus püspök 1962 évi látoga­tásának viszonzásaképen. Korábban Or­­dass Lajos püspök és dr. Vető Lajos veze­tésével ökuménikus találkozók alkalmával jártak kiküldöttek Ausztriában. Stockholm. «Telt ház» volt a nyár leg­nagyobb részében a skandináviai egyház­tanács gyülekezeti otthonában Tángagar­­deben, mind a konferenciák mind a kon­ferenciák mind a gyermektáborok alkal­mával. Az Utitárs és a Norvég Misszió magyarnyelvű rádióadásait minden pénteken délután, közép­európai idő szerint 15, 45-kor hall­hatjuk a 41 m-es hullámhosszon. Az adások levelezési címe: Norvég Misszió, Grensen 19, Oslo. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom