Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-01 / 9. szám
Az istentiszteletek világgyülése «A helsinki-i világgyűlésre úgy fogunk visszaemlékezni mint az istentiszteletek világgyűlésére» — ezekkel a szavakkal nyilatkozott az Evangélikus Világszövetség újonnan megválasztott elnöke a sajtónak. Igaz jellemzést adott. Minden reggel korai úrvacsorái istentiszteletek vezették be a nap munkáját. Utána a megnyitó áhítatokon a Szentháromság imádása szólalt meg zsoltárok, dicséretek könyörgések formájában. Isten dicséretét zengette ez a hatalmas gyülekezet, amely nemcsak néma résztvevő volt, hanem hangos hirdetője Isten magasztos cselekedeteinek. A délelőtti teljes ülések, amelyeken előadásokon kívül a Világszövetség munkájáról szóló jelentésekkel, szervezeti és egyéb aktuális kérdésekkel foglalkoztak, rövid könyörgéssel zárult. Ebben szólalt meg a világgyűlés Isten elé vitt gondja a körülöttünk levő világ és az egyház szolgálata ügyéért. A délutáni gyűléseket, amelyek sokszor kisebb csoportokban történek, megint egy esti áhítat zárta be a «fehér dómban». Ez az istentiszteleti keret nem volt lényegtelen a világgyűlés munkájára nézve. Itt volt minden nap szolgálatának a középpontja és forrása. Az Efezusi levél alapján tartott elmélke-Üzenet . . . (folyt.) után tudakozó kérdésre, — senki sem gondolt lyesmire az evangélikus egyházak e nagy találkozóján, -— hanem hogy nekünk újra meg kell fogalmaznunk ezt a választ a saját generációnk számára, úgy, hogy ugyanaz a válasz maradjon. Ezért hivattunk a modern gondolkodással való bátor és becsületes szembenézésre. Az az ember, aki Istennel szabadon, örömmel és félelem nélkül találkozik, ugyanolyan szabadsággal, örömmel és bátorsággal nézhet szembe a világgal is. Szükséges, hogy előítélet nélkül vegyük szemügyre az új társadalmi formákat és ennek az új fejleménynek a fényében vizsgáljuk meg saját szervezeti struktúránkat is. De mindenekelőtt a keresztyén szeretetszolgálat lényegének új és mélyebb megértésével kell embertársaink sokféle szükségéről gondoskodnunk, annak a Jézus Krisztusnak a szellemében, aki testvérévé lett az embernek és szolgává tette magát érte. így teljes józansággal tudjuk magunkévá tenni a felelősségérzetet azért a világért, amelyben élünk. Kiváló emberi teljesítmények, gondosan kidolgozott ideológiák és tervek nem menthetnek meg minket Isten ítéletétől. Megváltásunk egyedül Krisztusban van, aki vérét ontotta értünk és értelmet ad életünknek, hogy Isten jóságos és kegyes akarata teljesüljön: min' a mennyben, úgy itt a földön is. dések pedig különösen is kihatotak a világgyűlés főtémájára. «Krisztus — ma» így szólt a főtéma. Mivel pedig a Róla szóló üzenetet ma is az ő halála és feltámadása általi megigazulás jellemzi, a főelőadások különböző szemszögből szólották a Krisztusban vetett hit általi megigazulásról. «Kegyelem a világ számára» — ezt hirdette az első főelőadás, amely igen aláhúzta azt az igazságot, hogy ezt a kegyelmet nem «igazaknak» és «kegyeseknek» hirdeti az evangélium, hanem «gonoszoknak» és «istenteleneknek» (Mt. 9, 13, Uk. 5, 31 és Róm. 5, 6!). A második főelőadás a «Hit cselekedetek nélkül?» kérdését vetette fel. Elutasította azt a tévedést, amely nem akar a cselekedetekről tudni, amelyekbe pedig Isten minden embert beleállított (Ef. 2, 10). Igen fontos volt, hogy az elkövetkező két előadásban a fenti alapgondolatokat konkrétizálták. Egy finn szociológus professzor szólt a szétszakadt emberiség Krisztusbani egységéről, amely által lehetővé lesz Nyugat és Kelet, gazdag és szegény országok közötti feszültségek feloldódása. «Ha pedig minden erőfeszítés a Krisztusban való kiengesztelődésre csődöt mondana is, a keresztyén ember számára megmarad az imádság lehetősége, amely nem adja fel a reményt» — ezekkel a szavakkal húzta alá az előadó a hit bizonyságtételét egy széthúzó világban. Egy indonéziai előadó viszont arról szólt, hogy az elnémult és rettegésben élő pogányság ajkán «Uj dicséret» szólal meg a Krisztusban való megigazulás által. Mindezekből nyilvánvalóvá vált, hogy a hit által való megigazulás tanítása nem valami elvont hittétel. A Krisztusban való új élet lehetőségét nyitja meg az egyház számára. Minden keresztyén ezen új élet hordozójaként van elhíva Krisztus tanítványaként. Persze ez a világgyűlés nem az önmegelégedés hangján szólt a hívők ezen küldetéséről, hanem bűnbánattal megállapította azt is, hogy hányszor és hányféleképen mondott csődöt — nem az evangélium, hanem — az a névbeli keresztyénség, amely Krisztus szavára nem akart hallgatni, s nem volt hajlandó Urának engedelmeskedni. Ezért szólalt meg a világgyűlés üzenetében a világ egyházaihoz az a meggyőződés, hogy a mai világgal való párbeszédben újból meg kell fogalmazni a közöttünk mindig jelenlevő Krisztusról szóló evangéliumot. Másrészt pedig a mai emberiség sokféle Ínségében újból valósággá kell válnia a krisztusi diakóniának (szolgálatnak), amely komolyan veszi, hogy Jézus Krisztus az emberrélétel által az ember testvére és szolgája lett. Vajta Vilmos. HÍREK Borcsiczky Imre ev. lelkész. A Braunschweig-i evangélikus egyház püspöke, D. Martin Erdmann, szeptember 15-én Ellierode község templomában lelkésszé avatta Borcsiczky Imre evangélikus diakónust, aki vallástanítói minőségben már 18 éve végez áldott szolgálatot a németországi magyar protestánsok között. Egyéves európai tanulmányút után október hónapban utazott vissza szolgálati helyére Gémes István braziliai lelkész Sao Paulo-ba. Hazautazása előtt körutat tett a skandináv országokban s többek között Malmöben, Oslóban és Bergenben tartott istentiszteletetet. Szeptember 29-én kezdődött a II. Vatikáni zsinat második ülésszaka. Dr. Vajta Vilmos a zsinati üléseken mint az Evangélikus Világszövetség hivatalos megfigyelője vesz részt. Míg a Világszövetség tavaly csak két megfigyelőt küldött Rómába, ezúttal felhasználta azt a lehetőséget, melyet a felekezetközi ügyekkel foglalkozó vatikáni titkárság már tavaly felajánlott, hogy ti. három megfigyelővel képviseltesse magát. Dr. Vajta Vilmoson kívül Skydsgaard dán és Lindbeck amerikai professzor a Világszövetség megfigyelői. A helsinki i evangélikus világgyűlésről hazautazóban Berlinbe isellátogattak Vető és Káldy püspökök. A németországi Quick szerint a berlini fallal kapcsolatban így nyilatkoztak: «Hálásak vagyunk azért a békeszolgálatért, mely itt folyik. Ez a fasisztaellenes védőfal elválaszt ugyan embereket, de az élet szolgálatában áll s ezért hasznos szolgálatot végez». Az Evangélikus Világszövetség végrehajtó bizottsága újabb hat évre Kurt Scbmidt-Clausing német lelkészt választotta főtitkárrá. T. 2 '0
