Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-01 / 9. szám
Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal Prestegárden, Innsmtfla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Kótsch Lajos. Pátkai Róbert, Szép falusi István. A lap ára egy évre 1.50 US dollár. t/riTM Mcghasonlott egyház New York-i jelentések szerint Kekkemen finn köztársasági elnök tavaszi magyarországi látogatásakor személyesen interveniált a magyar kormánynál annak érdekében, hogy Túróczy püspök meg jelenhessék helsinkii díszdoktorrá avatásán. — Helsinkiben viszont kijelentette a magyar ev. egyház hivatalos képviselője: ők «egyetértenek a magyar állammal» abban, hogy Ordass és Túróczy püspökök, az Evangélikus Világszövetség első alelnöke és a helsinkii egyetem díszdoktora, ne jussanak ki Helsinkibe. Ezzel a magyarországi küldöttség nyilvánosan mutatta meg meghásonlottságát a világ evangélikussága túlnyomó többségével. De megmutatta azt is, hogy a magyarországi evangélikus egyház önmagával meghasonlott egyház. A helsinkii fellépés csak egy jelenség a sok közül. Számtalan mást is fel lehetne sorolni. Meghasonlottság jele az, mkor ez ősszel a budapesti evangélikus teológiai akadémiára csak 3 rendes (és 3 rendkívüli) hallgató jelentkezett, — két évvel ezelőtt pedig egy sem. (Ugyanakkor a sokat kritizált nyugati egyházak teológiáira özönlik a fiatalság. Finnország kénytelen korlátozni a teológiai hallgatók számát. Még a debreceni református teológiára is 63 új hallgatót vettek fel tavaly.) Meghasonlottság jele az, mikor 23, néhány évvel ezelőtt egyidőben végzett fiatal lelkész közűi ma már csak feleannyi áll lelkészi szolgálatban. A többit vagy eltávolította az egyházi vezetőség, vagy ők maguk vonták le a konzekvenciát s álltak másfajta munkába. Meghasonlottság jele az, mikor «egyházi érdekből» idő előtt nyugdíjba kényszerít az egyház vezetősége olyan lelkészeket, akik gyülekezetük bizalmát bírják, s nem engedi, hogy a gyülekezetek azokat a lelkészeket válasszák meg, akiket ők maguk szeretnének. Igaza van talán annak a keleteurópai egyházi vezetőnek, aki egy egyházi konferencián tréfásan azt mondotta: «Magyarországon ma már csak két sztálinista intézmény van: az egyik a református egyház, a másik az evangélikus egyház__»? «A helsinkii evangélikus világgyűlés megkezdése előtti napon kellett volna megjelennie Túróczy Zoltán püspöknek a helsinkii egyetem aulájában, hogy Kekkonen finn köztársasági elnök jelenlétében átvegye az egyetem doktori kalapját, egy finn Bibliát és a diszdoktori oklevelet. Amikor Leevi Lauha promováló professzor befejezte finn-angol-német-sv'd nyelven váltakozva elmondott promováló beszédét, sorra méltatta a díszdoktorok érdemeit, s azok nevük említésénél felálltak helyükről. Túróczy Zoltán nevének említésekor elhangzott a felkiáltás: Poissaolevana — távol van...» — jelenti testvérlapunk a Hitből Élünk. Ilyen módon már a világgyűlés megkezdése előtt értesült a finn közvélemény és a világsajtó arról a szomorú tényről, hogy Magyarországról nem engedték ki mindazokat, akiket Helsinkibe várt a világ evangélikussága. A rákövetkező napon aztán az is köztudomású lett, hogy a Világszövetség első alelnöke, D. Ordass Lajos püspök, sem kapott kiutazási engedélyt, s a világgyűlés e felett jegyzőkönyvileg fejezte ki sajnálkozását. Néhány napra rá az ún. «finn-magyar baráti társaság» a helsinkii magyar követség épületében sajtókonferenciát tartott a Magyarországról érkezett küldöttséggel, s ezen, a meghívott skandináv újságírók beszámolója szerint, szemmellátható idegességgel és bosszankodással kellett a küldöttség szószólójának, Káldy Zoltánnak megtapasztalnia, hogy a két püspök távolmaradása kínos feltűnést keltett. Ekkor jött azonban a meglepetés. Káldy Zoltán nem is igyekezett titkolni, hogy a magyarországi evangélikus egyház jelenlegi vezetősége maga sem tartotta kívánatosnak a két püspök kiutazását. «Egyházunk ebben a dologban teljesen egyetért a magyar állammal» — jelentette ki Káldy Zoltán a Helsingin Sanomat szerint. «Inkább küldeném a legkisebb szórványgyülekezet legkisebb lelkészét egy ilyen világgyűlésre, mint Ordass Lajost» — mondta, a Sydsvenska Dagbladet és több skandináv lap tudósítói szerint, — «hiszen Ordass Lajos már öt éve passzív magatartást tanúsít (!) az egyház munkájával szemben». Ami pedig Túróczy püspököt illeti, ő háborús bűnös, tehát nem kaphat útlevelet (!). Azt természetesen mindenki, Káldy Zoltán is, tudja, hogy Túróczy Zoltánt 1946-ban egy ún. «népbíróság» ítélte el «háborús bűnösség» címén, — épúgy mint Ordass püspököt két évvel később «valutaüzelmek» címén. Az is köztudomású, hogy Túróczy Zoltánt 1957 januárjában a jelenlegi magyar állam képviselőjének jelenlétében iktatták be püspöki tisztébe (hogy onnan alig egy évre rá új„Poissaolevana’távol van Túróczy Zoltán ev. püspök október 25-án lesz 70 éves. ból eltávolítsák). Ordass Lajos passzivitásának pedig az a kézenfekvő oka van, hogy püspöki tisztéből őt is eltávolították (s utódja Káldy Zoltán lett). Mindezt persze a sajtó is tudta. Mikor aztán világszerte az egyik lap a másik után hozta feltűnő címekkel a sajtókonferencia anyagát, szükségesnek látta Káldy Zoltán a világgyülés befejezése után olyan kiegészítő nyilatkozatot tenni az Uusi Suomi-nak, hogy Ordass és Túróczy püspökök dolgában «hamis híreket» hoztak egyes újságok, — s hozzátette: «Mi, magyar evangélikusok tiszteljük és szeretjük őket». Nos, ebben egyetértünk Káldy Zoltánnal. Hozzátehetjük: nemcsak mi, magyar evangélikusok tiszteljük és szeretjük őket. Ennek bizonyítéka Túróczy Zoltán finn díszdoktori címe és a Világgyűlésnek Ordass püspökre vonatkozó jegyzőkönyvi határozata, valamint az a tény is, hogy Ordass püspököt az Evangélikus Világszövetség tiszteletbeli elnökévé választották. De ha tényleg tisztelik és szeretik őket: — miért kell akkor a díszdoktorságot és a tiszteletbeli elnökséget agyonhallgatni az otthoni egyházi sajtóban? Hiszen mikor keleteurópai egyetemek avatnak díszdoktorrá olyan egyházi embereket, akiket az otthoni egyházi vezetőség tisztel és szeret, akkor azt oldalakon át tárgyalja a hazai egyházi sajtó. Vagy talán megint azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy egy dolgot mond valaki «odakint» s egy egész más dolgot «odahaza»? Akkor viszont hogyan várhatja ez az egyházi vezetőség, hogy a testvéregyházak — és saját egyházuk — népe higyjen nekik? Terray László. 3
