Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1963-10-01 / 9. szám

KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

VII. évf. 9. szám. Megjelenik havonként 1963. október.

Üzenet Helsinkiből

Az Evangélikus Világszövetség nyári helsinkii világgyűlése a következő üzenetet intézte a tagegyházakhoz:

Összegyülekeztünk a világ minden tájáról Helsinkibe, gyűlésünk témája ez volt: Krisztus — ma. Ismét megtapasztaltuk, hogy Krisztus minden emberi válaszfal felett egyesít bennünket, mert hiszen Ö áthidalja a szakadékot köztünk emberek és Isten között. Naponkénti istentiszteleteink, gyűléseink és megbeszéléseink során újra belepillanthattunk a Megváltó tikaiba, Aki bennünket az elő Isten elé állít, Isten előtti bűneinket önmagára veszi, új életet ad s ezáltal rendbehozza egész emberi egzisztenciánkat e világra s az örökkévalóságra nézve.

Ma olyan nemzedékben élünk, amely tele van reménységgel, de ugyanakkor a félelem is gyötri. Az atomerő, lökhajtásos repülőgépek és űrrepülések korában sokan azt hiszik, hogy elközelgett a végső győzelem a nyomor, éhség és betegségek felett. Ennek ellenére az emberiség ma minden eddiginél mélyebbre süllyedt a gyanakvásba, előítéletbe és gyűlöletbe, főleg pedig a totális megsemmisülést hozó atomháborútól való félelembe.

Mély szakadék az, amely a régi és áj generáció között van. A fiatalok örömmel köszöntik és a jövő zálogának tartják azt, amire az öregek gyanakvással és riadtan néznek. Amit pedig az idősebbek egykor lényegesnek és értékesnek tartottak, az az ifjúság szemében jelentéktelenné és túlhaladottá vált.

A mai ember nem kérdi többé: «Hogyan találhatom meg a kegyelmes Istent». Az ő kérdése sokkal radikálisabb, sokkal elemibb és Isten felől így érdeklődik:

«Hol van az Isten». Isten haragját nem tapasztalja meg, hanem az Ö látszólagos távolléte nyugtalanítja; nem a bűn bántja, hanem létének céltalansága; nem egy kegyelmes Isten felől kérdez, hanem, hogy ténylegesen létezik-e az Isten.

Isten szeretete azonban szünet nélkül munkában van, — az a szeretet, amely megkeresi és megtalálja az embert; az a szeretet, amely Jézus Krisztusban legyőzi az emberi elszigeteltséget, félelmet és céltalanságot. Teológiai rendszerek, liturgiái formák és egyházi szervezetek adott történeti helyzetekből eredtek és követik a történelem hullámhegyeit és völgyeit. Az

élő Isten azonban, mint a történelem Ura, mindezek felett áll.

Ö ma is munkálkodik, hogy az embereket magával közösségbe vonja. Isten «Neme» és «Igene», amellyel a világhoz szólt Jézus Krisztus halálában és feltámadásában, ma is érvényes. Jézus Krisztus jelenti számunkra Isten jelenlétét ebben a világban.

Ez oknál fogva hisszük, hogy a rémítő eshetőségekkel fenyegetett világban Isten arra hív fel bennünket, hogy szcreretcnck tanúi legyünk. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz: ez nem azt jelenti, hogy mi valamiféle «egyházi régiségek múzeumának» őrei vagyunk, hanem azt, hogy tanúbizonyságot teszünk arról, hogy Isten ma is közöttünk van Krisztus által. Továbbá azt sem jelenti ez, hogy mi talán megüresítenénk a választ, amelyet atyáink adtak a kegyelmes Isten

(Folyt, a köv. oldalon)

Az Evangélikus Világszövetség zászlaja két finn zászló között a helsinkii dómtemplom előtt.