Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-09-01 / 8. szám
73777 Uw / 7^v~ />OuT^U>l^r-r~ 373 Qt/7~~(}'2 *p /£L KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA VII. évf. 8. szám. Megjelenik havonként Urho Kekkonen finn köztársasági elnök : A? evangélikus Finnország Az Evangélikus Világzövetség helsinkii világgyűlésének egyik kimagasló eseménye volt az az előadás, melyet Kekkonen finn köztársasági elnök tartott a világgyűlés egyik első napján 7—8000 ember jelenlétében a finn főváros hatalmas árúmintavásár-termében (Messuhalli) angol nyelven. Az előadást örömmel hozzuk itt nyilvánosságra Szépfalusiné Wanner Márta fordításában. Szerk. * Elődöm, Paasikivi elnök, nagy politikai tekintélye mellett éles megjegyzéseiről is ismert volt. Egy alkalommal bosszúságában így nyilatkozott honfitársai hiányos politikai ítélőképességéről: «Ezek a finnek, mire is vitték? Hajdan fél Oroszországot lakták! De volt eszükben országot alapítani? Dehogy! Az első nehézségek láttán odébb álltak, átvitorláztak a Finn Öblön Finnországba, kerestek egy szép tisztást a nyírfaerdőben s építettek egy — szaunát!» A népvándorlás viharaiból való viszszahúzódás a félszigeten épült szaunába inkább romantikus elképzelés mint való történelem. De mint anekdota, ez a mondás jól jellemzi a finnek természetét és törénelmét. Az ország nagy kiterjedése és csekély lakossága lehetővé tették, hogy a finnek a szomszédtól függetlenül éljenek s távol tartsák magukat a világ zajától. Mind a mai napig rányomja bélyegét a finnek életmódjára és gondolkodására az erdő közelsége és a lakatlan területekkel való érintkezés. Népünk egész társadalmi és szellemi fejlődését erősen befolyásolta a csekély népsűrűség és a vadon közelsége. Nemzeti történelmünket inkább jellemzi a békés fejlődés, mint az erőszak alkalmazása. Mikor a keresztyénség a 12. században, a középkor nagy térítési időszakának végén elérte Finnországot, ez a hit főleg békés térítő munkával hódította meg az országot. Első hírnökei egy időben érkeztek Finnországba mind keletről, min nyugatról, s a finn törzsek által lakott területek mindenkorra felosztódtak a római és bizánci egyház között. De a finneknek nem kellett régi hitükkel egyben országukat és paraszti szabadságukat is elveszteniök, mint például testvérnépünknek az észteknek. így aztán a keresztyén finn társadalom lényegében a régi törzsi társadalmon alapult. Hogy az ország egyidejűleg csatlakozott a svéd királysághoz mint szabad terület, szintén nem jelentett megszakítást az addigi fejlődésben. Sőt, szellemi fejlődésben és társadalmi struktúrában Finnország már korábban elérte ugyanazt a nívót mint Svédország, s így az új politikai egység minden jelentős nézeteltérés nélkül megvalósulhatott. A REFORMÁCIÓ is, melynek örököseit mind az öt földrészről ma örömmel köszönthetem egyházunk vendégeként, békésen hatolt el Finnországba. A középkori egyházban uralkodó helytelen viszonyok Finnországban nem voltak olyan jelentősek, mint Középeurópában. Ezért aztán a reformáció elég sok türelmet tanúsított országunkban. A reformációval járó legnagyobb változás abban állt, hogy mind az istentiszteletben, mind a szellemi alkotásban visszanyerte a nép nyelve a 1963. szeptember. neki járó szerepet, s ennek következtében létrejött a finn nyelvű irodalom. A későbbi nemzedékek tudatába maradandóan bevésődtek a finn reformátor, Mikael Agricola szavai: «Az, Ki mindenekhez letekint, a finn imáját is megérti». Aligha lehet világosabban kifejezni, hogy az ember csak anyanyelvén képes kifejezésre juttatni legbensőbb érzéseit, melyeken az Isten és ember közötti személyes viszony alapszik. Az evangélikus hit és egyház a későbbi évszázadokon át is rányomta bélyegét a finn nép életére. A Luther Márton reformációját jellemző egyszerű individualizmus szemmelláthatólag jól illett a finn erdőkben kialakult életformához. Később, a XVIII. század végétől kezdve, a finn (Folyt, a köv. oldalon) Kekkonen elnök az előadói emelvényen.
