Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-07-01 / 7. szám
ÚTITAM Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal Prestegárden, Innsmóla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szép falusi István. A lap ára egy évre 1,50 US dollár. Epizód vagy uj korszak? Amikor pünkösd utáni csütörtökön a római Péter templom kriptájába helyezték el XXIII. János pápa tetemét, a római egyház gyászában az egész világkeresztyénség osztozott. Az a pápa ugyanis, akit négy és fél évvel korábban «ideiglenes pápának» szánt a konklávé, rövid uralkodása alatt alighanem új korszakot nyitott meg a világkeresztyénség történetében. Számunkra, evangéliumi keresztyének számára, XXIII. Jánosnak az a cselekedete volt a legnagyobb jelentőségű, hogy a római egyház megújhodásának szorgalmazására zsinatot hívott össze s ezen a nemrómai egyházak képviselőinek megfigyelői szerepet juttatott. Világos azonban, hogy egy ilyen forradalmi cselekedet nem «lóg a levegőben», hanem szükségszerűen egy nagyobb koncepciónak részlete. A választásakor már 77 éves pápának kétségtelenül volt egy ilyen koncepciója: egyházát nem a belső fegyelem szigorításával s a határok alaposabb védelmével akarta erősíteni, hanem épen ellenkezőleg hidat akart építeni azon társadalmi, szellemi és politikai áramlatok és keresztyén egyházak felé, melyekkel szemben egyháza az utóbbi száz év folyamán védekezésbe vonulva végül is elszigeteltségbe került. Ennek a «hídépítő» programnak természetes következménye volt, hogy a katolikus egyházban újra helye jutott a szabad szónak, a társadalmi és politikai kérdések átgondolására új kísérletek történtek s a többi felekezetekhez való viszony egészen újszerűén alakult. Nem csoda hát, hogy ez a nyíltszívű, «jánosi» lelkületű pápa mindenütt bizalomra talált, hogy protestáns egyházfők úgy látogathatták meg, hogy tudták: látogatásuk nem kelt hátsó gondolatokat, s hogy a Time őt kiáltotta ki az 1962-es «év emberévé». E sorok írásakor Montini bíboros nem foglalta még el a pápai trónt. U- ralkodását nemcsak a római egyház várja feszülten. Az elkövetkező években fog ugyanis megmutatkozni, hogy János pá-Levéltöredék Dietrich von Bonhoeffer berlini börtönéből írt levelének részlete: Minél hosszabban élünk hivatásunkból és személyes életünkből kiszakítva, annál jobban érezzük, hogy életünk — apáink életéhez viszonyítva — töredékjellegű. Harnack «Az Akadémia története» c. művében nagy tudósok életét írja le. Ez a leírás teszi ezt előttem különösen világossá, és kissé le is hangol. Hát van még ma egyáltalán szellemi «.életmű»? Hol található még gyűjtés, feldolgozás, kibontakozás, amiből ilyen keletkezhetnék? Hol található még az a céltalanság és mégis nagy koncepció, ami az ilyen élethez hozzátartozik? Ha a XVIII. századdal vége az «egyete-HÍREK 28 aldalas nagyalakú képes tájékoztatót adott ki az Evangélikus Világszövetség munkájáról, német nyelven. A füzet címe a helsinkii nagygyűlés főtémája «Christus heute» (Krisztus — ma), ára 0,50 német márka. World Association for Christian Broadcasting néven keresztyén rádiószolgálati szervezet alakult, melynek elnöke Birkeli norvég püspök. A Csongor-Szolnok-i egyházmegye új esperesét, Bártfai Lajost, május 15-én iktatták be esperesi tisztében a mezőtúri templomban. A görögországi Athos hegyi kolostor szerzetesi közössége fennállásának ezeréves évfordulóját ünnepli a közeljövőben. T. Genf. A római katolikus egyház az Evangélikus Világszövetség helsinkii világgyűlésére két hivatalos megfigyelőt küld, Johannes Witte római jezsuita egyetemi tanár és Peter Blaeser paderborni teológiai akadémiai tanár személyében. Belgrád. Az Evangélikus Világszövetség szeretetszolgálati bizottsága Belgrádban tartotta idei ülését. A bizottság 1964- re 2 millió dolláros költségvetést hagyott jóvá. Újvidék. A jugoszláviai szlovák evangélikus egyház püspöke, Juro Struhárik, magas állami kitüntetést kapott. Belgrád. A jugoszláviai magyar református egyházban, a püspök jelentése szerint, 3148 iskolaköteles gyermek közül 2435 jár hitoktatásra, tehát 77 %. Ibadan. Nigéria 36.000 tagú evangélikus egyházának élére két afrikait választottak vezetőül. pa rövid uralkodása epizód marad-e vagy új, «jánosi» korszak kezdetét jelenti a legnépesebb keresztyén felekezet számára. mes tudós»-nak és a XIX. században az extenzív képzés helyébe az intenzív kerül és kifejlődik a század végén a «specialista», ma tulajdonképen mindenki csak technikus, még a művészetben is. Szellemi exisztenciánk azonban eközben torzó marad. Csak azon múlik minden, hogy meglátszik-e még életünk töredékén, milyen volt az egésznek terve, elgondolása és az anyaga. Hiszen vannak töredékek, amelyek csak szemétdombra valók (még egy rendes «pokol» is túl jó nekik), és vannak olyanok, amelyek évszázadokra jelentősek. Gondolok például a fuga művészetére. Ha életünk csak legtávolabbi visszatükröződése egy olyan töredéknek, amelyikben legalább rövid ideig egybe csendülnek az egyre erősebben halmozódó témák és amelyikben elejétől végig tartjuk a nagy kontrapunktot, úgy hogy félbeszakítása után intonálni lehet a koráit: «Szent színed elé járulok», — ne siránkozzunk életünk töredék volta miatt, inkább örüljünk neki. 1944- február 23. Forgács Meditáció Dietrich von Bonhoeffer vértanulelkész néhány során. írod, hogy életünk ma nem lesz nagy-egész. Töredék marad. De megvillantod a vigasztaló reménysugarat: Senki töredék-sorsát panaszra oknak ne tekintse... lehet a töredék szemétrevaló, semmitérő, de lehet századoknak drága kincse. Szavaidat megpecsételte szíved vére. Hányán nézünk szent áhítattal vértanú életed csonka, mégis egész töredékére! S esztendő elején most nézem az enyém. Hajszolt idő ez, zugó, sebes forgás! És szétforgácsolódunk. És nem lesz nagy-egész. Talán még töredék se... csak forgács. De tudok Valakit, Aki a morzsát, dirib-darabot se hagyta veszni, földre ejteni... És én hiszem... hogy ö a forgáccsal is... tud mit kezdeni! (1963) 3
