Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1963-07-01 / 7. szám

*

Presbiteri konferencia Stockholmban

Hagyománnyá vált, hogy a skandináviai magyar gyülekezetek egyesült presbitériuma pünkösdkor konferenciát tart, a magyobb városokban működő presbitériumok (Stockholm, Koppenhága, Oslo, Malmö, Göteborg, Vasterás) munkájának összehangolására, a presbiterek tájékoztatására és lelki elmélyülésre.

Az idei konferencia Stockholmban volt pünkösd szombatjától pünkösdhétfőn estig, 20 résztvevővel.

Pünkösdvasárnap népes gyülekezet részvételével szabadtéri istentiszteletet tartott Glatz József stockholmi lelkész.

A konferencia egyöntetűen hangsúlyozta a magyarnyelvű egyházi szolgálat szükségességét Skandináviában, s anyagi és szervezeti kérdéseket is tárgyalt. Pünkösdhétfőn megbeszélést tartottak a megjelent presbiterek a svéd evangélikus egyháznak azon bizottságával, mely a menekültek közötti lelkigondozással foglalkozik. E bizottságnak többek között tagjai Áke Kastlund, Harry Johansson igazgatók és Hoff János lelkész, egyházunknak régi őszinte barátai.

Három esztendőre új tisztikart választott a konferencia. Az egyházi munka irányítása egy hármas bizottság kezében van, melynek tagjai Glatz József lelkész, dr. Pándy Kálmán felügyelő és Balogh Zoltán gondnok.

G.

Hírek Argentínából

A buenos airesi magyar gyülekezet Ocsenás József lelkész Európába való visszautazásával ideiglenesen lelkipásztor nélkül maradt. Az igehirdetést a presbitérium kérésére a teológiai fakultás magyar hallgatói vállalták s az egyéb gyülekezeti munka is zavartalanul folyik tovább. A megüresedett lelkészi állást ez év végén, a közgyűlés véleményének meghallgatása után fogja betölteni az Argentinai Evangélikus Egyház (IELU).

A gyülekezet felügyelője, Dr. Hohenlohe K. Egon, friss munkakedvben és jó egészségben ünnepelte 81-ik születésnapját. A pünkösd vasárnap megtartott «Evangélikus Napon» — mint számos más alkalommal is — mélyenszántó elmélkedést tartott a nagy számban megjelent hívek előtt. Elmélkedésének tárgya ezúttal a keresztyén szeretet volt.

A férfikor összejövetelein több ízben az Utitárs-ban megjelent cikkek szolgáltatták a megbeszélés kiindulópontját.

Argentinai tartózkodásuk során felkeresték a gyülekezetét és a magyar szórványmunka iránt behatóan érdeklődtek Mr. Cox és Mr. Lindholm, az északamerikai evangélikus egyház kiküldöttei. Utóbbi a férfikor egyik összejövetelén tartalmas beszámolót tartott az északamerikai egyházak életéről.

Z. S. J.

Nyugat—Ausztrália

A perthi magyar ev.-ref. gyülekezet tizenegyedik éve működik. Dr. Domahidy András gondnok a gyülekezet tavaszi körlevelében beszámol arról, hogy minden

Vedd és olvasd!

IV. A honfoglalás

(Józsué és Bírák könyve.)

Az iskolában úgy tanultuk, hogy Mózes halála után Izráel népe Józsué vezetésével elfoglalta az Ígéret földjét. Talán még egy rajz is volt a hittankönyvben, amely az útvonalat mutatta. — Nagy volt tehát a meglepetésem, mondhatnám megrökönyödésem, amikor teológiát tanulva azt hallottam a tudós professzoroktól, hogy ez a honfoglalás valószínűleg egészen más módon történt, s a történeteknek a mai sorrendbe való összeállítása egy később élő «szerkesztő» munkája. A történetek több különböző törzs egyéni hagyományából származnak, s ezek a törzsek egyénként, vagy kisebb-nagyobb szövetségbe tömörülve foglalták el Kánaán földjét. — Valóban, ha a Bírák könyvének első fejezetét olvassuk, ott ilyen képet kapunk az ország elfoglalásásról.

Az ásatások folyamán sok írásos emlékre is találtak, melyeknek alapján kb. a következő képet lehet a «honfoglalás» - ról alkotni: — A héberek, mint nomád pászorok, jobb életlehetőségeket keresve, a pusztából lassanként beszivárogtak a magasabb kultúrával rendelkező palesztínai területek felé. Valószínűleg két nagyobb hullámban érkeznek: kelet felől(Ábrahám, Jákób) és dél felől, (Júda, Efraim, stb.) Egy idő múlva ezek az életerős «betolakodók» szövetségbe fognak össze, és az egymással vetélkedő királyok (városok) gyengeségét kihasználva elfoglalják az egész országot. — A történelem folyamán nem egy helyen ment végbe hasonló folyamat.

De mit szóljunk mi keresztyén emberek mindehhez? Nem fog-e lassan kiderülni, hogy semmi sem igaz, ami a Bibliában áll? Nem kellene-e megtiltani a kutatóknak azt, hogy ilyesmiről beszéljenek? —

hónap első és harmadik vasárnapján van istentisztelet, valamint a nagy ünnepeken. A nagypénteki istentiszteleten prédikált és úrvacsorát osztott Kemény Péter evangélikus lelkész, aki más alkalmakkor is szolgált a gyülekezetben. A nőegylet ezév tavaszán fennállásának tizedik esztendejét ünnepelte. Május hónapban irodalmi délutánok tartását kezdte el a gyülekezet.

*

A svédországi gyülekezeti otthonban, Tángagárde-ben (ejtsd Tóngajerde), júniusban megindult a nyári magyar iskola. Július második felében felnőttek részére lesznek konferenciák, utána folytatódik az iskola augusztus közepéig.

A radevormwaldi húsvéti ifjésági konferenciáról egyik őszi számunkban fogunk beszámolni, mivel az idő rövidsége nem tette lehetővé az idevágó anyag feldolgozását.

Vagy tiltsuk meg az ilyen munkák olvasását? — Azt hiszem ilyen módszerek nem vezetnének eredményre, de szomorú is volna, ha nem mernénk az igazsággal szembenézni. Most ismét arra kell emlékeznünk, amit már a teremtéssel kapcsolatban is megállapítottunk, hogy ti. a Bibliában sem természettudományi, sem történettudományi ismereteket ne keressünk. — Mint minden könyvnek, a Bibliának is célja van: Istenről, Isten tetteiről beszélni; Ezt keressük akkor is, amikor a «tejjel mézzel folyó» ország elfoglalásáról olvasunk.

Az első dolog, ami elgondolkoztató, az, hogy ezt a földet az Űristen adja népének. A föld az Isten tulajdona, mi csak «bérlői» vagyunk. Nem rendelkezünk korlátlan hatalommal, nemhogy az egész világ fölött, de még saját földünk fölött sem. Ne féljünk tehát attól, hogy az ember gonoszságával megsemmisítheti a világot, de fáradozzunk azon, hogy hűek legyünk ahhoz a feladathoz, melynek elvégzésére Isten nekünk ajándékozta a földet.

Mindenekelőtt azonban az Úristen vezetéséről beszélnek ezek a fejezetek. Az író nem egyes eseményeket lát, hanem összefüggő egészet: az Ür Ígéretének beteljesedését. Kánaán elfoglalását is szélesebb háttérrel kapcsolja össze: Isten üdvözítő tervének megvalósulása ez, mely benne a hitet táplálja. Ez a hit annyira elragadja, hogy nem is képes mást látni, mint a nagy összefüggést. Minden azért történik, hogy «az Űr neve dicsőíttessék a pogányok között».

Ez megtörténik a népnek minden hűtlensége és beképzeltsége ellenére is. A Bírák könyvében olvashatjuk, hogy amikor elfordult a nép Istentől, a büntetés az ellenség győzelme által következett be. Ez a büntetés nem jelenti azt, hogy Isten elhagyta a népet, vagy megbánta az Ígéretet, amit Ábrahámnak tett. Az ember bűne Istent nem teszi nemistenné. A bün-4