Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1963-01-01 / 1. szám

«XII. Pius második temetése»? A római katolikus zsinat első ülésszakának visszhangja uTtmt Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal Prestegarden, Rosvoll, Norge A szerkesztő bizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 1,50 US dollár. Az üres templomok Időnkint riasztó hírek jelennek meg arról, mennyire csökken az északi evan­gélikus egyházakban a templomlátogatás s egyáltalában az egyház munkája iránti érdeklődés. Egyes lapok — különösen Ke­­leteurópában — rosszul leplezett kárö­römmel állapítják ezt meg, s már olyan megállapítások is elhangzottak, hogy az evangélikus egyház ideje Skandináviában lejárt, s a mutatkozó «légüres teret* más­sal kell betölteni. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy ma­guk az északi egyházak azok, akik leg­inkább tisztában vannak a helyzettel. Az elszomorító statisztikai adatok épen egy­házi oldalról jutottak a nyilvánosság elé. S a helyzet felmérése már maga egy lépés a diagnózis, s remélhetőleg a gyógyítás felé is. De tegyünk hozzá még valamit: a szá­raz statisztika nem számolhat a probléma minden részletével. Itt hadd mutassunk rá két tényezőre, melyekkel sem a statiszti­ka, sem a beavatatlan olvasó nem számol: a távolságok és az éghajlat befolyására. E sorok írója jó fél éve egy középnor­­végiai tengerparti gyülekezetben szolgál. A gyülekezet áll egy 70 km-es kerületű nagt' szigetből s rengeteg kis szigetből, melyek közűi 20-on laknak emberek: a, 4000 lélek közül kb. ezren. A gyülekezet három temploma közűi az egyik olyan fekvésű, hogy körülötte másfél kilométe­res körzetben négy lakott ház van. Akkor épült ez a templom, amikor a fő közleke­dési eszköz a hajó volt olyan szakaszokon is, ahol most autóbuszok közlekednek. Ha mármost egy viharos ádventi vasár­nap ebben a templomban 40 ember lé­zeng, rögtön kész a statisztika ítélete: az Edöy-i gyülekezetnek «egy százaléka jár templomba»! Hogy ilyen ítéletidőben há­nyán merészkedtek volna ki egy magyaror­zsoltárból, az a bizonyságtétel hangzik fe­lénk ugyanebből a szájból: «Hadd éne­keljek az Úrnak, hogy jót tett velem!» — Az egész világ elcsodálkozik majd, Uram, mikor üt a te órád! Ámen. December 8-án végétért a II. Vatikáni zsinat első ülésszaka. Az egyházi sajtó a zsinat megítéléseben érthető módon nagy óvatosságot mutat. Csak a teljes zsinat bezárulása után lehet majd fogalmat al­kotni arról, ért-e el eredményeket a zsinat s milyeneket. A svájci evangéliumi egyházak sajtótá­jékoztatója, a Schweizerischer Evangeli­scher Pressedienst zsinati atyák kijelenté­seivel kommentálja a zsinatot: Mikor a liturgia tudósa, Pascher pre­­látus, december 8-án este a liturgiái kér­dések tárgyalására vonatkozóan kijelen­tette: «A kétezeresztendős templomban kinyíló kapuk csikorgását lehetett halla­ni-», vagy mikor a frankfurti jezsuita teo­lógus, Hirschmann professzor az egész zsinatra gondolva azt mondta: «Nem is merészkedtem volna azt jósolni, hogy ilyen sokat érhetünk el», — akkor az evangéliumi egyházak részéről azt felel­hetjük: Valóban, a zsinat elején nagyon tartózkodó jóslatokra kényszerültünk. És: Valóban, nincs senki, akit nem ösztönözne csodálkozásra a kéthónapos zsinati munka tényleges lefolyása. S mikor Kampe püs­pök a fenti kijelentésekhez hozzáfűzte: «De azt is meg kell mondanunk, hogy a jövő még sok bizonytalan tényezőt rejte­get s még sok veszélyes helyzetet hozhat magával», — akkor a magunk részéről is aláhúzzuk, hogy realisztikusan kell érté­kelni a zsinat eredményeit s világosan kell látnunk, mennyi feladat vár még megoldásra. A lap óv attól a félreértéstől, «hogy a Rómával való ökuménikus beszélgetés ha­talmas lépéssel haladt előre, vagy hogy a katolicizmus ellen az evangélium alapján emelhető kifogások egy része máris ela­szági (vagy más országi) faluból egy 4—5 km-es sétára, arra talán jobb nem is gon­dolni. (Emlékszem, milyen nagy öröm volt a borsodmegyei szórványban, mikor a 2—3 km-re fekvő filiából egy-egy hívünk átgyalogolt karácsonyi vagy húsvéti isten­­tiszteletre!) S hogy a lelkész ugyanaznap délután összejövetelt tart egy falu köz­ponti fekvésű imaházában, ahol a 2 km­­es körzetben lakó 300 ember közül 150- en jelennek meg, — az sem kerül bele a statisztikába. Persze nem szabad elbagatellizálni a problémákat. Tagadhatatlan, hogy válsá­gos időket élnek az északi egyházak, és sok a megoldatlan probléma és feladat. De korai még felettük a halotti beszéd. vult», s az egyház egységét illető benyo­másait így foglalja össze: Nem ökuménikus párbeszéd folyt le Rómában, hanem «a kapcsolatok felvéte­le» a római egyházzal, magában ennek az egyháznak a központjában, hogy meglás­suk: lehet-e arra számítani, hogy a jövő­ben magasabb szinten párbeszéd induljon meg. A hamburgi Sonntagsblatt, melynek ki­adójaként Lilje püspök szerepel, bizonyos csalódással állapítja meg: a zsinat «hall­gatásba burkolózott. Száraz nyilatkozatai megakadályozták, hogy a keresztyén köz­vélemény élénk beleéléssel követhesse munkáját*. A lap zsinati tudósítója mégis nagy optimizmussal méltatja a zsinat munkáját: «Itt már semmi sem lehetet­len.» A vatikáni konzervatív körök soro­zatos vereségeit (melyeket «az Ottaviani körüli meglepetések* fogalmába foglal) jó jelnek tartja a többi egyházakhoz való viszony szempontjából: Mikor a zsinat ismételten állást foglalt Ottaviani ellen «ez ellen a nagy öreg ró­mai ellen, aki nem akar tudomást venni az ökuménikus tavaszról», ezzel bizonyos prognózist tett lehetővé a zsinat további menetét illetően: Pormai tekintetben: ez a zsinat nem akarja magát kitenni annak, hogy tévedé­seket fogadjon el határozatképen. Inkább vár az eredmények közzétételével, s maga akarja diktálni magának az ütemet. Tár­­gyilag: nem szereti — tényleg lehetséges ily gyors változás XII. Pius óta, akiről a lapok azt írják, hogy most temetik má­sodszor? — nem szereti ez a zsinat a maximalistákat. Az Evangélikus Világszövetség elnöke, dr. Franklin C. Fry, a Lutheran World Federation Press Service szerint, bizonyos megelégedéssel állapította meg, hogy a Világszövetség, «felekezetkutató intézeté­nek* felállításával 1957-ben olyan lépést tett, melynek helyességét és szükségessé­gét épen a II. Vatikáni zsinat is igazolta. «1957-ben azt mondták nekünk a szak­emberek — mondotta dr. Fry — hogy a római katolikus egyházról való fogalmaink elavultak, távol állnak a valóságtól, sztere­otipek s olykor a karikatúrához közeled­nek. Ezt akkor nem akartuk elhinni. De utóbb be kellett látnunk, hogy ez így van,' s most látjuk, milyen pompás dolog, hogy felkészültünk egy ilyen felekezetközi ku­tatómunkára.» Az Evangélikus Világszövetség egyik (folyt, a 8. oldalon) 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom