Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-02-01 / 2. szám
A? írás értelme Vedd és olvasd! Bevezetés a Biblia világába Az Utitárs olvasói között valószínűleg kevesen vannak, akiknek nincs Bibliájuk. Reformátor őseink álma, hogy a Szentírás minden család tulajdona legyen, ma igazán könnyen megvalósítható. A hiba legtöbbször ott van, hogy a Biblia inkább könyvespolcunk tulajdona, mint a mienk. Talán beleolvasgatunk ugyan, de kinek van ma ideje és türelme arra, hogy egy ilyen régi és nehéz könyvet olvasson, hogy ne mondjam, elolvasson? A Biblia valóban nehéz olvasmány. De hadd mondjam el, mit mondott egyik tanárom a gimnáziumban: Fiam, azt tanuld, amit nem értesz. Ami világos, arra ne pazarold az idődet. -— Vájjon nem taníthate nekünk a Biblia valamit, amit ugyan gyakran nem értünk, de mégis komoly dolog? — Akik ismerik, azt mondják róla, hogy csodálatos könyv. Történetei közül nem egy vetekszik a legizgalmasabb regényekkel. Ma is írókat, költőket, filmrendezőket ihlet mondanivalója, de mindezen felül történetein keresztül maga Isten szól hozzánk az örökkévalóságról, az élet és halál kérdéséről. Az Utitárs következő számaiban rövid bevezetést szeretnénk adni a Biblia világába. mely talán az olvasáshoz is kedvet ad. Mivel ennek a könyvnek legfiata labb részei is több mint 1600 évvel ezelőtt keletkeztek, természetesen sok olyan dolgot fogunk benne találni, ami időhöz kötött, s ezért számunkra érthetetlen, vagy talán egyenesen ellenszenves. Ne ilyen dolgokon rágódjunk, hisz ezek elmúltak. Ne is keressünk természettudományi vagy történelmi értekezéseket a történetek mögött, hiszen nem tudósok és nem történészek írták azokat. A Bibliát Istenben hívő emberek írták, s céljuk nem volt más, mint hogy ezt a hitet továbbadják. Az életkörülmények változásával a hit formái is változhattak, új megfogalmazást kaptak, de ugyan az maradt az Isten, akinek az ember iránti szeretetéről és gondviseléséről beszélnek az írók. Talán legfonto«Vedd és olvasd» Ez a szállóige Agusztinusz egyházi atya (354—430) keresztyénné léteiének történetéből származik. Sok tépelődés között kertjében tilt egy ízben, s hirtelen játszadozó gyermekek hangját hallotta, akik egy rigmust ismételgettek: «Tolle, lege» (Vedd és olvasd). Ö ezt isteni sugallatnak tekintette s az előtte levő «könyvet», biblia-tekercset, vette kézbe s kinyitva azt, a Rómabeliekhez írt levél egyik szakaszára akadt. Ennek nyomán világosság áradt leikébe s megtalálta lelke békességét. Egy évre rá megkeresztelkedett. sabb mondanivalójuk számunkra az, hogy Isten szeretete nélkül elveszett emberek vagyunk. I. A világ oskora (1. Mózes 1—11. fejezet) Ezekre a történetekre emlékszünk talán leginkább, de vájjon valóban helyesen emlékszünk-e rájuk? Mielőtt a cikk olvasását folytatnánk, vagyük elő Bibliánkat, s lapozzuk végig ezeket a történeteket. Minden történetnek határozott mondanivalója van. Nem a részletek a legfontosabak — bár sokszor érdekesek — hanem az egy-két mondatban összefoglalható lényeg, amit akár címnek is föléjük írhatnánk. Isten teremtette a világot — mondja a szentíró az első fejezetben — s szinte maga is elcsodálkozik azon a bőségen és változatosságon, ami körülveszi: a csillagok, a végtelen tenger s a benne rejlő titkok, az erdő, a mező, madarak, vadak, és végül az ember, mint a teremtés koronája. — Hamar észreveszi azonban, hogy az emberrel mégis csak van valami baj. Civódik, haragszik, rombol. •— Miért? •— Miért? Mert a Gonosz elcsábította a roszra, s már mondja is a drámát, mely az Édenkertben lejátszódott. Lelkiismerete megtanította arra, hogy Isten a jót akarta, értelme viszont keresi a magyarázatot mindarra a rosszra, ami Isten akarata ellen történik a világban. «A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál... » Hazugsággal csábítja az embert, aki inkább enged neki, mint Istennek. A lavina megindult. Kain már testvérét öli meg. De miért volt Ábel ajándéka kedves Isten előtt, s miért nem volt Káiné? Evvel a kérdéssel még sokszor fogunk találkozni: miért tesz Isten kivételt? — Egyelőre nincs rá felelet, csak az, amit a 7. versben olvashatunk: «ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz.» — Isten azonban nem hagyja Káint teljesen magára, amint azt a 15. versben olvashatjuk. A hosszú nemzetségi táblázatok (mint pl. az 5. fejezetben) nekünk keveset mondanak, de abban az időben fontos szerepük volt. Minden számnak és névnek jelentősége volt, aminek fejtegetése túl messzire vinne bennünket. — «És látá az Űr, hogy megsokasiút az ember gonoszsága... megbáná azért az Űr, hogy teremtette az embert a földön» — olvassuk a 4. fejezetben. Ezért következett be az a katasztrófa, a büntetés, melynek emléke évszázadok óta apáról Ha a Szentírás olvasása közben nehezebb részre akadsz, magadra vess és ne szűnj meg a sorok igazi értelmét keresni mindaddig míg meg nem világosodik az írás. Mert aki hisz, meg nem zavarodik. Higyj és nagy és szent jutalmat lelsz a látszólagos zűrzavar mögött. Miután mindnyájunkról írva vagyon, hogy ne éljünk hiábavaló szavakkal melyekről az ítélet napján számotadni nem tudnánk, mennyivel inkább fel kell tételeznünk a prófétákról, hogy minden szónak melyet ajkuk kiejtett megvan a maga rendeltetése. Meg vagyok győződve, hogy az isteni Ige minden írott betűjének megvan a rendeltetése azok számára, akik ismerik és elfogadják. Azonmód, mint ahogy a mezők füvei mindegyikének megvan a maga tulajdonsága, a testi egészség fenntartására vagy más célokra, habár nem mindenki tudja hogy éppen egy bizonyos fű mire használható, csak az aki megtanulta és aki járatos a füvek használatában és tudja hogyan kell szedni, elkészíteni és a test valamely részén elhelyezni hogy hasznára váljék annak aki igénybevesi, — szintúgy a szentéletű ember is ki tudja választani a Szentírás minden betűjét és minden elemét, ismeri minden kifejezés rendeltetését és tudja, hogy az írásban semmi sem hiábavaló. Origenes (Kr. u. II. sz.) Ford.: dr. P. K. fiúra száll. Özönvíz volt a földön, de Isten megkönyörült rajtunk. Végül a «Bábeli torony» történetéhez érkeztünk. A héber ember számára minden bálvány utálatos volt. így vélekedett arról a kultuszról is, melyet a Babilóniában található, lépcsőzetesen felépített tornyok tetején lévő templomban végeztek. Ezek az emberek saját erejükkel akartak az égbe feljutni, istenek akartak lenni, s ezért természetes, hogy Isten megbünteti őket. — Mivel a «bábéi» szó és «bálái» (héberül: «összezavar») hasonlítanak egymásra, könnyű volt magyarázatot találni arra, hogy miért is beszélnek az emberek annyi féle nyelvet, noha mindannyian Isten teremtményei. Legközelebbi számunkban a pátriárkák (Ábrahám, Izsák, Jákob) történetével kapcsolatban szólunk néhány szót. A Bibliával kapcsolatos kérdéseinkkel forduljunk az Utitárs szerkesztőségéhez. Szilas Attila 5
