Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-02-01 / 2. szám
ELŐ VÍZ Mit fizetek? Mivel fizessek az Urnák minden hozzám való jótéteményéért? A szabadulásért való poharat felemelem és az Urnák nevét hívom segítségül. Zsolt. 116, 12-13. Minden üzlet ezen a világon! Bármerre fordulsz, ezzel a közmondássá vált mondattal találkozol: hja kérem, az üzlet az üzlet! Üzlet a politikában csakúgy mint a mindennapi élet területén. S ha valamit meglát az ember, akaratlanul ez az első kérdés, ami ajkára tolul: mibe kerül? mit fizetek érte? Ez az igazi kereskedő-gon-Észszeruseg A hit azonkívül észszerű is. Avagy nem szokták-e még az ostobák is kik gúnyolni akarják őket, azt mondani a keresztyénekről, hogy elveik vannak. Ez azt jelenti, hogy életük nincs a véletlennek kitéve, az ösztönöknek kiszolgáltatva, mint az állatoké, hanem általános, a józan ész által ellenőrzött és jóváhagyott indokok irányítják, úgyhogy bármely pillanatban számot tudnak adni róla. Képzelhető-e jobb garanciája a boldogságnak és a méltóságnak? Hiszen érthető is, hogy azoknak az elveknek, melyek vagyonúnkkal való sáfárkodásunknál és egyéb ügyeinkben irányadók, létünk megalapozásában is mérvadóknak kell lenniök. Nem különös-e, hogy úgynevezett gyakorlati emberek, kik érdekeik képviseleténél a józan észre és tapasztalatra alapuló elvekre támaszkodnak, egyenesen kérkednek azzal, hogy testük-lelkük irányításánál semmiféle olyan elveik nincsenek, melyekről be tudnának számolni? Mindamellett kétségtelen, hogy a józan ész által irányított életnek több kilátása lehet a boldogságra, mint annak, melyet az ösztön, a szeszély és az állati szenvedélyek kerítettek hatalmukba. Én részemről nem mindig tartoztam a hívők sorába, hitemet hosszú és fáradságos megfontolások és tanulmányok során vívtam ki magamnak. De minél tovább éltem, annál inkább beláttam, hogy ha voltak a vallásban olyan dolgok, melyek megleptek és amelyeket nem értettem, úgy ez nem a valláson, hanem saját intelligenciámon és az alázatosság és figyelem hiányán múlott. (Paul Claudel francia író és diplomata egy csikágói díjkiosztáson mondott beszédéből. Ford.: dr. P. K.) dolkodás: Mit fizetek? És jó látni, hogy erre a magabiztos hangra szolgálatkészen ugrik a kereskedő tömbbel, ceruzával a kezében, mert komoly, fizetőképes vevőt szimatol benned. Ugy-e templomban is sokszor így ülünk: Látod az oltárterítőt s egyszercsak a prédikáció alatt az jut az eszedbe, hogy mennyibe kerülhetett? Hallgatod a prédikációt és közben azt számítgatod, hogy mennyibe került ez neked kántorral, papi fizetéssel, templomépítéssel együtt? •— Szépen eltemette a tisztelendő úr az édesanyámat. Mit fizetek érte? — Gyermekemet vasárnap igazán szép körülmények között kereszteltük meg. Mit fizetek érte? — Húsz év utáni gyermekáldás: mit fizetek az oltár feldíszítéséért? — kérdezi az apa. Minden üzlet! Sokszor a legjobb indulat vezeti a kérdés feltevőjét és mégis milyen «üzletszaga» van. De még borzasztóbb az eset, ha az Istent is belekeverjük! Milyen dicséretre- és tiszteletreméltó célkitűzések akadnak, s az ember mégis maga is rájön néha, hogy indítórúgójuk ez az üzleties gondolkodás: Mit fizetek? Jaj, ha Istennel üzleti összeköttetésben akarsz állni «adok-veszek» alapon. Emlékszel a szánalmas templomi figurára, aki csak arra használta fel imádságát, hogy emlékeztesse Istent: «bőjtölök kétszer egy héten, dézsmát adok mindenből, amit szerzek» — és ezért — «hálát adok neked, Uram, hogy nem vagyok olyan mint a többiek...» (Luk. 18, 9-12.) Kereskedő, aki elfelejtette, hogy templomban van! De tényleg adhatunk-e valamit az Istennek az Ö ajándékaiért? Megtért szívet, egész életet, újjászületett lényünket, vagy egyebet? Mindenekelőtt a legnagyobb az, ha ezt a mondatot ki tudod mondani: Mit fizessek az Urnák minden hozzám való jótéteményéért? Ez a legnagyobb, a legtöbb, hogy a kísértő vádjával harcolva — aki mindig kisebbíteni akarja Isten művét! — azt tudod mondani, hogy minden jótétemény volt, ami az Istentől jött! Ahol ezért áldják az Istent, ott adtak vissza neki legtöbbet. Ahol a bajokat, kísértéseket, terheket, gondokat, fájdalmakat csakúgy mint a békét, örömöt, megelégedést az Isten kezéből tudták venni, — ott «visszaadtak» valamit az Istennek. «Fizettek» valamit! Aztán úgy adhatsz valamit Istennek, hogy világosan tudod: semmit sem adhatsz Neki amit ne tőle kaptál volna! A gyertya nem önmagától világít, hanem mert valaki tüzet tartott beléhez! A fény ajándék ezért? Nem, csak természetes következménye a kapott ajándéknak. Aztán azzal hálálhatod meg az Ur ajándékait, hogy egyről nem feledkezel el: Te már elkéstél! Mielőtt bármit is megfizetni szándékoztál volna, bőven megfizetett valaki más! Az, Aki előre mindent lefizetett, mielőtt még lerovandó tartozásod, meghálálandó ajándékod lett volna. Tudod,' mit jelent keresztyénnek lenni? Olyan ember a keresztyén, akinek tartozását előre lefizették. Ember, aki már saját tőkéje birtoklása előtt annak kamataiból élt! Mit tehetsz még? Figyeld igénk utolsó félmondatát: «és az Urnák nevét hívom segítségül». Furcsa, de így van. Emberek örülnek, ha végre szabadulhatnak tőlünk, Isten pedig örül, ha újra «foglalkoztatjuk», terheljük, segítségül hívjuk. «Nem fárad el a te őriződ» — mondja másutt az írás. Hieronymus, régi egyházi atya, írt egy elmélkedést, melynek «Beszélgetések a gyermek Jézussal» a címe. Ebben boncolja éppen ezt a kérdést. Sorra kínálja fel Jézusnak mindenét, s már kezd belefáradni abba, hogy az Ur semmit nem akar elfogadni. S mikor már egészen kedvét szegte ez a harc, akkor mégegyszer megszólal a gyermek és — a bűneit kéri! Hálás akarsz lenni az Urnák? Fizetni akarsz Neki? Akkor sietve hívd az Urat segítségül! Mert ez a legtöbb, — hogy terheled öt! A többit bízd reá. És tanuld meg jól ezt az énekverset: Gyenge tested verést vállalt, Hogy megkímélj engemet. Tűrtél minden hamis vádat, Hogy én vádtól ment legyek. Vigaszt hagytál örökségül, S Te ott függtél vigasz nélkül. Soha én ezt nem tudom Meghálálni, Jézusom! (Kér. ékv. 734, 5) Gémes István. Perth, Ausztrália. A perthi magyar ev.ref. gyülekezet minden hónap első és harmadik vasárnapján tart istentiszteletet, melyen laikusok szolgálnak. Reformációi emlékünnepükön és évzáró hálaadó istentiszteletükön Kemény Péter lelkész szolgált. Minden és október 21-én áhítatot tartanak a helyi temetőben, a gyülekezet alapítója. Csintalan Miklós lelkész, és volt felügyelője, dr. Kaas Albert, sírjánál. A gyülekezet gondnoka Dr. Domahidy András. 6
