Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-10-01 / 9. szám

«Una Sancta» (Folyt, az 1. oldalról) már ott volt a Csanádi püspök irodájában, ahol magyarázott, bizonyított és panasz­kodott, s még aznap este birtokában volt a püspök írásbeli engedélye, hogy egyház­megyéje területén bármely római katoli­kus temetőben végezhet temetést. Ugyan­az a Csanádi püspök a szegedi belvárosi esperes-plébános temetésére meghívta mindkét protestáns gyülekezet lelkészét, s azok a temetésen papi ornátusban részt is vettek. Hasonló jelenségekről bizonyára sokan és sok helyről tudnának beszámol­ni, otthonról is, az emigrációból is. Ma­gam borsodmegyei szórványlelkészi mun­kámból élénken emlékszem arra az esetre, mikor kerékpáron vidéki házi úrvacso­­ráztatásra igyekezve rájöttem, hogy el­felejtettem magammal ostyát vinni, s ké­nyes helyzetemből az utamba akadt ka­tolikus kolléga szabadított ki ostya köl­csönzésével. A Magyar Szemle c. folyóirat hasábjain ismételten folyt felekezetközi eszmecsere, melyeknek résztvevői közűi hadd említ­sük itt meg Lakos Endre jelenlegi bécsi magyar egyetemi lelkészt. Király Kele­men ferences atya pedig, aki jelenleg Amerikában él, «Az egység útja» címmel folyóiratot is adott ki Budapesten a há­ború előtt, s ebben római katolikus és protestáns írók foglalkoztak felekezetközi kérdésekkel. Mint hideg zuhany hatott az Una Sancta-mozgalom híveire, hogy a Szent­szék 1948 júniusában «Cum compertum» c. nyilatkozátában («monitum»-ában) a mozgalmat elítélte. A nyilatkozat többek között ezeket mondja: «Mivel ismeretessé lett, hogy a kánonjog ellenére egyes he­lyeken katolikusok és nemkatolikusok a Szentszék előzetes engedélye nélkül össze­jöveteleket tartottak, melyeken hitbeli kérdésekről tárgyaltak, emlékeztetünk ar­ra, hogy az 1325. kánon 3. §-a értelmében tilos ilyen összejöveteleken résztvenni. ... Még kevésbbe szabad katolikusoknak ilyen összejöveteleket összehívniok. . . . Un. ’ökuménikus’ összejöveteleken katoli­kusoknak, sem laikusoknak, sem papok­nak, a Szentszék előzetes engedélye nélkül semmi körülmények között nem szabad résztvenniök.» Emlékeztet a nyilatkozat arra is, hogy protestáns istentiszteleteken résztvenni tilos, temetésen vagy esküvőn pedig csak abban az esetben szabad, ha azzal a nyílványos megbotránkoztatást kerülik el (1258. kánon), — a szentsége­ket pedig csak abban az esetben szabad protestánsoknak kiszolgáltatni, ha azok előzőleg tagjaivá lettek a római egyház­nak (731. kánon, 2. §). «Róma és az egység» c. cikkében az Utitárs tavaly novemberi számában Szi­­gethy Sándor bővebben ismertette az ilyen 8 rendelkezések hátterét s mutatott rá, hogy azok nem jelentenek újságot a katolikus egyházban, csak régi alapelvek következe­tes keresztülvitelét. Az Una Sancta-mozgalom szelleme azonban továbbra is hat a katolikus egy­házban. Ennek sok jele közűi hadd mu­tassunk itt egyre: a keresztyénség egy­ségéért való imádságok szövegének eny­hítésére. 1909-ben, római katolikussá lett angli­kán lelkészek kérésére, évenkinti «ima­hetet» rendelt el X. Pius pápa, melyet a római egyház mind a mai napig megtart. (Protestáns oldalon az ún. «evangéliumi alliansz»-ban már a múlt század második felében megvalósult egy ilyen imahét gondolata, ezt magyarországi egyházaink ma is gyakorolják.) 1961-től kezdve a hivatalos katolikus imaszövegekben lé­nyeges változások álltak be. Míg pl. az imádságok korábban arra vonatkoztak, hogy «az anglikánok alávessék magukat Krisztus helytartója tekintélyének», addig az új szövegben «az anglikánoknak a Szentszékkel való kiengesztelődéséről» van szó. «Hogy a lutheránusok és a többi európai protestánsok visszatérjenek a Szent Egyházhoz» helyett most ez áll: «hogy az európai protestánsok kiengesz­­telődjenek a Szentszékkel». Az idők jele, hogy többé nem «alávetésrőh van szó, hanem «kiengesztelődésrőh. A fentiekből kitűnik, hogy a katoliciz­mus és protestantizmus közötti beszélge­tést nem lehet egy-egy pápa vagy egyes katolikus lelkészek, püspökök vagy ma­gánszemélyek «ökuménikus érzületére» alapítani. Ahhoz, hogy katolikusok és protestánsok tényleg mint keresztyén testvérek beszélgethessenek egymással, az szükséges, hogy a katolicizmus mint egy­ház hajlandó legyen feladni az «eretne­kekkel» szembeni merev álláspontját. Hogy erre vannak jelek, azt őszinte öröm­mel állapítjuk meg. Hogy a római egy­ház hivatalosan is hajlandó-e továbbmen­ni ezen a vonalon, annak próbaköve a kánon jogi kódex esetleges revíziója lesz a mostani zsinat alkalmával. Tényként szögezhetjük le, hogy az u­­tóbbi 2—3 évtized a protestantizmus és katolicizmus egymáshoz való viszonyában világszerte változásokat hozott. Maga a légkör enyhült meg, s feszülten várjuk, hogy ennek következményeit hivatalosan is levonja-e a római egyház. Függetlenül azonban attól, milyen eredményre jut a II. vatikáni zsinat, vannak az új helyzet­nek közvetlen gyakorlati következményei ránk, magyar evangéliumi keresztyénekre nézve, s jövő számunkban ezekről fogunk részletesebben szólni. Terray László. «Az alázatos beszéd jó alkalom lehet a nagyképüeknek nagyképűségre.» Pascal. A/L TIDENS KRAV, KRISTIANSUNO N Előfizetések, címváltozások a következő címekre küldendők ANGLIA Rév. Robert J. Pátkai, 36 College Rd, Wembley, Middlesex. AUSZTRIA, OLASZORSZÁG Utitárs, Liechtensteinstr. 20/9, Wien 9. BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG Gáspár Schulek, 41 rue de Tirlemont, Louvain. DÁNIA Utitárs, Attila Szilas, Fredensvej 32, Charlottenlund. FRANCIAORSZÁG, SPANYOLORSZÁG, PORTUGÁLIA Ervin Pátkai, 5 rue Marie Davy, Paris XIV. NÉMETORSZÁG István Szalay, Zuckerbergweg 127, Stuttgart - Bad Cannstadt. NORVÉGIA Utitárs, Kirkens Npdhjelp, Kirkegt. 5, Oslo. SVÁJC Natasa Donáth, Davidsboden­­strasse 63, Basel. SVÉDORSZÁG János Orem, Rondellen 6, Kallhäll. KANADA József Halászy, 4659 West 7 Ave, Vancouver 8 BC. USA Márta Kassay-Farkas, 439 East 88th St., New York 28, N. Y. ARGENTINA Utitárs, Amenábar 1749, Buenos Aires. BRAZÍLIA Rév. István Gémes, C. P. 6452, Sao Paulo. CSILE Tibor Lovagi, Casilla Correo 7045, Santiago. PARAGUAY Dr. László Baráth, Comex S. A. Edif. Victoria, Asuncion. URUGUAY Imre Biró, Laguna Merin 4337, Montevideo. VENEZUELA, KOLUMBIA Rév. György Pósfay, Apartado 4661, Caracas. IZRAEL Gertrude Weiss, P.O.B. 9011, Haifa. AUSZTRÁLIA Rév. Béla Bernhardt, 21 Kilbride St. Canterbury NSW. Egyéb országokból vagy légipostán való küldés kérése esetében közvetlenül kiadóhivatalunkba. urm 0 Monatshlatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den In­halt verantwortlich: László G. Terray, Prestegärden, Rosvoll, Norge. Mitglieder des Redaktionsausschusses: Lajos Kótsch, Mosel Str. 40, Stuttgart-Münster, Deutsch­land, Robert Pátkai, 36 College Road, Wembley, Middlesex, England — und István Szépfalusi, Liechtensteinstr. 20, Wien 9, Österreich.

Next

/
Oldalképek
Tartalom