Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-09-01 / 8. szám

Korszerű templomépítkezés Vallásellenes körökben ugyan állan­dóan hangoztatják a mai ember eltávolo­dását az egyháztól, a háború utáni évek­ben mégis hihetetlen módon fellendült a templomépítkezés. Gyakran előfordul hogy az új lakótelep cövekekkel kirajzolt uccái és terei körül még meg se kezdték felsorakoztatni a lakóházakat és középüle­teket, de a templom már ott áll és ke­resztjével, harangjával hívogatja magához a híveket. Ezeknél az újonnan épült templomok nál három főszempontot kell az építész­nek szem előtt tartania. Először is, miu­tán a mai Ízlés elzárkózik a XIX. század stilusutánzataitól, ezek az új istenházák modern anyagból, modern külalakkal, de mégis úgy illesztendők be az közösségbe, hogy magasabb szellemi célokat szolgáló rendeltetésük azonnal feltűnjék és útmu­­tásként szolgáljon. Másodszor a modern templomépület majdnem mindig nem­csak szigorúan vett istentiszteleti, de e­­gyéb gyülekezeti célokat, összejövetelek, előadássorozatok stb. lehetővé tételét is szolgálja, vagy a főterem egyes részeinek elkülöníthető kitervezése, vagy azzal kap­csolatos külön szárnyak által. A harmadik és legfontosabb cél természetesen az isten­­tisztelethez és áhítathoz szükséges han­gulat és környezet megteremtése és az istentisztelet különböző részeinek meg­felelő kidomborítása és középpontba való helyezése. Ami az építészeti külsőségeket illeti, világszerte rendkívül sok érdekes próbál­kozást tapasztalhatunk és tény az, hogy a Zsinati irodalom A küszöbön álló rámái katolikus zsinat előkészületeiről egy rövidrefogott, igen áttekinthető katolikus kiadvány ad jó tá­jékoztatást: Fragen an das Konzil, An­regungen und Hoffnungen, mely a kato­likus «Herder-Bücherei» c. pocket-book­­sorozat 95. füzeteként jelent meg 1961- ben 173 oldalon. Evangélikus részről a Lutheránus Vi­lágszövetség «felekezetkutató intézeté­nek » első vezetője, a dán K. E. Skyds­­gaard professzor adott ki egy 215 oldalas könyvet ez évben Konzil und Evangelium címen (Verlag Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen). Az ugyancsak evangélikus Peter Meinhold Konzile der Kirche in evangelischer Sicht c. könyvében (Kreuz- Verlag, Stuttgart, 1962) történeti átte­kintést ad az egyes zsinatokról. modern vasbeton, üveg, fa- és mozaik­­technika, valamint a korszerű világítási lehetőségek e téren szinte korlátlan lehe­tőségeket nyitnak meg s e tekintetben nemcsak a különböző keresztény feleke­zetek, de zsidó, mohammedán vagy budd­hista szenthelyek is megkapó példáit nyutjták a mai ember elképzeléseinek az istenség hajlékát illetőleg. Hogy csak né­hány igen ismert példát említsek, gon­doljunk Matisse híres kápolnájára St. Paul de Venceban, a pár hónappal ezelőtt felavatott coventryi «engesztelő kápolná»­­ra, melynek berendezéséhez Európa szá­mos nemzete hozzájárult egy-egy részlet­tel, vagy a berlini «Gedächtniskirche»-re mai alakjában. Míg a Matissekápolna elejétől végig egy nagy művész vallásos elképzeléseit testesíti meg, miután Matis­se tervezte nemcsak a freskókat, üvegab­lakokat, oltárt és kaput, de magát az épü­letet is, a coventryi és berlini hatalmas méretű templomok tulajdonképen egy régebbi templom maradványaihoz kap­csolódnak. Coventryben olymódon, hogy az oltárról tisztán láthatók a német bom­bázók által 1940-ben «kiradírozott» kö­zépkori székesegyház romjai. Berlinben viszont a szintén a háború alatt kiégett Vilmos császár emléktemplom füstös rom­jait befoglalták két ultramodern, lépes­mézre emlékeztető hatszöges üveg — és betontömb, az új templomhajó illetve harangláb közé és ez az igazán csak a modern művészet lelkes barátai által ér­tékelhető kompozíció mintegy zárópont-A római katolicizmus alaposabb meg­ismeréséhez jó hasznát vehetjük az u­­tóbbi években megjelent következő köny­veknek: Német nyelvterületen: Walter von Loewenich, Der moderne Katholizismus. E 460 oldalas könyvnek 1959-ben már negyedik, bővített kiadása jelent meg. Részletesen ismerteti a modern katoli­cizmusban megtalálható fő irányokat s rámutat azok gyökerére az utóbbi év­századok zsinataiban és pápai megnyilat­kozásaiban. Angol nyelvterületen a fiatal amerikai teológus Jaroslav Pelikan könyve a leg­használhatóbb: The Riddle of Roman Catholicism. Pelikan, aki mellesleg szlo­vák származású evangélikus s máris ha­talmas irodalmi munkásságot fejtett ki, e könyvével 1959-ben egy tízezer dollá­ros irodalmi díjat nyert az Egyesült Álla­mokban. Skandináv nyelvterületen Per Erik Person fiatal lundi egyetemi tanár 75 ol­dalas kis füzete ad igen jó bevezetést a katolicizmus tanulmányozásába: Ro­­merskt och evangeliskt. T. L. ját képezi Nyugatberlin parádés utcájá­nak, a « Kudamm »-nak. A külsőségek terén meglehetősen köny­­nye megegyeztek egymással építészek, hí­vek és papság, kevésbé volt könnyű közös nevezőre hozni az új gyülekezeti közpon­tok gyakorlati használatára vonatkozó kí­vánságokat. Olyan templomokban, mint a skandináv egyházaknak minden na­gyobb kikötővárosban megtalálható tenge­­rsztemplomai, tekintettel ezek különös rendeltetésére és a rendelkezésre álló kor­látolt anyagi eszközökre, nagyobb ne­hézség nélkül sikerült elfogadtatni olyan megoldásokat, hogy a kápolna istentisz­telet után néhány gyors fogással, a székek és asztalok átrendezésével olvasó-, sőt étteremmé, vagy akár tánchelyiséggé ala­kult át, de polgári lakónegyedek központ­jában gyakran hosszas vitákra adott okot annak eldöntése, lehet-e az istentiszteleti helyiségben pl. minden további nélkül mozi előad ásókat vagy bazárokat rendezni. Dr Stenberg Ragnar, a stockholmi Engelbrekt gyülekezet lelkésze és ismert egyházépítészeti szakértő a «Kyrkan Byg­­ger» (Épít az egyház) című évkönyvben érdekesen fejti ki végül az építész har­madik és legfontosabb feladatát a vallásos építkezésekkel kapcsolatban, Megállapít­ja, hogy a XVI. század svéd reformátorai a kontinensről újításokat csak annyiban vettek át, amennyiben ezek a Szentírás, az őskeresztyén egyház vagy Krisztus pa­rancsaihoz való viszszatérést jelentettek, így megtartották a miseruhák használatát és a bibliai tárgyú oltárképeket és egyéb ábrázolásokat, csak az ereklyéket és a szentek oltárait távolították el a templo­mokból, vagy állították kevésbé szembe­­ödő helyre. Vasa Gusztáv történelmi és művészettörténeti szempontból pótolha­tatlan veszteségeket eredményező és drá­kói szigorral végrehajtott elkobzásai, me­lyeknek következtében sok templom még a legszükségesebb urvacsorai edényeket is elveszítette, tisztán fiskális és éppen nem vallásreformátori célokat szolgáltak. Csak a XIX. század racionalizmusa és Tegnér püspök, a nagy svéd költő hadjá­rata «a középkori pogányság maradvá­nyai ellen» vonta maga után számos fel­becsülhetetlen értékű középkori templom kíméletlen «modernizálását» vagy lebon­tását és ezzel kapcsolatban azt a tenden­ciát hogy az istentisztelet mindinkább imával és némi oltárszolgálattal bekere­tezett szentbeszéddé váljék. Korunk az új teológiai felfogás és egy­házszemlélet alapján új értelemmel és ér­tékkel tölti meg a liturgiát, fejezi be esz­mefuttatását Dr Stenberg, az úrvacsorái élet felújulása félreismerhetetlen jele an­nak, hogy az ó-luteránus misztériumele­mek visszanyerték régi jelentőségűket. Az úrvacsoraszolgáltatásnál a gyülekezet köz­vetlenül találkozik az TJrral. A modern egyházi zenét is a liturgikus szellemnek ez a megújhodása jellemzi. A régi, sokáig elévültnek tekintett lutheri zsoltárok 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom