Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-05-01 / 5. szám
ELŐ VÍZ LELTÁROZÁS A GAZDA SZÍNE ELŐTT i 1. Aruk a pult alatt «Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.» (Zsid. 13, 8.) Hadd köszöntselek benneteket a mi Urunk, Jézus Krisztus szavaival: «Békesség néktek!» Ahogy minden ősszel köszöntelek titeket, hadd ismételjem meg újra és újra: «Békesség néktek, Testvéreim!» Mert elhihető-e az, hogy Ő most nincsen itt jelen közöttünk? Ha ennyi embert meghívott az Ö asztalához, hogy majd szétfeszül ez a kicsi templom, éppen Ö ne volna jelen? Amikor megígérte annyiféleképpen és annviszor, mégis éppen Ö hiányoznék? Jelen van s mielőtt asztalához hívna bennünket, számot akar vetni velünk, mint «ama Gazda» egykor számot vetett szolgáival, akiknek talentumot adott, hogy gazdálkodjanak vele. Mai nyelven így mondanám: leltár és rovancsolás előtt állunk és sok mindenről számot kell adnia a jelenlévő gyülekezetnek, Gazdája hívására. De egyet hadd áruljak el Róla azoknak, akik még nem ismerik eléggé: biztosan tudom, hogy jóindulattal van itt! Szabad még azt az elkoptatott szót is használnom: szeretettel! Szeretettel kéri számon a reánk bízott tálentumokat. Én ilyennek ismerem Öt, amióta Pétert így számoltatta el — a háromszori tagadás után — a Genezáret tó partján: szeretsz-e engem? Most is teljes szeretettel kérdezi (ha én ilyen mai módon fogalmazom is meg): mondd, mi van a pult alatt? Bár olyan jézusi módon tudnám kérdezni ezt, ahogy a szívem mélyén érzem, hogy Ö így kérdezne bennünket' mondd, testvérkém, mi van a kis életed pultja alatt? Mi van? Mi van amögött, amit másoknak mutatunk magunkról? A kirakatot ismerjük és azt is tudjuk, hogy mi van a pulton, azt megmutatjuk! De ö most arra kíváncsi, hogy a pult alatt mi rejtőzik? Most hunyjuk be egy pillanatra szemünket, hogy jobban lássunk! És valljunk! Valljuk meg a szelíd szem Gazdájának: Bizony Uram, az van itt, amit látsz! Ahogy szemed sugarát követjük, mi is jobban látjuk: amit Te látsz! Most, hogy érezzük, hogy Te nézed, be kell vallanunk, s nevén kell neveznünk: életünk pultja alatt piszok és rendetlenség van! Milyen csúnya szó is ez: piszok! És tulajdonképpen mi is ez a kifejezés? Két össze nem illő dolog keveréke, keveredése. A friss zöld festék az ajtón: tisztaság. Az új hófehér ruha is: tisztaság. De ha a zöld festékhez hozzáér a ruha s ráragad a festék: az piszok! Az erdő mélyén egy gyönyörű harmatos bokron a vízcseppek gyöngyével csillogó pókháló természetes jelenség és szép. A szobában a pókháló: piszok! Ha bennünk a Szentlélek templomában keverednek össze oda nem tartozó és össze nem illő dolgok, akkor ezt úgy nevezi az ember, hogy hím. piszok; a belső piszok, az a bűn. Bocsáss meg a hasonlatért: mit szólnál, ha ma este, itt, az Úrvacsora közelében egy nagy kupac szemetet találtál volna? Ugye fejcsóválva és méltatlankodva mondanád: ez nem idevaló! Nos mi van a mi testünk templomé ban? — a pult alatt? Hát meg merjem kérdezni nagyon csendesen: tiszta vagy te belül? Ügy legbelül tiszta vagy-e? Még csendesebben: nincs benned piszok? Engedjétek meg, hogy ezt a csúnya szót mondjam, mert ha azt mondom: bűn, azt már ismerjük és készek vagyunk bólogatni: hogyne, persze, mindnyájan bűnösök vagyunk! Így kérdezem: Nem vagy piszkos belül? Ha rám nézel most, akkor nyugodtan mondhatod: hát persze, olyan tiszta vagyok, mint az, aki kérdi. Dehát én kérdem? Mi lesz, ha mindketten, sőt mindnyájan, akik itt vagyunk, egy emelettel feljebb nézünk? Akkor is ezt merjük mondani? Akkor is így válaszolunk? hát persze?! És mi van még a pult alatt? Kis életünk kívülről gondozott és sikált pultja alatt? Szabad a nevedben is bevallanom: bizony rendetlenség és fejetlenség van ott. Uram! Ahogy nézed és követjük nézésed, be keli vallanunk: rendetlenség van ott! De tulajdonképpen mi is az a rendetlenség? Gondolkoztál-e már ezen? Legegyszerűbben így határozhatnám meg: az az állapot, amikor a dolgok nincsenek a helyükön. Nos: minden a helyén van rajtunk és bennünk? Megkérdezhetném pl.: helyén van-e a fejünk? (Mert fejünk a Jézus Krisztus! — így értsük a kérdést.) Megkérdezhetném: kedves asszonyok, hát a tietek helyén van-e? Pál azt mondja: a nő feje a hívő férfi. (Ef. 5, 23.) Nos, hol van most a fejed? Fejjel, vagy fejetlenül jöttél ide? Megkérdezhetnélek titeket: hol van a szíved? Nem hagvtad-e valahol? A munkapad mellett — alatt? A tűznelv mellett? Nem esett bele a pénztárcádba, gondjaid közé? Ifjú! Melyik futballistának adtad a szíved? Leány! Melyik jazz-énekesé a szíved? Hogy is mondja kedves GazdánkJ «Ahoi van a ti kincsetek, ott van a szívetek is!» (Mt. 6, 24) Nos: hol a kincsed? A «mindened»? Mert ott van a szíved, ahol ez a «mindened» van. Legalább tudod, hol van? De inkább hadd kérdezzem: helyén van-e az életed? Egyszer Gazdánk három történetet mondott el: Egy bárányról beszélt, amelyik elkóborolt, egy pénzről, amelyik elgurult és egy fiúról, aki elment az apai házból. Elvesztek? Tulajdonképpen nem! Megvolt mindegyikük, csak egyik sem a rendes helyén. De ami nincs ott, az voltaképpen elveszett, mert kiesett a rendből, a rendjéből. A bárány a pásztor mellől, a pénz a gazdája kezéből és a fiú az apai házból. És te? A te életed? Helyén van-e? A pásztor mellett van-e’ A Gazda kezében? Az Atyai házban? Felelj reá: helyén van-e az életed: igen, vagy nem? De nézzük csak tovább: mi van még a pult alatt? Olykor dugott árú is van. Tojás, vagy citrom. Vagy éppen olyasmi, amiből egyeseknek jut, másoknak nem. Az eladó dönti el, elég szabálytalanul és önkényesen: kinek van és kinek nincs. Me?t olykor ilyesmi is előfordul. De nem csak a Közértben. Ez volna a kisebb baj! Egy kedves asszony mondotta el a lelkigondozónak, hogy meghívta a férje a gyárba, ahol dolgozott, az ő 25. éves dolgozói jubileumára. Soha sem járt addig férje munkahelyén. A kis ünnepségen szinte megkövültén hallotta az otthon mindig dühöngő diktátorként viselkedő férjéről, hogy a gyár legszelídebb dolgozója, a legfigyelmesebb, leggvöngédebb kartárs. Soha senkihez a 25 év alatt nem szólt hangosan és mindenkihez udvarias volt. Kedvesség, figyelem, és finomság — mint dugárú! Amiből az egész gyárnak jut, abból egy ember marad ki csupán és éppen a feleséged! A tiednek jut ezekből? Nem is olyan régen temettem egy 81 éves asszonyt. Utolsó percig azon vitatkoztak a rokonok, temetés előtt: milyen vallású voft az elhúnvt? Végül is úgy temettem el, hogy sem ők, sem én nem tudtam meg. Olyan jól vigyázott a «vallására», olyan jól dugdosta 81 évig, hogy senki sem tudott róla biztosat. Mond: nem dugdosod te Jézus Krisztust? A hitedet? Nem gondolok valami nagy, «kiállós» bizonyságtételre itt vagy ott! Csak például: legszűkebb családi körben szóltál-e már valaha egv szót arról, hogy kicsoda a te Gazdád? A múltkor egy rendszeresen templomba járó és imádkozó asszonytól (folyt, a 7. old.) 6
