Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-05-01 / 5. szám

KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

VI. év/. 5. szám. Megjelenik havonként 1962. május

A «vidám» keresztyénség

Sokan úgy gondolják, hogy a kérész tvének, ha igazán keresztyének, leginkább komoly emberek. Sötét ruhában járnak, s életük tele van tilalmakkal. (Mintha a keresztyénség mottója a «nem szabad» volna!) — Hog\ ez a szemlélet mennyire helytelen, azt nagyszerűen mutatja a dán egyház példája. A dán vallásosság kívülről nézve ugyan felületesnek tűnhet, közelebbről megismerve azonban gazdagon találjuk benne a reformátoraink által felújított kresztyén örökséget. A Krisztus által felszabadított, gyermeki hitből élő, életigenlő magatartás ez. Nem szeretik a nagy szavakat, nem hívei az önmarcangolásnak, hanem a felebarát felé fordulva azt keresik hogy lehet egymás számára szebbé és jobbá tenni az életet. Szeretetüket a háború után mi magyarok is sokan, megtapasztalhattuk az iskolákban felállított konyhákon, gyereknvaraltatásokon és szeretetcsomagokon keresztül.

E nép körében sok barátunk van, de talán mindannyiunkhoz legközelebb állónak mondhatjuk Zeuthen Mogens lelkészt, aki egy éves magyarországi tanulmányútja alatt nagyszerűen megtanult magyarul. Az 1938—39-es tanévben volt magyarországon, s azóta is tartja a kapcsolatot «magyar atyámfiáival», ahogy ezt mondani szokta. Feleségét is — aki 1946-ban a dán konyhák vezetője volt Budapesten — ezen a réven ismerte meg. A háború utolsó éveiben Műnk Kai-nak, a dán író-lelkésznek volt segítőtársa, s tőle több kéziratot is küldött Magyarom szágra fordítás céljából. 1956-ban a Lutheránus Világszövetség kisebbségi egyházakkal foglalkozó titkára lett, s így ismét szorosabb kapcsolatba került az otthoni egyházzal. — öt kérjük most meg, hogy mondjon nekünk valamit a dán egyházról.

— A magyar ember számára valószínűleg ideálisnak tűnik az az állapot hogy egy egész nép egy egyházhoz tartozik — mondja. (A dánok több mint 95 százaléka a «folkekirke», a népegyház tagja.) Mindenki elmehet ugyan abba a templomba, a házasságnál nem kell reverzálisra gondolni, a gyerekek mind együtt járhatnak hittanórára, hogy csak néhányat említsek a sok előny közül. Az én tapasztalatom azonban ennek ellenére az, hogy általában több élet van ott, ahol több felekezet él egymás mellett. A dán egyházat ma sajnos egy bizonyos egyhelyben állás jellemzi. Az élődök hagyatékából élünk ahelyett, hogy új utakat keresnénk az élet megváltozott körülményei között. A magyar egyház kénytelen új útakat keresni, s mi igen nagy érdeklődéssel figyeljük ezt a próbálkozást.

A háború előtt a magyar egyház volt régimódi, egyhelybentopogó, reakciós — amennyire én meg tudtam ítélni. Most megváltozott a helyzet. A múlt század folyamán nagy személyiségek, tették termékennyé a dán gondolkodást és életet, s ma ennek a hagyománynak folytatása, s aprópénzreválfása hiányzik. — Különösen két nagy egyéniségről kell említést tenni. íz egyik Kirkegaard, aki külföldön ismertebb, hisz az egész mai gondolkodásra ihletőleg hatottak művei. — A másik Grundtvig, akiről viszont nyugodtan lehet mondani, hogy a dán nép életében volt egy új korszak elindítója. Különben is nagy jelentőségű az a kezdeményezés, amit a népfőiskolák terén tett. Ezek a népfőiskolák a parasztfiatalság szemét nyitották meg az élet minden csodájának és szépségének meglátására. Az Istentől kapott élet iránti felelősségre és a mindennapi munkában való helytállásra neveltek. Nem képesítést, tudást adtak elsősorban, hanem emberré akarták tenni ezt a fiatalságot. Olyan emberré, aki szereti ezt az életet, és megmutatja, hogyan szerzett Krisztus szabadi! lást minden bűntől, nyomorúságtól. Ez. a belátás adott szilárd alapot a keresztyén hit számára. «Először ember, aztán keresztyén» mondta Grundtvig. Amikor az ember meglátta az élet nagyszerűségét és vele párhuzamosan számtalan nyomorúságát is, akkor mutatott a főiskola magán túl, mint egv második Keresztelő János, Jézusra, a gyermeki hitre és a keresztség szentségében kapott Ígéretre. Megmutatta a szabadságot, a megváltást minden gonosztól, s ennek eredményeképpen az. örömöt, amit Krisztustól kapunk. Ezért tudta az öröm és vidámság rányomni bélyegét az egész élet felfogásra, amely ezekből a népfőiskolákból áradt. Nemcsak Grundt vig hívein és tanítványain érezhető ez a hatás, hanem az egész nép körében, a nemzeti öntudatban (melynek sajnos egy bizonyosfokú önelégültség is lett az eredménye) (is egyéb egyházi irányzatokban. A szigorúbb ébredési mozgalom sohasem vált külön az egyház többségétől, s mindvégig hangsúlyozta a keresztség

(folyt, a köv. old.)

Zeuthen Mogens lelkész