Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Dt világrész egyházi híreiből New Delhi. Háromhetes tanácskozás után bezárult az Egyházak Világtaná­­csa harmadik világgyűlése. A gyűlés kimondotta a Világtanács és a Nem­zetközi Missziói Tanács egyesülését és felvett tagjai közé 23 új egyházat, köz­tük a Szovjetunió ortodox egyházát. Így a tagegyházak száma 198-ra emel­kedett. A gyűlés üzenetet intézett a tagegy­házakhoz, melyben több aktuális kér­désben foglal állást, s az egyházak tagjait felhívja, erősítsék az egyházon kívülállók felé való bizonyságtételt és az egyháznak a világban való szolgá­latát, s szorgalmazzák az egységre va­ló törekvésekét. Üj elnököket választottt a Világta­nács az 1967-ben vagy 1968-ban tar­tandó következő világgyűlésig. Ezek: Sir Francis Ibaim keletnigériai kor­mányzó, Charles C. Pariin New York-i jogász, A. Michael Ramsay Canter­bury-! érsek, Iakovos északamerikai ortodox érsek. Martin Niemöller né­met egyházi elnök és David G. Moses indiai teológiai tanár. Nikodim Szovjetunió-beli ortodox érsek tagja lett a Világtanács 16 tagú végrehajtóbizottságának, Káldy Zol­tán budapesti evangélikus püspök pe­dig a közel 100 tagú központi bizott­ságnak. Oslo 82 éves korában elhúnyt az os­lói gyülekezeti teológiai fakultás volt professzora, a Magyarországon is is­mert Öle Hallesby. Teológiai tanári működése mellett mint igehírdető egész Norvégiát számtalanszor beutaz­ta, s teológiai munkái mellett több tucatnyi építő jellegű írást is adott ki. Legismertebb «Az imádság» c. mun­kája, mely Amerikában 40 kiadást ért meg s melyből néhai Podmaniczky Pál fordított részleteket magyarra. 1937- ben Magyarországon is járt. ' . ,Sz. — T. Tübingen: Évek óta folyik a legis­mertebb protestáns lexikon, a «Die Religion in Geschichte und Gegen­wart» (RGG) harmadik kiadásának munkája. Az első kötet 1468. hasáb­ja «Budapest» címszó alatt Dr. Sze­keres Attila kortenbergi (Belgium) református teológiai tanár tollából közöl adatokat a Budapesti Római Ka­tolikus Központi Teológiai Akadémia múltjáról és jelenjéről. A lexikális formában sűrített legutolsó adatai a két Teológiára 1955-ben beiratkozott hallgatók számát (160 ill. 170) közli. — A lexikon szerkesztő bizottságának és a fenti cikk írójának figyelmét el­kerülte a Budapesti Evangélikus Teo­lógiai Akadémia, valamint a Budapes­ti Baptista Egyház Teológiai Szeminá­riumának létezése, ami egy ilyen te­kintéllyel rendelkező többkötetes lexi­kon összeállításánál igen komoly mu­lasztás. Caracas. December elején vissza­érkezett Caracasba Pósfay György lel­kész, aki a skandináv egyházak meg­hívására háromhónapos körúton dán, norvég és svéd gyülekezetekben és lelkészegyesületekben tartott előadá­sokat a délamerikai evangélikus gyü­lekezetek életéről. Körútja során Skandinávia több városában végzett magyarnyelvű szolgálatot is. A lőcseieknek bizonyára van okuk di­csekedni a katedráléjukkal, mert an­nak pompáját nemcsak a művészi re­meklés teszi nevezetessé, de még in­kább azok a nagy történelmi vissza­emlékezések, amik minden egyes ol­tárműhöz, kathedrához, az ülőpadok­hoz vannak csatolva; a mai kor fia nem járhat végig közöttük, anélkül, hogy arra ne gondoljon, hajh ha most ebből a pádból csak kiszállna Hollós Mátyás király, s széttekintve, azt mon­daná: «csiribili emberek!», ha a jó Ulászló csak kinyitná azt az ajtót, s kidugva rajta fejét, azt mondaná min­denre, a mi történik: «dobzse, dob­­zse!» Ha az a márványba faragott kép, aki két sarkával egy fekvő orosz­lánt tapos, csak kinyújtaná egyszerre a karját s odamutatna az átelleni fal­ra s elkiáltaná magát: «hova lett on­nan az a kép, a mit én odaállítottam?» A hatalmas nagy dynasta Thurzó az a márványszobor, az az eltűnt kép pe­dig Luther Márton életnagyságú képe volt, amit a lutheránussá lett püspök aranyozott bronzrámába helyeztetett el, szemközt a templom patrónusával, Szent Jakabbal. S az apostol és a reformátor szépen összefértek egymással és mind azok az aranyos szent alakok megszokták régen, hogy a lutheránus pap prédi­káljon a templomukban, még csak a fejüket sem csóválták, a midőn nagy­tiszteletű Zabeier Jób uram arról a a textusról tartott hatalmas prédiká­ciót, hogyan verte meg Gideon az amalekitákat és filiszteusokat, kihoz­va belőle, hogy Gideon nem más, mint Rákóczi Ferenc fejedelem, az alma­­lekiták és filiszteusok pedig a néme­tek és rácok. Verjük mi azokat! A prédikáció után pedig felolvasá a gyülekezetnek Bercsényi fővezér őke­­gyelmességének hadi rendeletéit. Amen. A gyülekezet hallgatta nagy áhítat­tal, csak a senatorok padjában hang­zott fel közbe a hangos prüsszentés, orrfúvás; sorba járván a prédikáció alatt az öblös tubákos pikszis. Ez a senatorok padja leghátul van a templom mélyén, egészen az orgo­na karzata alatt. Akkoriban készült ez, amikor Lőcse szabad köztársaság volt, tizek tanácsával és elnökkel. Va­lamennyi souverain senatornak címe­rét odafaragták a pad magas támlá­jára, olyan hatalom volt az akkor! A prédikáció végeztével az orgo­nista rákezdi a nagyszerű orgonán (Kramerius patrícius készítette azt) a művészien előadott praeludiumot, melyben összevegyülnek Jacoponi Sta­­bat Materének melódiái a Rákóczi nóta búsongó dallamaival, míg egv­­szer' aztán megszólal a pedál basszus hangja, s ez ismeretes búgásra mind az egész gyülekezet talpra áll s egy szívvel és szájjal rázendíti a zsolozs­mát: «Eine feste Burg ist unser Gott». Milyen hatása van ennek a zsolozs­mának minden emberre! Hogy kiszáll a lélek minden arcra; úgy tetszik mintha világosságot sugároznának ki. A gyermekekből férfiak, a férfiakból hősök, a nőkből kíntanúk (martyr) lesznek. A lelkesedés szent tüze gyúj­togat. «Erős várunk nekünk az Isten!» Benne van e dalban minden, ami az embert a föld sarából felemeli: a sza­badságvágy, a hazaszeretet, a test­vérvonzalom, az önfeláldozás, a jel­lemerő, egészen fel az Istenimádá­­sig! Kihívás a haragos bálványok el­len, akár e földön laknak, akár a túl­világon. S mikor elvégzi a falrengető strófát a közönség, äz a festett kép ottan a rámában, Luther, maga egye­dül még tovább énekli azt. (Nem mi­­raculum ez, se nem hókusz-pókusz, ha­nem egy szegény süket szabómester ül ottan a kép fölötti fülkében, a ki nem hallván semmit a füleivel, egy sorral elkésett s most azt végzi. Is­ten hallgassa meg!) E zsolozsma éneklése alatt tizenkét senator az oltár elé járul, ahol a nagytiszteletű úr kiosztja nekik az Úrvacsoráját. Ügy szokás, hogy esz­tendő utolsó napján a tanácsbeliek communikáljanak, s bűneikért extra feloldást kapjanak. Szükségük lehet rá. A communióról elmaradni senkinek nem szabad, hivatalvesztés terhe alatt. Ez is megtörténvén, a gyülekezet kivonul a templomból, elől a gyerme­kek, azután a nők, utoljára a férfiak, leghátul a tanácstagok. Azután bezár­ják a templomot, s szent Jakab és Lu­ther maradnak egymással szemben. 2 Szent Jakab és Luther Márton

Next

/
Oldalképek
Tartalom