Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-01-01 / 1. szám
umm Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal Kirkegt. 5. V. 565. Oslo. A szerkesztő bizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 1,50 US dollár. Egyházi hidegháború Több ízbén utalunk már arra a hidegháborúra, melyet a magyarországi egyházi lapok folytatnak külföldi egyházak és egyházi vezetők ellen. Legutóbb a Budapesten megjelenő Evangélikus Élet «Micsoda különbség» című szerkesztőségi cikkében foglalkozott azzal, hogy mindenféle nemzetközi szervezetek, még a Nemzetközi Szövetség is, kizárják délafrikai tagszervezeteiket faji megkülönböztetés miatt, — csak éppen az Egyházak Világtanácsa nem teszi ezt meg, a Világtanács csak «foglalkozik a helyzettel». Az Evangélikus Élet itt elsősorban tárgyi tévedésben van. Az Egyházak Világtanácsa ugyanis 1960. decemberében olyan konkrét módon ítélte el a délafrikai faji megkülönböztetést, hogy egy délafrikai tagegyháza már akkor, két további egyház pedig tavaly őszszel maga lépett ki a Világtanácsból. Az Evangélikus Élet tehát meg lehetne elégedve az «eredménnyel». A szomorú ebben a dologban maga az a lelkűiét, mely a problémák megoldásának lehetőségét az egyházak között is csak az erőszakban látja. Egészen más lelkületről tett bizonyságot a Nobel-békedíj nyertese, a délafrikai néger református Albert Luthuli, aki egész életét a faji megkülönböztetés elleni harcnak szentelte. Mikor a békedíj átvételére december elején Oslóba érkezett, egy szemfüles újságíró már a repülőtéren megkérdezte tőle: mi a véleménye arról, hogy ezek a délafrikai holland református egyházak kiléptek az Egyházak Világtanácsából? — Ezt én katasztrófának tartom, — mondotta Luthuli, — vagy legalább is nagyon szomorúnak. Nagyon szomorú, hogy az izolációt választják a testvéri közösség helyett. Sem e sorok írója, sem lapunk olvasói nem óhajtják védelmükbe venni a faji megkülönböztetést. De nem kétséges, hogy a fenti két felfogás közül melyik áll közelebb Mesterünkhöz és az evangéliumhoz. Változnak az idők .... Tahiban, Gyenesdiásra gyakran kerékpáron utaznak egyházunk fiataljai nyári konferenciára. 1960-ban a norvégiai Trysil-ben tartott húsvéti konferenciára Ausztriából Volkswagen kisautóbuszokkal jött közel 20 résztvevő. Most pedig úgy hírlik, hogy az idén húsvétkor tartandó angliai konferenciára a svédországi csoport külön repülőgépet bérel! Változnak az idők! Persze a távolságok is . . . A konferenciát ápr. 15—23-ig, virágvasárnaptól húsvéthétfőig rendezi a londoni magyar evangélikus ifjúsági kör a délnyugatangliai tengerparton lévő Dvmchurch-ben, Kent megyében. Jelentkezési határidő január 15. Késlekedők saját érdekükben mielőbb jelentkezzenek a lakhely szerint illetékes lelkészi hivatalnál vagy a rendezőségnél: Hungarian Lutheran Youth Group in London 36 College Road, Wembley, Mddx, England. Olavssuk együtt a Bibliát! Bibliaolvasó kalauzunk jan. 21—febr. 17-ig. Jan. 21. Vízkereszt u. 3. vas. Heti ige: Luk. 13, 29. — Napi igék: Róm. 12, 17—21. — Máté 8, 1—13." Luk. 4, 22—30. — Ézs. 19, 19—25. Eféz. 3, 1—12. — Csel. 13, 42—52. Ján. 4, 4—14. — Ján. 4, 15—26. Ján. 4, 27—42. — Jón. 1, 2, 1—2. 11. Róm. 15, 14—21. — Jón. 3: 4. Csel. 15, 7—12. — Róm. 11, 13—22. Jan. 28. Vízkereszt u. 4. vas. Heti ige: Róm. 8, 19. Napi igék: Róm. 13, 8—10. — Máté 8, 23—27. Luk. 12, 22—32. — IV Móz. 22.21-35. Jerem. 8, 4—7. — II. Móz. 14, 19—31. Jerem. 5, 20—24. — Jerem. 30, 18—26. Csel. 28, 1—6. — Dániel 6, 20—28. Róm. 7, 14—25a..— I. Móz. 9, 8—17. Hós. 2, 20—25. — Ézs. 65, 17—20a. Fbr. 4. Vízkereszt u. 5. vas. Heti ige: I. Kor. 4, 5. — Napi igék: Kol. 3, 12—17. — Máté 13, 24—30. Máté. 13, 36—43. — Dániel 2, 1—23. Máté 13, 47—52. — Dániel 2, 27—27. Máté 13, 31—35. — Ézs. 7, 1—9. Luk. 12, 54—59. — I. Kir. 22, 2—28. I. Kor. 1, 18—25.— Ezék. 3, 16—21. Luk. 13, 22—30. — Ézs. 2g, 1—8. Febr. 11. Vízkereszt u. 6. vas. Heti ige: II. Kor. 4, 6. — Napi igék: II. Pét. 1, 16—21. — Máté 17, 1—9. II. Móz. 34, 29—35. — II. Kor. 3, 12-18 II. Kor. 4, 3—6. — II. Kor. 4, 7—12. II. Kor. 4, 13—18. — I. Pét. 2, 9—10. Gal. 1, 11—24. — Csel. 26, 4—20. Máté 16, 24—28. — Kol. 1, 24—29. Fii. 3, 20 — 4,1. — Jel. 1, 9—18. Statisztika A magyarországi egyházi lapok időnként elrettentő számokat közölnek a nyugati egyházak életéről, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy bebizonyítsák: a «kapitalista országok» egyházai haldokolnak. Különösen is gyakori a «kapitalista» Svédország (ahol tudvalevőleg 30 év óta szociáldemokrata kormány van) egyházának ilyen pellengérre állítása. Legutóbb a Budapesten megjelenő Evangélikus Élet egyik novemberi száma közölte, hogy egy svédországi közvéleménykutatás során arra a kérdésre: «Volt-e Ön a legutóbbi négv hét alatt templomban?» 77 százalék felelte: egyszer sem. Ugyancsak novemberben egy nyugati egyházi lap viszont, ugyancsak közvéleménykutatás nyomán, azt hozta nyilvánosságra, hogy a svédeknek 72 százaléka akkor is kérné felvételét az egyházba, ha az egyháztagságot külön kérvényezni kellene. Mint ismerets, statisztikával mindent be lehet bizonyítani. Be lehet bizonyítani, hogy a katolicizmus kihalóban van Olaszországban és Franciaországban, mert katolikus papok tömegével lesznek protestánsok ezen országokban, — és ki lehet mutatni, hogy az evangélikus egyház napjai meg vannak számlálva Skandináviában, mert az utóbbi időkben több skandináv evangélikus lelkész lett katolikussá. Azok részére, akik az alkalmazott statisztika kétes művészetét óhajtják művelni, hadd iktassuk ide az ismert izlandi diplomata Pétur Benediktsson egy anekdotáját, amellyel az Irodalmi Üjság november 15-i számában ajándékozta meg Méray Tibor a magyarul beszélő utókort: Az egyik moszkvai fogadáson odaállt Benediktsson elé a kínai nagykövet: — Ön melyik országot is képviseli? — Izlandot, — felelte Benediktsson. — Izland . . . Izland . . . Mekkora is a területe? — Negyvenezer négyzetmérföld. — Phü — biggyeztette le a száját a kínai. — A miénk négymillió ... És hány lakosuk van? — Százhetvenezer . . .-— Mi?! — hördült fel a kínai. — Nekünk hétszázmillió. —• Ez mind szép — nyelt egyet Benediktsson, aztán hirtelen megkérdezte: — De tudja-e Ön a fülét mozgatni? A kínai hebegni kezdett: — A fülemet . . . mozgatni? . . . Azt nem tudom . . . — No látja ... — mondta hideg fölénnyel Benediktsson és faképnél hagvta a dermedt kínait . . . T. 3
