Utitárs, 1961 (5. évfolyam, 2-10. szám)
1961-02-01 / 2. szám
TEOLÓGUSAIM Buenos airesi teológusaink 1960-ban: Ocsenás József, Puky Ákos, D. Leskó Béla rektor, Leskó Károly, Dr. Kadicsfalvy József és Zugor Ernő Először csengetnek magyar »gyakorlati szemináriumra«. Történelmi pillanat. Nem csak a fiúk és a teológia életében, de az én életemben is. Most értettem meg először, hogy tulajdonképen hova is vezetett az élet. Most amikor magyarul kell előadnom, először életemben, szorongat a rajtam levő felelősség - hiszen szívesebben ülnék be én a padba és hallgatnám megint volt soproni professzoraimat. Hangokat hallok és kifejezéseket, Pröhle Károly, Kiss Jenő, Sólyom Jenő, Budaker Oszkár, Wiczián Dezső, Deák János, Kamer Károly kifejezéseit. Mit jelentene ezeknek a fiúknak ha őket hallgathatnák! De most nekem kell beszélni, előadni, tanácsolni, ítéletet mondani. És magyarul, valahogy minden más magyarul ... És kik a hallgatóim? Hogyan kerültek ide? Kadicsfalvy Jóskát bátyámnak szólíthatnám. Hosszú utat járt meg míg elért a többször kikerült fiatalkori elhivás meghallgatásáig. Rövidesen szolgálni fog magyarul, németül, spanyolul. Ocsenás Jóska már otthon is teológus volt. Sok nehézség árán jutott el álma megvalósításáig. Most végzett. Komolyan magharcolt a spanyollal s tanult akkor is mikor két kisfia egészen más »melódiát« fújt! Leskó Károly a testvéröcsém. Három kislánya csodálkozva nézi, hogy »apuka« »diák« lett s a nagybácsi vizsgáztatja. Nála is régi álom valósulhatott meg. Zugor Ernő sem gyerek már. Trak-Az Argentin Evangélikus Egyház elnöke, Dr. Jónás Villaverde 1960 december 10.-én lelkésszé avatta Ocsenás József végzett teológust két argentin társával együtt. Az ünnepi istentiszteleten, mélyen a helyi magyar gyülekezet hivatalosan is képviseltette magát, D. Leskó Béla dékán hirdette az igét. Az elnök asszisztensei között szolgált Hefty László magyar lelkész is. torgyári tisztviselő volt mikor megismertem. Ha mipjien terve sikerül, két évvel azután, hogy ö végez, a saját fia iratkozik majd be a teológiára. Puky Ákos évekig gondolkozott, hogy jöjjön vagy ne jöjjön. Kétszer vártuk már majdnem biztosra míg egyszer váratlanul mégis megérkezett. Az IBM-et hagyta ott. Ha végzett, magyarul, spanyolul, németül és angolul prédikál majd. Az 1961-es tanévben Kadicsfalvy és Ocsenás már nem lesznek velünk ezeken az órákon. De már is van két új jelentkező: Demes András most lesz első éves. Református de a mi teológiánkat választotta. Nagyapja ref. lelkész volt s történelmi név itt számunkra. András éppen azért jött hozzánk mert mi magyarul is dolgozunk. Klenk Lajos most lesz negyedéves. Argentin, itt született. Egyházunk nagy reménysége. Diákszövetségi elnök már második éve. Nehezen bírja a magyart s éppen ezért annál nagyob öröm volt mikor gyakorlatainkra jövőre ö is jelentkezett. Különben nemrég nősült s az esküvön minden argentin megcsodálhatta a Klenk család körcsárdásait! Eddig a nevek. Lesz-e folytatása e listának ha ők végeztek? Hol fognak szolgálni? Biztosan még nem tudjuk, de boldogok volnánk ha egyszer eljutnánk nagy álmunk beteljesedéséig: lelkészeket adni lelkész nélkül maradt elszóródott magyaroknak más kontinenseken is! D. Leskó Béla. Az argentin evangélikus teológiai fakultáson, amelynek tanítási nyelve spanyol, az eddigi németnyelvvű gyakorlati szemináriumok mellett idén rendszeresítették a magyarnyelvű gyakorlatokat is. A magyarnyelvű igehirdetés és liturgia gyakorlása mellett magyar egyháztörténetet, egyházszervezetet és »emigráns szociológiát« is ad elő öt hallgatójának D. Leskó Béla dékán. Sok nyelv- egy ország -/ egy Ur Az elmúlt tíz esztendőben meglepően tapasztalhattuk azt, hogy az emberek nagy részéből kihalt az ideák utáni vágy, a szépért, jóért és magasztos célokért való törekvés. Az elmúlt két világháború szörnyű pusztítása és az azt követő évek igazságtalanságai annyira megrázták Európa lelkét, hogy lakosai fejvesztetten menekülnek a szerintük békésnek vélt É- szak és Dél-Amerika országaiba. Miközben hajóikat a mérhetetlen óceán habjai ringatják úgy vélik, hogy keservük enyhült, félelmük eloszlott. A szép lidércfény-álomból azután annál keservesebb az ébredés! Amíg a szabad Európa országaiból olaszok, franciák, spanyolok, németek, angolok és mások elhagyják az öreg kontinenst mert félnek egy harmadik világháború kitörésétől s a pusztító fegyverek borzalmaitól, addig Dél-Amerika népeit a kommunizmus és az azzal együtt járó vallási közömbösség veszélye fenyegeti. Az élet problémáival való igazi szembenézés és megharcolás nélkül sehol sincsen felemelkedés, sem életformáló erő, de Istennel való találkozás és vallási ébredés sem. Ilyen környezetben élnek az evangélikus gyülekezetek Argentínában, melyeknek lelkipásztorai spanyol, magyar, német, szlovák, angol, svéd, lett, finn, észt, norvég, dán és rövidesen japán nyelven is hirdetik Isten igéjét. ☆ Itt érezzük igazán, hogy minden nyelvi különbséget félretéve minden egyes gyülekezetben ugyanazt az Urat, imádják, tisztelik és prédikálják. Nyelvek és nemzeti hagyományok, egyházi énekek és liturgiák különbséged mind egybe olvadnak az egységes bizonyságtevésben. Advent van mikor ezeket a sorokat írom s úgy érzem, hogy minden csoport olyan mint egy kis ádventi fény mely egy lánggá forrva emelkedik a magassába. Azok pedig, akik itt Argentínában jutunk el vagy jutottunk el a lelkészi szolgálatra való kiképzés lehetőségéhez, tudjuk, hogy ki-ki a nerki megadatott nyelveken ugyanazt akarja hirdetni: Krisztus érkezését az emberekhez. Isten megengedte nekünk, hogy megnyissuk szíveinket az Adventi Király kopogtatására s meghalljuk elhívását a szolgálatra s az a vágyunk, hogy igehirdetésünkre megnyíljanak majd más szivek is. Add néki szívedet és dicsérd öt te is a többi ezernyi néppel együtt a saját nyelveden, melyen egykor édesanyád tanított imádkozni. Ne feledkezz meg arról, hogy ez is az ö ajándéka. A te szolgálatodra is szükség van, hogy sok nyelv ellenére egy legyen az Ország és ismert legyen mindenütt az egy tlr! Ocsenás József (Buenos Aires) Uj lelkészünk: Ocsenás József
