Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)
1960-05-01 / 5. szám
I u ELO VIZ AZ IFJÚSÁG HANGJA Hozzászólás az „Ilyenek vagyunk?!" c. cikkhez. (1960. január) örömmel vettük kézhez az írásunkra érkezett alábbi válaszlevelet. Részleteket közlünk belőle. »Kedves fiuk! Olvastam cikküket. Tudom, hogy a fiatalság minden áldozatra érdemes. Ha mi el is vesztettünk két világháborút, az ifjúság feladata a béke megteremtése. Ne veszítsék el kedvüket. Sok szomorú csalódás után is csak azt mondhatom: fiúk, ne féljenek! Nem igaz az, hogy csak az boldogul, aki önzőén, minden jóérzés, szív, tisztesség nélkül, két könyökkel csinál magának helyet a nap alatt. Higyjék el gyerekek, »jó üzlet« a becsület és az erkölcs. Tudom, hogy nagyon sokan többre becsülik azokat a leányokat és fiúkat, akiknek tiszta tekintetük, jellemük garancia arra, hogy megérdemlik a segítséget. A technika fejlődése végsösorban mégsem könnyíti meg az életet, s bennünket nem tesz igazán boldoggá. Nem oldotta meg az időhiányt, hanem azt inkább fokozta. Nagyon fontosnak tartom, hogy a felnőttek megértsék az ifjúságot. A magam részéről szívesen adok tanácsokat, tapasztalataimat rendelkezésükre bocsájtom és nagyon boldog lennék ha hasznukra vállhatna. Együttérző szívvel: Dr. Mikuleczky Gyuláné Berchtesgaden-Strab Insula-Heim - Deutschland Köszönjük a sorokat. Külön levélben is válaszolunk rá. Itt azonban őszintén meg kell vallanunk: csalódtunk. Csak Svédország nyugati partvidékein még ma is a keresztyénségnek sajátos kegyesség! típusa él. Ezek a gyülekezetek multszázadi ébredés örökségét hordozzák magukban. Az a lelkész, akinek igehirdetéseihez nyúlnak vissza a mai bizonyságtétel szálai: Schartau Henrik, 1757-ben született, Lundban végezte tanulmányait, s ott lett esperes, 1825-ben halt meg. Az érzelmi frázisok és a retorikai pompa teljesen idegenek voltak számára. Kötelességének tartotta, hogy világosan tegyen bizonyságot arról, ami az ember üdvösségügye. Az értelemre és akaratra apellált, az evangéliumról tisztán tett bizonyságot és megtérésre hívott. ☆ »A megtérés az a változás, amit Isten lelke a kinyilatkoztatott ige által munegy levelet kaptunk, pedig többet vártunk. Közömbös volt a felnőttek számára a téma? Hallgatásukban álláspontunk igazolását látjuk: nem törődnek az ifjúsággal és annak lelki kérdéseivel! Valóban magunkra kell maradnunk? Érdemes volt ebben az összefüggésben a tavalyi müncheni német egyházi napok ifjúságának álláspontját olvasni: »Amint a felnőttek, úgy mi is tudjuk azt, amiről az újságok írnak: a két generáció nem érti meg egymást. Vájjon miért? Azért, mert nem beszélünk egymással. Ti felnőttek nem akartok »beszélni« velünk. Amíg ti dolgoztok, addig mi beszélünk magunk közt: Istenről, világról, rólatak. Életmódunk eltér a tiétektől, mintha egy más világban élnénk. Az egyháznak is meg akartok bennünket nyerni, de olyan formát kényszerítetek ránk, ami nekünk idegen. Szóltok hozzánk, de nem értjük szavaitok értelmét. Sokszor gyanakszunk -* életeteket látva - hogy az igehirdetést sem veszitek akkor komolyan. Tudjuk, hogy szorgalmasok vagytok, de nem vagytok egy kissé maradiak ? Maradjon valóban minden a régiben ? Talán éppen azért idegenkedünk tőletek, mert kérdéseinkre és javaslatainkra nem hallgattok és nem válaszoltok.« Csak a németeknél van így ?! Az »Utitár s«-\>an nem indulhatna meg egy ifjúsági oldal, ahol ilyen kérdéseinkre »választ is kapnánk«? Lukácsy Jenő és Pados István ipari tanulók Retz-Caritas Heim-Austria kál az ember szívében. így jutunk belső bizalomra Isten Fiának váltsága iránt, hogy tőle várjuk bűneink bocsánatát és erőt az új élethez, amit folytatni magunkban elhatároztunk. Keresztyén élet csak ilyen változással kezdődhet ... Jézus tanítványai elvégezettnek vették, hogy a menynyek országába jutnak. Jézust csak afelől kérdezték, ki lesz ott a legnagyobb. De Jézus megmondta, Isten országába be nem kerülnek, ha csak meg nem térnek és olyanok nem lesznek, mint a kisgyermekek.« ☆ Hars Levi Laestadius 1800-ban, született Uppsalában tanult, Svédország legészakibb gyülekezetében Karesuandoban, majd Pajalaban lelkészkedett. — Ébresztő igehirdetése sokáig eredménytelen volt, de később széles ébredés! mozgalom bontakozott ki kemény bizonyságtétele nyomán. Sulytott a törvény kalapácsával, de az evangéliumot is hirdette meggyőző hangon. Akik átélték a »keresztyen áttörést«, Krisztus győzelmét magukban, örömüknek hangos felkiáltásokkal adtak kifejezést. Magyarországra Finnországon keresztül ért el hatása. Ott mindmáig egyik legelevenebb ébredési mozgalom a laestadianizmus. ☆ »Tudjuk, hogy az önigazság ördöge nem nagyítja, hanem éppen kicsinyíti bűnös tartozásunk, amennyire csak lehet. Ha azonban a lelkiismeret felébred és ebben az állapotban megmutatja a bűnösnek, mily nagy a terhe, akkor az önigazság ördöge a teherre követ rak, s azt kiáltja a kétségbeesettnek: »a te bűnöd oly nagy, hogy sem ezen a világon, sem az eljövendőben meg nem bocsáttathatik.« A gondatlan állapotba azonban az önigazság oly könnyen viseli a bünterhet, mintha tollas-zsák lenne: egyik oldalon ugyanis a megszokott jámborság, a másikon a holt hit, középütt pedig maga az ördög segíti a terhet, az ilyen embereknek hogyan lenne nehéz a bünteher! Könnyű az, mint a tollas-zsák s a szakadéknak gyorsan száladnak vele.« ☆ Carl Ulof Rosenius 1816-ban norrlandi lelkészcsaládból született. Uppsalában lelkésznek készül, de betegsége és más körülmények megakadályozzák abban, hogy, vizsgáit letegye. Később Stockholmban az angol gyülekezetnél a hires angol methodista lelkész Georg Scott belmissziói munkásságában kap alkalmazást segítőként. Itt működött 1868-ban bekövetkezett haláláig. Szóbeli igehirdetésével és »Pietisten« c. folyóiratával egy ébredés lelki vezetője lett, mely az 1840-es évektől Svédország nagy részére terjedt ki. A laikus - nem papi - igehirdetés harcosa volt. Szóra, bizonyságtételre akarta indítani az egyház élő tagjait. ☆ »Az írás ismét azt mondja: hittem, azért szóltam (Zsolt 116,10) »ahol a ti kincsetek, ott a szívetek« és »szívnek teljességéből szól a száj«. (Luk. 12, Síi; Mt.l2,SIi). Ebből tovább mi következik? Aki nem akar Krisztusról beszélni, hanem indkább más témáról, ami szintén fontos lehet, annak ebben a más tárgyban nagyobb kincse van, nagyobb öröme és vigasztalása, mint Krisztusban. Akkor azonban Krisztus lehet az értelem és hitvallás hitalapja, de nem a szívé. Ebből pedig mi következik Ha még soha nem vigasztalt meg úgy Krisztus és nem volt örömöd benne, hogy beszélni akarj róla, dicsérni és megváltani, öt, akkor még igazán nem is hittél benne és vagy a bűn rabságában vagy, bizton alva, vagy a törvény rabságában, finomabb vagy durvább önigazságban. HITBŐL HITBE... 6