Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-11-01 / 10. szám
AJ The Rev.Zoltán Bákv L80 Home Ave JrentonH.l. KÜLFÖLDÖN ÉLO MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1959, november III. évf. 10. szám. Megjelenik havonként „Jövevények és vándorok" Gémes István brazíliai lelkész évi jelentéséből Sokszor prédikáltam még otthoni szolgálatom idején Péter apostol levelei első verseiről. Péter levelét a »szétszórtságban élő jövevényeknek ...« irta. Annakidején úgy éreztem, , megértettem, hogy a keresztyénség állandó állapotaez: soha nem jön el a világ, amikor minden egymás mellett élő embert keresztyénnek lehet nevezni. És soha nem jön el az a világ, amikor a keresztyén ember azt állapítja meg, hogy egészen otthon van. »Jövevények és vándorok vagyunk ezen a földön«. Egy még mindig előttünk lévő cél felé haladunk. Amikor megkereszteltek bennünket, akkor két világ határmesgyéjére kerültünk: maradunk emberek, az emberrélétel minden jellemzőjével együtt, s ugyanakkor már polgárai lettünk egy más világnak. Jövevények és vándorok vagyunk, akik egyszerre két »igát« húzunk. Itt élünk és mégsem vagyunk idevalók, »oda«-tartozunk, de jaj nekünk, hogyha megfeledkezünk arról, hogy »ide«-kötnek teremtettségünknél fogva a kötelékek. Ezt hiszem és vallom. Mindehhez a felismeréshez »ráadásként« hozzájárul az a valóság, hogy ezt más szempontból is nézhetem és kell is néznem: mint magyarok is ilyen két ország polgárai vagyunk. Bennünket még köt a »haza« fogalma, amely alatt mindig a Duna- Tisza táját érezzük és értjük, s mint a valóságos helyzettel számoló, élő embereket köt a föld, mely fizikai értelemben vett életünket biztosítja. Most értem hát igazán a »jövevénységet«. S ha Brazilia térképére nézek, akkor értem a »szétszórtságot« is, mind magyar, mind evangélikus szempontból. Az elmúlt év végéig eltelt 15 hónap alatt ezt próbáltam itt, közöttetek tanulgatni és gyakorolni. S ha ennek az időnek helyes mérlegét akarom felállítani, akkor mindkét mérlegserpenyőt komolyan meg kell terhelni. Rosszul, rossz körülmények között indultunk. Megkésve. A munkát már 3-4 évvel ezelőtt meg kellett volna kezdeni. »Rossz« indulás volt az első istentiszteleti igehirdetés is, amelyben leszögeztem, hogy csak egyházi munkával vagyok hajlandó foglalkozni. Akkor sokan megsértődtek, félreértették szavaimat. Akik azóta komoly érdeklődéssel figyelik a munkát láthatják, hogy szavaim mögött nem magyarvoltünk megtagadása állt, hanem »nem« mondás minden kísérletre, amely magyarságvédelem helyett napi politikába akarja bevinni egyházi munkánkat. »Rámenős« ember kell itt a munkára. Mindent magam akartam elvégezni, de az egyháznak organikus egésznek kell lenni. Speciális adottságok is nehezítik a munkát. Nincsen otthonunk. Nem mindig a mi hibánk volt ez. Még egy rendellenességre kell rámutatnom. Amitől kezdettől fogva tartottam az bekövetkezett. A helyi magyar kolónia köztudatában az evangélikus egyház a »nadrágos emberek« egyháza. Nem kell félreérteni: nem vétek, vagy valami fogyatékosság a »nadrágosság«, de nem kétséges, hogy nem diplomás, hanem kereskedő,iparos-munkás evangélikusokat alig sikerült eddig beszerveznünk. Égy látom, hogy valamennyiünknek sokat kell még a megkülönböztetést nem ismerő keresztyén szeretet leckéjéből tanulnunk, hogy senki se érezze magát közöttünk kissebbrendünek vagy istentisztelet utáni és előtti beszélgetéseknél kizártnak. Soha ne feledjük el, hogy az egyház elsősorban nem jótékonysági intézmény, nem klub vagy egyesület, hanem a Jézus Krisztus szeretetével összefoglaltak közössége, ahol ennek a minden ellenére domináló szeretetnek kell érvényre jutnia. Elég ennyi az egyik serpenyőbe. Hálát kell adnunk Istennek, hogy 1957, október 6.-a óta nem múlt el vasárnap, ünnepnap istentisztelet nélkül. Jó volt, hogy ebben az elmúlt évben házibibliaórákat tartottunk. Távoli helyeken tarthattunk. »Ellent« mondhattunk. Magyar egységet is munkáltunk. Volt olyan alkalom, amikor a két szolgálatot végző és a háziasszonyt kivéve 20-an voltak a »más« felekezetüek. Jó volt, hogy 15 hónap alatt gyülekezetünk tagjai összeszoktak, ha nem is mondhatjuk azt, hogy összeforrtak. S ha ebben magammak is programmot akarok adni, azt kell mondjam, hogy mindinkább törekednünk kell egymás előítéletét, egykori politikai és más állástól független elfogadására. Nemzeti magyar szempontjaink világosak. Hála Istennek, mind a testvér református, mind a magyar r.k. egyházzal jó a viszonyunk, és ennek megtartását a magunk részéről ápolni fogjuk. A magyar egyesületek némelyikének (folyt, a 8. oldalon). A müncheni evangélikus Máté-templom (Matthäuskirche). Tudósítás a müncheni Egyházi Napokról a 1). oldalon.
