Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-06-01 / 6. szám

ELO VIZ Szerkeszti: Dr. Molnár Rudolf Négyszemközt a Mesterrel V. Egyszer minden kiderül. Luk. 12, 2. »Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jöne és oly titok, mely ki ne tudódnék.« Okunk van ennél a jézusi mondásnál megállni és elgondolkozni a szavak végzetes komolyságán. Sokszor halljuk, hogy valamenynyiünkben több­féle ember is lakik. Az első az a felületen levő ember, akit mindenki láthat. Legtöbbször na­gyon barátságos, udvarias, sőt sokszor kegyes is. Ez a felületen levő emberünk gyakran eljut a templomba, sőt a bib­liaórákra is. Sokszor igen messzire jut a keresztyén segitő munkában is. Emellett azonban van egy másik em­berünk is. Ezt az embert azonban csak a család ismeri. A házastárs tudja leg­jobban, hogy az előbbi - a felületen lévő - emberünk olyan bennünk, mint az a ruha rajtunk, melyet akkor öltünk fel, mikor elindulunk hazulról, vagy mikor vendégeket várunk. Ez a belső emberünk viszont egyáltalán nem olyan barátságos, mint az előbbi. Sokszor dühös, követe­lődző, elégedetlen. A vallásosság inkább elmélet, mint élet. De ezen belül van még egy harmadik emberünk is. Ezt csak saját magunk is­merjük. Ez a harmadik emberünk a szí­vünk fényképét adja, aki szavaiban és cselekedeteiben csak akkor mutatkozik be, amikor nem látja senki sem. Ez a legbelső emberünk sokszor becstelen, érzéki és hazug is. Ez olyan óriási mér­tékben eltérhet a felületen lévő embe­rünktől, hogy szinte semmi kapcsolat sincs a kettő között. Aztán van még egy negyedik ember is bennünk és ezt az embert már csak ma­ga az űr Jézus ismeri. Ez a bűntől tö­kéletesen fogvatartott ember, másként a bűn rabszolgája. A Biblia által bemutatott keresztyén ideál az igazi ember képét mutatja. Ez a kép azt az embert ábrázolja, aki kivül­­belül egyforma. Az ellen nem tehetünk semmit, hogy a bűn bennünk lakik. De nem kellene ápol­­gatnunk a bűnöket, melyeket belső em­berünk követ el és nem kellene enged­nünk, hogy uralkodjék felettünk. Mindig emlékeznünk kellene arra, hogy legtitko­sabb gondolataink és cselekedeteink is egykor nyilvánvalókká lesznek. Az igaz, hogy Isten gyermeke nagyon szenved amiatt, hogy az ö titkos, belső embere újból és újból belekeveredik a bűnökbe. Jézus is azt mondja, hogy a szívből származnak a gonosz gondola­tok, paráznaságok, gyilkosságok, házas­ságtörések és ezekhez hasonlók. Hogy viszonyulunk mi ehhez a titkos belső emberünkhöz? Vannak hívő emberek, akik egyáltalán nem törődnek vele. Elkönyvelik, hogy az ilyen belső embert az eredendő bűn tartja fogva. S ha a bűn nem kerül nyilvánosságra, már ezzel is beérik, hiszen titokban marad. De éppen ez a belső emberünk teszi nyilvánvalóvá, hogy az Űr munkája menynyire tudott úrrá lenni bennünk. Ha csak eltemetjük önző, dicsőségkereső vágyainkat, ha minden további nélkül igazolni tudjuk haragos, keserű, csúf gondolatainkat, ha nem vagyunk készek azonnal megbocsátani azoknak, akik el­lenünk vétettek, akkor Istenhez való viszonyunkba hazugság szorult bele és jobb keresztyéneknek akarunk látszani az emberek előtt, mint Isten előtt. Az Isten előtt azonban mi csak olya­nok vagyunk, mint amilyen a mi belső emberünk! Ha egyetlen emberi szem sem vette észre rejtett bűneinket, a leg­titkosabb bűnök is napvilágra jönnek egykor és az űr előtt nyilvánvalókká lesznek. Mi hát a teendő? Először is a bűnt bűnnek kell tartani, legyen az bármilyen kicsi, vagy bármi­lyen titkos. Mert a titkos bűnök olyanok, »Az én Bibliám.« Kicsi gyermekkoromra visszaemlékez­ve, édesanyám ölében ülve sokat mesélt és olvasott fel a Bibliából. Azóta nagyon érdekel minden, ami a Bibliával kapcso­latos. Egyike a legkedvesebb olvasmá­nyaimnak. Amióta olvasni tudok, igen sokat foglalkozom vele. Az érdekesnek tartott fejezeteket olvasom. Legjobban Mózes könyvét szeretem, ahol kivezette ő népét Egyiptomból. A Biblia hozzásegített ahhoz, hogy Isten parancsait megtanuljam. Különös örömet okozott az, amikor tavaly a Nagytiszteletü Úrtól egy szép Bibliát kaptam. A Bibliából nemcsak a világ teremtését ismertem meg, hanem általában hozzásegített ahhoz, hogy amit eddig mese formájában tudtam, azt most mint valóság ismerjem meg. így a heten­ként kétszer tartott hittan - illetve bib­­liáórákra nagy örömmel készülök. Kü­lönös élmény volt még számomra az is, amikor az elmúlt év karácsonyán szü­leimmel »A tiz parancsolat« cimü filmet láttam. Bolger Judit IV. elemi, Judenau »A Biblia sokat segit megismerni Istent és a szeretetet.« Besnyöi Ildikó IV. elemi, Judenau »Miért tanulok hittant?« Azért, hogy megismerhessem Isten országát és az ő egyszülött fiát Jézus Krisztust, s ezen keresztül ha hitben élek megtudjam a parancsolatokat tar­tani. mint a férgek, elrágják keresztyénsé­­günk főütőerét. Nem kell ezután más, csak egy u. n. nagyobb megrázkódtatás és a mi belső emberünk úgy összeomlik, mint a kártyavár. Azonban a legkomolyabb megtérés sem elég erős ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra megvédjen bennünket a bűntől. Az egyetlen, aki meg tud védeni bennünket attól, hogy belső emberünk ne maradjon a bűn hatalmában, az az Ur Jézus Krisztus. (Judás lev. 24-25.) Belső emberünknek teljesen nyitva kell lennie az Ur előtt. Mindent meg kell gyónnunk neki, legalább naponként, de nagy kisértések idején többször is napjában. I. Ján. 1, 9. Csak az űr Jézus Krisztus vére tudja megőrizni a mi lelkiismeretűnket, mi magunk erre képtelenek vagyunk. Higyj az Űr Jézus Krisztusban! Kezdd el életedet Jézus Krisztussal. És minél inkább Krisztus uralkodik feletted, annál kevesebb hatalma lesz rajtad a bűnnek. Az ilyen ember boldog keresztyén, mert a szív titkos élete az Ur gondo­zása alatt él. Állandóan tapasztalja a Szentlélek jelenlétét, szíve egyre inkább kitágul mások szeretetére. Mindig job­ban meglátja, hogy a keresztyén ember teste és élete az Ur temploma. A temp­lom pedig az Isten dicsőségére épült még akkor is, ha a sátán mellé építette a maga kápolnáját! Jézus Krisztus isten Fia Megváltó, valóságos ember és valóságos Isten. Saját halála árán váltott meg minket bűneinktől, s nélküle nem közeledhetünk Istenhez. A benne való hit nélkül az ember a kárhozatra jut. Nem azért tanulok hittant, hogy azt bemagoljam, hanem hogy Jézus Krisz­tusban higyjek és embertársaimat sze­ressem. Besnyöi Oyörgyi II. gimnázium, Tulln Azért, hogy vallásomat közelebbről megismerjem, hitemben megerősödjem, higyjek, boldog legyek, boldog életem legyen, magamnak örömet szerezzek, Jézust közelebbről megismerjem, konfir­málásom által felnőtt tagja lehessek egyházamnak és Istent dicsöitsem. Azért mert kötelességem, mint minden keresz­tyén embernek. Hollós József IV. gimnázium, Tulln Nem nagyon tudom elképzelni, hogy valakinek más oka, vagy szándéka lenne a hittantanulással, mint hogy megismer­kedjen Jézus Krisztussal, a Megváltó­val, aki életét adta az emberiségért. A hitten hasznos a mindennapi életben is. Mikor igazságot kell tenni, ott áll előttünk Salamon király példája, ki a bölcsek bölcse volt. Vagy mikor bűnt követünk el, bármilyen legyen is az, mindig megtalálhatjuk a reá vonatkozó Ítéletet ill. parancsolatot. Gondoljon rá mindenki, hogy bűneiért itt a földön és Isten szine előtt felelnie kell. Ezért is tanulok hittant. Hollósy István IV. polgári, Sieghartskirchen Fiatalok bizonyságtétele - Házi feladatokból 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom