Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-06-01 / 6. szám

Olvassuk együtt a Bibliát! IFJUSAQUNK Család támasza A fiatal fiú és a leány. Nem tévedtem, szándékosan írtam így. Ti vagytok azok. Nektek kellene azzá lennetek. Nem anyagi támaszra gondolok első­sorban, sőt egyáltalán nem arra. Igaz, eljöhet az idő, amikor lehet tanulni az indiai mesebeli Krisnától, aki minden nap 3 kenyeret vásárolt a boltban. Ami­kor a boltos kíváncsian megkérdezte, hogy miért éppen hármat visz minden nap, ezt felelte: egyet előlegezek a gyer­mekeimnek egyet én eszem meg, a har­madikkal pedig az apámnál adósságot törlesztek... Ez az idő is eljön. De én másra gon­doltam most. Figyelj csak erre! Gondolj az apádra, aki elmegy hazulról olyan korán, amikor Te még alszol. Azután nem látod egész nap. Az édesanyád is dolgozik. Egyik később jön haza, mint a másik. Ahogy mondják: hullafáradtak. S alig, hogy leülnek egy kicsit, elkezded a mondókádat: ... ma olyan szép ruhát láttam a kirakatban... annyira kellene egy footballfelszerelés... - kérdésre: mi van az iskolában? így felelsz: - bolond az a tanár, meg hát tulajdonképpen nem is én voltam az oka az egésznek... kár tanulni is, semmi értelme nincsen... unom az egészet, de ma este engedjetek el bálba... meg miért nem vesztek már nekem is olyant, ami X-nek már régen megvan... stb, stb. - Aztán csodálkozol, amikor a homlokukon ráncok kezdenek gyülekezni és nem érted, miért ilyen érthetetlenek ezek a felnőttek... ? Mert mai világunkban - ezt ne feledd el - a felnőttek, az agyonhajszoltak, fáradtan székreroskadva csak egy per­cig tartó megértést szomjaznak - TŐ­LED! Tíz vagy még több órai munka után, meghajszolva, menekülve rohan­nak haza, hogy otthon találkozzanak legalább egy kis megértéssel... S a drá­ga csemete igazán megérti őket, csak hát... Nem az fáj a szüleidnek, hogy ha nem hozol haza pénzt. Az jobban fáj nekik, ha rádköltött szeretetükből egy szik­­rányit sem adsz vissza nekik. SZERETETRE SZORULÓ SZÜLÖK VILÁGÁT ÉLJÜK - észrevetted-e ? Szeretetedre szoruló szüleid között élsz, rájöttél-e már erre? S ebben a helyzetben NEKED KELL A CSALÁD LELKÉNEK LENNIE. Egyébként is megterhelt szüleid teher­nek éreznek, ha hazajönnek, vagy felü­dülnek? Nem hiszem, hogy lett volna még korszak, amikor ennyire gyerekek­nek kellett volna a szülök támaszának lenniök. De ma ez a kor virul. Emlékezz a negyedik parancsolatra: Tiszteld apádat és anyádat, hogy jó legyen dolgod és hosszú életű légy a földön! Ez örök parancs. Mégis azt hiszem, ebben a vonatkozásban így va­riálható: ... hogy hosszú életük legyen a földön... Közben lehet a ruhát kérni, elkéredzkedni a bálba, footballfelszerelé­­sért rimánkodni, de nagyon kérlek: ezt ne akkor tedd, amikor az anyád egy Vezérfonal Jun. 28. Szentháromság u. 5. vasárnap Heti ige: Luk. 9, 62. - Napi igék: Luk. 5, 1-11. - 1. Pét. 3, 8-15. Luk. 9, 57-62. - Róm. 5, 1-11. 1. Kir. 19, 15-21. - Róm. 15, 12-21. Luk. 9, 51-57. - Róm. 6, 1-11. 2. Tim. 4, 1-5. - Róm. 6, 12-23. Luk. 9, 18-26. - Róm. 7, 1-6. Luk. 14, 25-35. - Róm. 7, 7-13. Jul. 5. Szentháromság u. 6. vasárnap Heti ige: Ézs. 43, 1. - Napi igék: Máté 5, 20-26. - Róm. 6, 3-11. Titus 3, 3-7. - Róm. 8, 1-11. 1. Pét. 3, 18-22. - Róm. 8, 12-17. Gál. 3, 26-29. - Róm. 8, 18-23. Márk 16, 14-18. - Róm. 8, 24-30. Kol. 2, 6-10a. 12-13a. - Róm. 8, 31-39. Ef. 3, 14-21. - Róm. 9, 1-5. Jul. 12. Szentháromság u. 7. vasárnap Heti ige: Róm. 6, 19. - Napi igék: Máté 9, 35-38. - Róm. 6, 19-23. Márk 8, 13-21. - Róm. 9, 14-24. Tudakozzátok az írásokat! 6. Apostolok cselekedetei Az »Apostolok cselekedeteidről írott könyv már a második évszázadtól kezdve viseli e címet. Részben többet, részben kevesebbet ad, mint amit a cím igér. Nem a 12 apostolról szól ugyanis a könyv, hanem majdnem kizárólag csak Péter és Pál cselekedeteiről. Rajtuk kívül csak Zebedeus két fiáról, Jánosról és Jakabról tudósít valamennyit. Más­részt viszont nemcsak Péter és Pál egyes cselekedeteiről számol be, hanem össze­függő apostoli missziótörténetet ad. Jog­gal tekintik a könyv programmjának az 1. fejezet 8. versében álló jézusi szót: »Tanúim lesztek nekem, mind Jeruzsá­lemben mind az egész Júdeábán és Samá­­riában, egészen a föld végső határáig.« Jeruzsálemben kezdődik a misszió, a választott nép fővárosában, s a könyv utolsó fejezetében a világ fővárosáig, Rómáig jut el. Lukács, a könyv szerzője, ismételten rámutat, hogy maga Isten ve­zette apostolait ezen az úton: Szent­­leikét kitöltötte rájuk (2. fej.), s csoda­tételekkel is megerősítette bizonyságté­telüket (3, 1-8; 5, 1-16; 6, 8; 8: 6-7; 12, 7-12; 14, 8-20; 20, 7-12; stb.) Az apos­tolok nem hősök, hanem Isten szolgái, az ö erejével szólnak és cselekednek. Isten akaratának felelt meg az is, hogy maga a »pogányok apostola«, Pál is először a zsinagógákban prédikált (9, 20; 13, 5; stb.) s csak mikor a zsidók csókot vár, vagy az apád egy simoga­­tást, vagy egy egyszerű kérdést: FÁ­RADT VAGY ? ... Csak ezt a kérdést és ez a kérdés ebben a pillanatban »élet­hosszabbító« lesz. Mert kidobban belőle az együttérző kedvesség, figyelmesség, szeretet. S örül a család, mert megértő támaszára lelt benned. Gémes István. Jakab 3, 1-10. - Róm. 9, 25-29. 1. Kor. 6, 19-20. - Róm. 9, 30-10, 11. Márk 9, 43-50. - Róm. 10, 12-21. Máté 10, 26-33. - Róm. 11, 1-10. 1. Kor. 9, 24-27. - Róm. 11, 11-24. Jul. 19. Szentháromság u. 8. vasárnap Heti ige: Ef. 5, 9. - Napi igék: Máté 7, 13-23. - Róm. 8, 12-17. Ján. 8, 31-36. - Róm. 11, 33-36. Gál. 6, 7-10. - Róm. 12, 1-2. Kol. 1, 3-11. - Róm. 12, 3-8. 1. Kor. 12, 12-26. - Róm. 12, 9-16. Fii. 1, 6-11. - Róm. 12, 17-21. Luk. 12, 13-21. - Róm. 13, 1-10. Jul. 26. Szentháromság u. 9. vasárnap Heti ige: Ef. 5, 15. - Napi igék: Luk. 16, 1-12. - 1. Kor. 10, 1-13. Préd. 9, 13-18. - Róm. 14, 1-12. Luk. 16, 10-13. - Róm. 14, 13-23. 1. Pét. 3, 1-6. - Róm. 15, 1-13. 1. Tim. 4, 12-16. - Róm. 15, 14-21. Máté 10, 16-23. - Róm. 15, 22-23. Máté 23, 34-39. - Róm. 16, 1-16. K. E. elvetették igehirdetését, akkor fordult a pogányokhoz (13, 46; 18, 6; stb.). Így követhetjük az evangélium diadalútját az akkori világ fővárosáig, Rómáig. Er­ről a diadalútról szóló lenyűgöző olvas­mány az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv. Olaf Moe után Bibliai szótár 6. Hit A hit nem valamiféle emberi vélemény vagy álom, mint egyesek gondolják. A hit Isten munkája bennünk, mely megtérít és újjászül bennünket, megöli az óembert úgyhogy teljesen új embe­rekké válunk, új szívvel, lélekkel, erővel, - s a Szentlélek részeseivé válunk, ö, milyen eleven, erőteljes, hatalmas, szor­gos ám a hit! Akinek van hite, nem is tehet máskép, minthogy szüntelenül jó cselekedeteket visz véghez. Nem kérdezi, kell-e jót cselekedni, hanem mire oda­jutna hogy megkérdezi, már meg is cselekedte a jót, s soha meg nem szűnik jót tenni. Aki pedig nem tesz ilyen csele­kedeteket, az hitetlen és tévhitben jár, tapogatózik a hit és cselekedetek után, de nem tudja sem azt hogy mi a hit, sem azt hogy mik a jó cselekedetek, csak beszél és beszél, be nem áll a szája. A hit élő és bátor bizalom Isten ke­gyelmében, olyan bizonyos, hogy az éle­tedet teheted fel rá. S ez a bizalom és a kegyelemben való bizonyosság boldo­gokká teszi az embereket, úgyhogy örvendeznek Istenben és minden teremt­ményben, - ez a Szentlélek müve hit által. Az ember kész önként és felszólí­tás nélkül tenni jót mindenkivel, szol­gálni mindenkit, örömmel követni Isten akaratát, aki ilyen nagy kegyelmet mu­tatott irányában. Lehetetlen hát a csele­kedeteket elválasztani a hittől, époly lehetetlen, mint a meleget vagy a fényt elválasztani a tüztől. Luther Márton (Előszó a Római levélhez) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom