Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-03-01 / 1. szám
6. oldal UT 1960 március ho Az orosz hadsereg, különösen a tisztikar, magatartasat a magyar emigráció akkori vezető ferfiai, Kossuthek es Görgeyek, nem győztek elegge dicsérni. A tisztek, a megszállás es beszállásolások során, lovagiasan, emberségesen viselkedtek az úri kúriák britokosiaval szemben, eppen úgy a falusi neppel. Rablást, erőszakoskodást nem tűrtek es az ilyesmi, a fölöttesek részéről, mindig tüntető megtorlásban részesült. + Világos után, a vesztett háború nyomán, a Haynaufele rémuralom elöl, a menekülök tízezrei hagytak el az országot. Menekült a kormány, Kossuth, a miniszterek, a fötisztviselök, azutan a tábornokok, tisztek, közkatonák. Akkor persze nem nyugat fele, de delre, a török uralom balkáni tartományaiba, Szerbiába es főleg Bulgáriába es onnan ki hova tudott, ment a nagyvilágba a török kormány jóindulatú segitsege mellett. Csak Orsóvá körül több mint ötezer ember vergődött at a Dunán, köztük a lengyel es olasz légiók nepe. Az utóbbi állománya mar alig ötszáz embert tett ki. Az előbbi mintegy hetszaz közemberrel es nyolcvan tiszttel. Itt keltek at Bem hadseregének roncsai is, megviselt allopotban. , íme a történelem csakugyan megismétli önmagát. Legalább is a tragikus magyar történelemben igy ismétlődött meg az 1958/49-es tragédia, szinte pontosan száz evvel később, ijesztően hasonló körülmények között... MAGYAR GYERMEKMÁRTIROK Veres ruhájukban mennek, mennek, Tizennyolc eve, hogy megszülettek. Nagy, egö szemükben csodás könnyek, Mint drágakövek, tündökölnek. A vándor szelek, anyasan, mindnek Kocos hajara csokot hintnek. Halott szivükön égi fényjelek, Kísérik őket bársony fellegek. Isten, ki ur vagy mindenek felett, öleld at Őket mindnyájunk helyett! S testver, ki élsz meg, soha ne feledd Az emléküket. Őrizd, vedd, szeresd! B. D. MÁRCIUS IDUSÁN Kozma Andor a magyar jellem összes vonásai közül a hazaszeretetei emeli ki, uralkodó alapvonásként: „Kérdezd az angolt: mit csinál? — «Kereskedem», szol gyorsan. Kérdezd a lomha törököt: — «En megnyugszom a sorsban». Kérdezd a germánt. — «Dolgozom, Hogy első en maradjak». A franciát. — «Tepett gloire-t Kivivők újra nagynak». Kérdezd a szlavot. — «Álmodom Hatalmas nagy jövörül». A taljant. — «Büszkén olvasom A múltat minden körül». S ha kedved aztan a magyart Úgy megkérdezni tamad, Jobb javai a szivére üt: En szeretem hazamat.. Történelmünk bizonyítja, hogy mennyire igaz ez a meglátás. A hazaszeretetben, annak megnyilvanulasaiban idöröl-idöre újra ünnepi módón nyilvánul meg „széthúzó“ nemzetünk szettörhetetlen, egyetemes egysege. Március 15 egyike a nemzeti összetartozás ilyen dicső megmutatkozásainak. Nemcsak 1848 március 15. Amikor megértette az egesz nemzet, hogy mit követel tőle az idő szava: azt, hogy kaput nyisson a nagy eszmearamlatnak, mely Nyugatról elemi erővel közelgett, amelyet úgy hívnak, szabadság. Amikor a kiváltságos osztály önkent fogadta testvérül nemzete jogfosztott tagjait. Példa nélkül az egesz vilagtörtenelemben. Nem csak 1848 március 15. Március idusát mindmáig magaenak vallja mindenki. A legnemzetközibb baloldaltól a legszélsőbb jobbig. Egyszerűen nem számit magyarnak, aki ma nem ünnepel. Legyen udvari mágnás, Pato Pál, Tiborc, vagy a verseci hét sváb unokája. Ebben lathato a hazaszeretet mozgosito es összeforraszto ereje. A hazaszeretete, melyhez Kisfaludy Sándor intézte egyszerű, es mégis szép, mely szavait: „Mig nap valtva nyugszik es kel, S földön ember es nemzet el, Te lessz mindig a szent tűz, Mely lángjával csodát üz.“ Hazaszeretet! Teged kellene ünnepelnünk ezen a napon, Hozzad kellene himnuszt zengenünk! De zengtek mar masok. Verrel, szenvedessek Hozzájuk szóljanak hat e sorok! Elsősorban Tihozzatok, magyar ifjak! Magyar ifjak, akik, más korban meg gyermekszamba mennetek. S akik ma a magyar nemzetet összeforraszto hazaszeretet föfö hordozoi vagytok a akik ezert a legsúlyosabb csapasokat kapjatok. Akiket mar meggyilkoltak s akiket meg ezután akarnak meggyilkolni. Magyar ifjak! Akik közül eppen legutóbb gyilkoltak le masfelszazat azok, akik verrel ünnepük veit győzelmüket. Oktalanul, csak a gyilkolás kedveert. Előzőleg őket eveken at siralomhazban tartva. Kegyetlenül, könyörtelenül, pogány gyönyörűséggel. A kommunista fenevadak. Mig a nyugati sajtofenevadak egy körmönfont, alavalo bünözö kivégzésének eveken at történt ismetelt elhalasztása miatt csaptak hónapokon at vilagraszolo lármát es az ö jogos bünhödesenek megakadalyozasa erdekeben Írtak vezércikkeket. Mert a kommunizmus erdeke az, hogy egy ember jolmegerdemelt halala a közvéleményben összehasonlíthatatlanul nagyobb hullámokat verjen, mint szazötvenket — es ki tudja, meg hány — fiatal magyar hős vadallati lemeszarolasa. Akikkel meg diadalunk napjaiban is csak annyi közösseget vállalt egy óriási külföldi lapokba irkalo „hazánkfia“: — „Értek magyarul s azt hiszem, megértem a magyarokat..A f elkeles el veszteset — idő előtt — azzal magyarázta, hogy Ti ostobák vagytok, hogy túl sokat lelkesedtek, túl sokat enekeltek, szaval
