Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-10-01 / 8. szám
14. oldal ŰT 1960. október lásáról. A vizsgálat tapasztalatait érdemes megszívlelni. A megvizsgált 6 üzemben 572 rendszeresen üzemeltethető gép volt. Ezek közül a vizsgálat időpontjában átlagosan mindössze 292-őn, tehát a gépek 51 százalékán dolgoztak. A gépek 24 százalékához munkást sem biztosítottak: a többi kiesés pedig a munka szervezetlenségéből, illetve a munkafegyelem lazaságából adódott. A megvizsgált 6 üzemben a munkások munkaideiük átlagos 32 százalékában nem végeztek termelőmunkát!“ Van egy találó orosz, régi közmondás: „Vakard meg az oroszt és kibújik alóla a tatár.“ A fenti hivatalos minisztériumi vizsgálati eredményhez sem szükséges bővebb és szakszerű magyarázat. Elég ennyi: vakarj meg egy kommunista élüzemet MAGYARORSZÁGON és megtalálod a „szocialista tervgazdaság“ eredendő fogyatékosságát, — az anarchiát, a tervszerűtlenséget! „Gondtalan élet" A kormánylap egyik júliusi számában a lap riportere, CSERKŰTI Ferenc, dicsekszik azzal, amit a kiskörei „Dózsa Termelőszövetkezetben [magyarán kolchoz!] látott. íme csak: „azok az öregek, akik már nem tudnak dolgozni, a szövetkezet szociális alapjából az idén mintegy negyedmillió forintot kapnak: 37 ilyen idős tag van a szövetkezetben, — 37 öregember él a Dózsában ma gondtalanúl.“ Gondtalánúl? Ezt szívből kívánnánk mi is a munkából kivénült és bizonyára magatehetetlen 37 öreg magyarnak. Érdemes azonban egy kicsit utána számolni ennek a „gondtalanságnak“. Ha elosszák a negyedmillió forintot 37-felé, — úgy esik egy-egy öregre havonta kereken 557 forint. Az első pillanatra ez szinte soknak számít. Ám minden pénzösszeg aszerint sok, vagy kevés, elég vagy elégtelen az élethez, hogy mit lehet azon vásárolni? Mire futja ma otthon a havi 557 forintból? Ez a nagy kérdés! íme néhány ma érvényes ár: egy pár férfi, gyenge minőségű gyári félcipő 300 — 500 forint, egy konfekciós gyári öltöny 600—1800 forint, egy vászonlepedő 104—120 forint, egy kilogramm tehéntúró 18 forint, egy kilogramm vaj 56—60 forint, egy kilogramm marhahúsból készült kolbász kerek 60 forint. így élnek hát a valóságban igazán „gondtalan“ bőségben a dózsai kivénült öregek . . . Jellemző elszólás! A NÉPSZABADSÁG Salamon Pál riportját közli, — egy Szeged környéki, nemrég megalakult kolchoz helyzetéről és hangulatáról. A környék egyik első gazdája, GUNICS Sándor, akinek azelőtt 18 holdja volt, — ma a kolchoz elnöke. Pár pohár bor mellett tárgyalják meg a helyzetet. Ügy látszik, valóban borban az igazság! Mert egyszer csak kicsúszik a riporter szerint az elnök száján a következő mondat: „18 hold földön gazdálkodtam én és az idén 100.000 forint jövedelemre számítottam, — a magaméból.“ Hogy most mire számít a volt 18 holdas jó gazda, — azt nem tudjuk. De bizonyára nem számít a 100.000-re: — ezért is sóhajtotta el ezt nagy búsan . . . Hogy viszont átlagosan mire, mennyire számíthatnak az idén a kolchozba bedorongolt derék magyar kisgazdák, — erre támpontot adott még áprilisban a helyettes földművelésügyi miniszter, — TÖMPE István, egy sajtótájékoztatón, ahol is így nyilatkozott: „a szövetkezeti családok jövedelmének alakulása a következő képet mutatja: tavalyelőtt egy családra 19.540 forint jutott, — ez 1959-ben 21.500 forintra emelkedett.“ Ez hát körülbelül a várandósága a derék GUNICS volt kisgazdának is. így nő a „népi jólét“ odahaza, — a valóságban. Bűnös nemzet... Hajas István: Üzenet Indokínába (Harcoló magyarjainknak) Nem jajjt kiáltok fiuk! — Rajta-rajtát! — Indokínáig vigye a vihar! Süket füleknek hiába kiáltom, Te kell, hogy halljad: hazátlan magyar! Ragadd két kézre idegen fegyvered — Kifosztott Hazánk kivert gyermeke, Nyugatért elfolyt tengernyi vérünkből Legyen riadód — „rajta“ éneke! Tipord az ellent — poklok szőrös fattyát, Az istentelent, hazug fegyverűt, Indokínától a négy világtájon Krisztust megölni ott van mindenütt! Ma Indokínát — holnap Párizst dúlják, Eiffel tornyára vörös rongy kerül. . . Francia bajtárs öleld meg a magyart, Veletek harcol, ott jár legelöl! Nem benszülöttek vérvihara tombol, A szeretetnek eszmeharca ez! Világmegváltó Szent Szocializmus A vörös rongynak tűzfegyvert szögez. Vállvetve francia! — E végső rohamban Pokloknak pokla ontja a tüzet, öleld magadhoz haldokló bajtórsad, Ahol Nyugatért vérével fizet! Ezt a pár éves verset azért közöljük itt, hogy ellensúlyozzuk a NEMZETŐR bécsi fiókkőnyomatosának legutóbbi otromba, megbotránkoztató gyalázkodását. A nemzeti emigráció, — amely a francia idegenlégióba való jelentkezést szintén ellenezte, -— a légióba mégis elment „bűnöző és fasiszta“ véreinket mindig a bajtárs, a testvér szemével nézte és nézi s a bajtárs és testvér hangján szólott és szól hozzájuk. A magyar légiósok java és túlnyomó többsége nem „kalandvágyból“, vagy „a felelősség elől menekülve“ vitte és viszi a légióban vásárra bőrét, hanem a kommunista világhódítók ellen kívánt és kíván harcolni, akár a légió kereteiben, akár a jövő magyar fegyveres alakulataiban hasznosítva a légióban nyert katonai tudást. A távoli világrészekben, többnyire kommunisták elleni harcban elesett magyar légiósok a magyarságnak becsületet szereztek. Elhagyott, jeltelen sírjaik a magyar nemzet nagyszerű hőseinek sírjai. Elszomorító, hogy a bécsi lap, a fiatal magyarokat a légiótól helyesen elriasztva és a légió intézményét sok szempontból joggal kritizálva, hősi halottaink ilyen meggyalázására vetemedett. Csak két magyarázat lehetséges: vagy kommunista forrásokból dolgozott és nem tudott annak bűvöletéből szabadulni, — vagy ebben a szomorú írásában is köteles volt teljesíteni az egyéb cikkekben is módszeresen figyelembevett pármondatos magyarfalás-normát. Jellemző, hogy ugyanebben a számában tartotta helyénvalónak váratlanúl hirdetni egy olyan valaki luftegyesületét, aki a légióba jelentkezés gondolatával foglalkozó magyar fiataloknak éveken át — bizony — más tájékoztatást adott. Annak ellenére, hogy ugyanez a lap, ugyanezt az egyesületet pár hónapja életképtelenként eltemette .. .
