Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-10-01 / 8. szám
1960. október ÜT 13. oldal rendszerben elzüllesztett fiatalok, — köztük volt. olympiagyöztes élsportolók. A felkelésben elesett, vagy megrokkant világbajnokok, olympiayőztesek A felkelés után bebörtönzöttek és hazájukból elüzöttek. A menekült gyermekek, akik közül nem egy azóta már élsportoló lenne. S azok a gyermekek, akik meg sem születhettek, mert már szüleik a vörös gyilkosok áldozatai lettek. Mégsem kell féljünk a jövő fejlődésétől. Nemzetünk kihevert már hosszabb ideig tartó szenvedéseket is, mint amennyi ideje a kommunizmus most tombol s amennyi ideje még hátra van. Kitermeli az új sportolókat is: ahogyan példáúl az öttusa-sport máris elérte az olympiagyöztes világbajnokunk hősi halála előtti színvonalat, fel fogunk zárkózni minden sportágban. S az új, boldog Magyarországon több gyermek születik majd és beáll azok helyébe, akik minden olympiai győzelemnél nagyobbat tettek, akiket több megbecsülés, nagyobb hála illet minden élsportolót megilletőnél és akik bennünket, élőket oly sokra köteleznek: akik nem vehettek részt az olympiai játékokon, nem figyelhették velünk az eredményeket, mert már nem éltek, mert életüket adták nemzetünkért, hazánkért. Fekete statisztika (R. K.) A hazai cselédsajtó nagy hozsannával köszöntötte augusztus végén azt az újszülött csecsemőt, aki az ország összlakosságát 10 millióra emelte. Első pillanatban ez a kis hír örvendetes eseménynek számít. Különösen ha meggondoljuk, hogy 1927-ben másfél millióval kevesebb volt a trianoni MAGYARORSZÁG népessége. Hogy azóta a magyar életerő és élniakarás 10 millióra tornászta fel, — eléggé mostoha körülmények között! — a népesség számát, ezt szeretné elkönyvelni a maga számára a mostani, a lelke gyökeréig nem „népi“, hanem népellenes moszkovita rendszer! Mert nézzük csak egy kicsit közelebbről a népességi statisztikát: 1927-ben az ország lakossága közel 68.000-rel szaporodott, következő évben több mint 78.000-rel, 1959-ben azonban, [tehát már a mani érában] csak 47.295 fővel szaporodott az ország lakossága! És ez annak ellenére, hogy 59-ben másfél millióval már magasabb volt a népesség száma. Még többet mondanak a következő adatok: 1955-ben a természetes szaporulat még 112.582 volt, 1956-ban leesett 88.574-re, a következő évben tovább esett 63.577-re, 1958-ban 60.562-re, és a múlt évben már csak 47.295 jelzi a természetes szaporodás számát. 5 év alatt tehát kevesebb, mint a felére esett vissza az állítólag „szocialista rendben“, és jólétben élő magyar nép természetes szaporodása. Az okot tudjuk: moszkvai parancsra bevezették és mint a fenti sötét számok bizonyítják, — futószalagon gyakorolják is a törvényesen megengedett magzatelhajtást. Még félelmetesebbé válik ez a tragikus jelenség, ha tudjuk, hogy akkor, amikor a magyarság természetes szaporodását ilyen bestiális módon erőszakkal fojtják vissza, — ugyanakkor a szomszédos CSEHORSZÁGBAN majdnem kétszeres a természetes szaporodás, mint MAGYARORSZÁGON, ROMÁNIÁBAN pedig több, mint háromszoros! így építik hát a valóságban a „szocialista és népi jólétet“ Moszkva cselédei! Ez a tragikus és megdöbbentő igazság: — amit ezenfelül szavalnak MOSZKVA hűbéresei egy virágzó, a jövőben bízó magyar népről, — az népbutítás, és a valóságban népirtás! És miért mindez? Mert a nagyszláv imperializmus egy új formáját jelentő moszkovita rendszer sokalja a nem-szláv magyarság számát és ma él az alkalommal, hogy azt tovább tizedelje, — a környező szláv népek előnyére! Aprócska Antal megvédi az alkotmányt Ez évben a hivatalos kormánylapnak, a NÉPSZABADSÁGNAK szentistvánnapi vezércikkét APRÓAmpfelbaum Antal elvtárs írta. Nem kis tényező ez az igazában „aprócska“ Antal, hiszen csak testileg kicsi, — de méltóságilag annál nagyobb, — lévén egyik oszlopos tagja a Politbürónak. A nagyotmondás moszkvai pártakadémiát végzett mestere így írt az „első“ István király áldott emlékének szentelt napon: „Országunknak 1949 előtt csak egyszer volt alkotmánya: a Tanácsköztársaság idején.“ Megértjük, teljességgel megértjük aprócskát! Szent István nem számít, Mátyás király se, VERBÖCZY alkotmánya sem, — de még az 1848-as kossuthi alkotmány sem, és hekuba a deák-ferenci idők parlamentáris alkotmánya is. Egy számít APRÓ-nak: a KUN-bélai állítólagos „alkotmány“, amely összesen és Isten kegyelméből mindössze 133 napig boldogtalanította 1919 tavaszán népünket. így intéznek el ezek az „aprócskák“ ezer esztendőt. És EUROPA egyik legrégibb, rendezett államéletet élő népének, a magyarságnak sok évszázados küzdelmét az alkotmányos életformáért. A minap írta egy kitűnő francia történész a következőket: EUROPA összes nemzetei közül az angolon, a francián és a németen kívül csak a magyarság hivatkozhat arra, hogy alkotmányos élete körülbelül ezer éves. A mérleg egyik serpenyőjében az ezer év alkotmányos erőfeszítése, — a másikban ezek a „aprócskák“ . . . Ami pedig a kunbélai „Tanácsköztársaságot“ illeti, — nem volt ott sem tanács, sem köztársaság, — mindössze egy tucatnyi, akkor is MOSZKVÁBÓL küldött hivatásos forradalmár garázdálkodott 133 napig az országban. Amikor a nagy „alkotmányosdinak“ végeszakadt, — ismét MOSZKVÁBAN kötöttek ki. Remélhetőleg ez a sors vár Isten különös kegyelméből apróékra is. Ha gép van, nincs munkás és fordítva! A NÉPSZABADSÁG augusztus 24-én „Gépek — munka nélkül“ címen közöl vezércikket, közgazdasági szakírója, — Földes István. — tollából. Már a kezdet maga is jó, — idézzük: „A Kohó-, és Gépipari Minisztérium „Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete“ nemrég érdekes vizsgálatot végzett 6 gépipari üzemben a gépek, illetve a dolgozók munkaidejének kihaszná-HAZAI HÍREK
