Új Világ - Irodalmi, Művészeti és Társadalmi folyóirat, 1955 (1. évfolyam, 7. szám)
1955-06-01 / 7. szám
hazavitte és elfehéredve, félelemmel adta az asszony kezébe, mondván: — Paplany. A szobában hideg volt és csend, csak a lelkiismeret vert a szivben és hadakozott ugyanazon szivekben a gyermek iránt való szeretettel. Hogy melyiknek lehessen itten eleget tenni. Kóvályogtak a gondolatok és nem bírták megállapodni. Kibontotta az asszony a paplant. Melegségét azonnal ő is érezni kezdte, mert aki kopott kelméjü ruhákhoz van szokva, az csak a hidegét érzi a ruháknak. így tehát a szívverések e pillanataiban, egymásra szomorúan tekintvén, birtokba vették a takarót, mert a gyermeket maguktól elszakittatni semmi módon sem engedhették. De megtették egyúttal a fogadást is azonnal, hogy a takaró árát megfizetik. Ha bármit vonnak is el maguktól, ha bárcsak nem esznek is, de az árával odajárulnak Lefkovicsné elé, töredelemmel és alázattal föltárnak előtte mindent. így volt a fogadalom. Mily erős hittel és mennyi akarattal tették Gödrei Mihály és társa. Lelkűk egészen könnyű vala este, mikor az uj takaró legelsöbb a gyermekre borult. — Anyám, ki hozta ezt f — kérdé boldogan a gyermek és Mihálynak és társának szemében könny csillogván, fogadásukat újra megtették. Ha Isten hallgatta őket akkor, s ha további küzködésüket látta, bizonyára nem irta fel a bűnök táblájára a tettet. Mert láthatta, hogy tizenkét évet lefolytattak még azután abból az életből, melyet nekik a végzet részül adott s láthatta, hogy abban fölösleges nyolc forintok sohsem voltak. Még akkor sem, mikor a család a gyermekkel megfogyott, mert a gyermek tőlük elvált, miután a gyermekre későn érkezett már a takaró. Tizenkét év letelt s tizenkét év után Mihály is elérkezettnek látta az időt, hogy sárból készített lakását ugyan szükebb, de minden oldalról deszkával övezett lakással cserélje fel. Ekkor már a paplan is szétszakadt s Mihály társának csak az emlékei maradtak meg róla. Róla, meg a két halottról. •ü ☆ ☆ — Egy lélek ? — kérdezte Lefkovicsné az asszonyt - egy lélek? — Egy lélek — mondta amaz. — Hamarább nem lehetett, minden szent rá a tanúm. A lélek most elment. Ami holmi megmaradt eladtam, annak az árából van ez a nyolc forint. — Tizenkét esztendeje, -—• mondta Lefkovicsné — tizenkét esztendeje ... Talán nem is igaz.- De igaz, — felelte az aszony. — így történt.- Talán négy, talán hat forint is elég volna ? — Nem lehet! —- mondta az asszony. — Mert a- lélek most megy az Ur elébe. iSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSí Böszörményi László HAZAMEGYEK Hazamegyek ... A hajdúsági szélben akácvirágok hullt szirma pereg s köszöntenek majd régi ismerősként halk emlékek és békés emberek. A régi várost csendesen bejárom, templom, temető, mohos nádfedél, por és virág ... ó, szent szép magyar élet ugy-e, hogy elmúlt felőled a tél? A sarkon, ahol oly sokszor megálltam most is jön kislány, rózsaszín ruhás; futok-futok a vig diáksereggel mert vár a kert, az akáclombu ház. Megyek-megyek... és ha a talpon álló megvigasztal egy hüs vinkó után, rózsaszín nyelvvel lohol majd mögöttem, Rali puli, a kis fehér kutyám. Hazamegyek ... a Hortobágy felől rám csak a szabadság dús szele dalol. Béke a földön, munka a határban, s nem sir átok a kopjafák alól. Hazamegyek ... a templom orgonáján zeng az ősi, egetvivó zsoltár, s levett kalappal térek vissza hozzád földem, népem, ki mindég ilyen voltál. Hazamegyek... az átokvert határon jaj, mengpihenni többé nem merek. Poroszló les a csendes érkezőre és némák mind a régi emberek. Tilos még az akácfa virág is mert szirma tiszta, illatos-fehér. 8 a nyújtott kezet félek elfogadni nem hull-e róla a Káini vér? Meszelt falak közt, nádas tetők alatt nem büszke nép, csak rémület tanyáz. 8 a temetőre gyilkosok felírták magyar halottnak nincs feltámadás. Hazamegyek ... s ha kérdésem: hová lett a jóbarát, a tenkelmed fia, a zsoltároskönyv, kenyér, szűz menyasszony? Egy válasz kong rá csak: Szibéria ! A hortobágyi szélben lánc csörömpöl, a temetőbe nem tér csak megölt. Meghalt az Ige és a templom-ének s az igazakat lenyelte a föld. Hazamegyek . .. mert csupa vágy a lelkem, kenyérért-csókért ég szivem s a szám. Hazamegyek . .. hogy megkérdjem a széltől, a temetőtől: hol van még hazám ? 6
