Új Világ - Irodalmi, Művészeti és Társadalmi folyóirat, 1955 (1. évfolyam, 7. szám)
1955-06-01 / 7. szám
titkot vitt magával. Szerelmes nyári éjszakákon itt-ott lehajló ágaknak el-elmesélt valamit. Valaki elköltözött a második faluba, vagy pedig útra kelt a negyedik faluba. Ott zokogott a magányos fának a Bakócznál, hogy sokan elmennek a fiatalok közül a harmadik faluba is és jaj sohasem jönnek vissza. Windsorra, Kanadába, egy fiatal lelkészt küld ki az árvaház prédikálni. Mintha dézsából öntenék, úgy ömlik az eső. Bötykös tiszteletes ur megjegyzi: No itt se lesz árva nap, vagy nagyon is árva lesz ez a nap. A fiatal lelkész szomorúan néz ki az ablakon. Olyan szomorú és reménytelen idő, sohasem vidul ki. Itt a templomba menetel ideje. Beül a két lelkész a templomba. Kint zuhog az eső. Nyílik az ajtó. Jön az első ember, utána a második. Telik a templom. Azután valaki mosolyog, de ismerős mosoly. Boldogan dobog a fiatal lelkész szive. Ismerős arcokkal telik meg a templom. Jön Losonczy Miklós a haj őszes, de olyan fiatalnak látja, mint mint 30 évvel ezelőtt. Szinte kezébe látja fekete kalapját, amellyel régen egy másik templomba ment, még a rozmaringot és a piros szegfűt is mellette iátja. Jön Dapsy Pali, ő is őszes már, de mintha csak tegnap váltak volna el, pedig 25 éve is elmúlt, hogy látták egymást. Jön az első falu csalogánya, Terézia, mint a pacsirta trillája úgy száll éneke. Oh de rég búcsúztunk el egymástól. Most Kanalas Pista lép be a templomba, csak a régi puhaszáru csizmája és bricses nadrágja hiányzik. Azután jön a lelkész apja, a húga. Szive albumából lépegetnek ki sorba azok, akikkel együtt élt egy másik faluban valaha. Azután jönnek a szomszéd faluból. Oláh Berti Zádorból, Sütőék Trizsből, Járdánházyék Szuhafőből, Gál Kelmérből, Juhász Zubogyról, Barnóczky és Szegő Aggtelekről. Istenem hát itt van az egész Putnok-i járás. Ki van otthon? Hajt-e még uj ágat az ősi törzs? A régi kis dombiszögesi fiú, most immár a magyar kálvinista papok palástjában felmegy a szószékre. Elfelejti Windsort, mintha otthon prédikálna. Meg-megremeg a hangja, tele lesznek a szemek könnyel. Idegenbe szakadt negyedik magyar falu Isten csodájaképen Windsorban a független magyar református templomban összetalálkoztak. Egy pillanatig otthon voltak az ősi, az első faluban és egy pillanatig nagyon boldogok voltak. Az igehirdetés után majd szétszedik az igehirdetőt, a falujukból szakadt, vérükből sarjadt, utánuk sodródott, bujdosó papot. Ezer kérdés. Könnyekben megtört mosolyok. Ezer emlék ébredt és zokogott a bánat a szívben, amit naponta temethetnek. Nézi Bötykös tiszteletes ur az örvendező sereget. Ott áll melette Ferenczy főgondnok ur, aki mustrálja a papot, mert papválasztás előtt állanak. Megszólal Bötykös tiszteletes ur: Derék ember, de ha beválasztják, főgondnok ur, magának is gömöriesen kell beszélnie. Elgondolkozik Ferenczy főgondnok ur: Eleget gyötrődött ezzel a fura angol nyelvvel is mig megtanulta, de már a gömöri nyelvbe, ebbe a fránya nyelvbe nem kezd bele. Az árvaházi kiküldött pedig sohasem lett windsori pap. Földiéi elvitték a papot lakásukra. Beszéltek mindenről. A virágokról, amelyeknek otthon egészen más az illata. Hát a gyümölcs, egészen más a zamata. Gyönyörű lakásuk, decsak azt a régi egyszerű otthoni házat tudnák felejteni. Boldogan mutogatták virágszál szépségű gyermekeiket, akik szívesebben beszélik az itteni nyelvet, akik itt nagyon boldogok. Egyhangúan azt mondták: miattuk nem megyünk mi már sohasem haza. Gyermekeik kedvéért lemondanak mindenről. Itt élnek testükben, de szivük hazajár az első faluba. Ha fülük csendül, mosolyogva mondják egymásnak: az otthoni harangszót hallottam. Reggelenként boldogan mesélik: álmomban otthon jártam. Boldog, boldogtalan, sírva mosolygó negyedik falusiak, akik álmukban mindig haza járnak az egyetlen, az örök, a feledhetetlen magyar faluba. ☆ ☆ ☆ Valahol messze, a gömöri Szárazvölgyön, a Szuha patak csobogva folydogál a fűzfák alatt. Valahol egy beléje hajló ágnak suttogva meséli: Akik az első faluból a negyedik faluba kimentek, azok szeretik legjobban ezt az ősi falut s egy életen át mindig visszavágynak bele. OLVASÓINKHOZ Lapunk szerkesztője. Szilvássy László, szeptemberre tervezi könyvalakban megjelentetni, “Mesék a Bryanszki erdőből” c. második-világháborus harctéri naplóját, melyből néhány részletet, mutatóban már leközölt az Uj Világ hasábjain. A könyv érdekessége és kétségtelenül legnagyobb értéke, hogy olyan szemszögből világítja meg a második világháborút, ami eddig ismeretlen volt a: humor szemszögéből. Humorban csomagolva tálalja az olvasó elé a legmélyebb problémákat is és olykor megdöbbentő adatokat közöl olyan dolgokról, melyekről eddig fogalmuk sem volt Akár az úgynevezett “felsőbb vezetés”, akár az egyszerű honvédek baklövéseit Írja le, azt annyi sezretettel és bölcs derűvel teszi, ami páratlan a háborús regényírás történetében. A könyv megjelentetése óiűási anyagi áldozat, melyet szerkesztőnk egyedül képtelen elvállalni. Arra kérjük kedves olvasóközönségünket, hogy a mostani számunkhoz csatolt válaszborítékban Írják meg, vállalják-e egyegy példány átvételét, mert minimálisan 400 eladott példány szükséges ahhoz, hogy az előállítási költségek megtérüljenek. A “Mesék a Bryanszki erdőből” kb. 320 oldal terjedelmű, normál könyvalakban, ára $ 3.—■ lesz. Kérjük a válaszborítékok mielőbbi visszaküldését, hogy a szedést megkezdhessük! Az Uj Világ munkatársai. 10
