Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-05 / 256. szám

Í8HÍRESSÉGEK PRESSZÓ 2022. NOVEMBER 5. www.ujszo.com Tim Roth és fia, Cormac a 2021-es Cannes-i Filmfesztiválon (tasr/ap) Huszonöt évesen meghalt Tim Roth fia im Roth színész (balra) fia ha­lálhírét a család jelentette be hétfőn. „Ő egy energiabomba volt, akinek a lelke tele volt fénnyel és jósággal- áll a családja közleményében. — Cormac bármilyen vad is volt, a kedvesség megtestesítője is. Egy szelíd ember, aki annyi boldogságot és reményt hozott a körülötte lévőknek.” A Bennington College-ban végzett, Roth tehetséges gitáros, zeneszerző és producer volt. Instagramján jelentette be, hogy 2021 novemberében harmadik stádiumú rákot diagnosztizáltak nála - írja a Variety oldal. Apja, Tim Roth több Quentin Tarantino filmben szerepelt, köz­tük a Pulp Fiction és a Az aljas nyolcas című mozikban, és Oscar-díjra jelölték a Rob Roy című 1995-ös filmért, (hvg) Szép hölgyekkel körülvéve - Sly Stallone feleségével és két lányával (Fotó: TASR/AP) Sylvester Stallone átértékelte az életét Miután Sylves­ter Stallone feleségével, Jennifer Flavinnel nemrég nyilvánosságra hozta, hogy elválnak, a színész átértékel­te, hogy mely dolgok fontosak az életben. Elmondása szerint az elmúlt évek viharos időszakai segítettek neki újragondolni a prioritásokat. Rájött, hogy a családja mindennél értékesebb a számára, és elsőbbséget kell élvezzen a munkájával szemben, ami egy nehéz lecke volt számára, de egy életre megtanulta. A 76 éves férfinek több gyer­meke is van, ám korábban Hollywoodot helyezte előtérbe, a szeretteit pedig hanyagolta.- .Annyira karrierorientált voltam, hogy nem figyeltem a gyermekeimre. Én sem élek örökké, ezért mostanában egyre többet kérdezem tőlük, hogy mi van velük” - vallotta be Stallone. 25 év házasság után felesége, az 54 éves Flavin augusztus 19-én beadta a válókeresetet a bíróságon, ám egy hónappal később leállították az eljárást. Ügy tűnik tehát, hogy a színész megváltozott, és egyre több időt szentel a családjának - tette közzé az E! News. (Blikk) „Egy stand-up estnél viszont gyakran nem tudom, hogy a következő öt percben melyik történetet veszem elő, mert minden a közönség hangulatán múlik" (Fotó: dumaszínház) BADÁR SÁNDOR A közönséghez igazodom Badár Sándor a szen­tesi drámatagozatos gimnázium elvégzése után Szőke András­sal párban lett ismert különböző filmszatírákból. Az utóbbi években, a Dumaszínház csapatának tagjaiként önálló stand­­up előadásai vannak, amelynek élményanyagát a MAV-os (Magyar Államvasutak) múlt és a magyar hétköznapok mellett a világ külön­böző tájai ihletik, ugyanis Alaszká­tól Bamakón át Japánig bejárta a világot. A mostani, Ázsiát bemuta­tó turnéjának debreceni állomásán nyilatkozott lapunknak. Mennyiben kell másként fel­építeni egy filmszatírát, mint egy stand-up előadást? Elvégre egészen más jellegű a kettő, bár a cinikus humor mindkettőnek része... A fő különbség az, hogy a filmsza­tírákat nem én írtam, hanem ott egy alkalmazott színész vagyok, aki improvizálhat, de csak a forgató­­könyvíró-rendező irányítása mel­len. A stand-up estjeimet viszont teljesen magam állítom össze. Más koncentrálást is igényel a kenő, ugyanis egy forgatókönyvet fegyel­mezetten kell kövemi, a kész pro­dukció pedig évtizedekkel később is ugyanaz marad. Egy stand-up estnél viszont gyakran nem tu­dom, hogy a következő öt percben melyik történetet veszem elő, mert minden a közönség hangulatán múlik. Hiába erőltetnék mondjuk egy történetet, ha látom, hogy nem veszik a lapot. A nagy fokú spontaneitás mel­lett ugyanakkor feltűnő volt, hogy bizonyos információkra, történésekre akár 20-60 perccel később történt egy röpke uta­lás, ami erős kohéziót teremt, és sokszor külön poént is jelent. Milyen arányban lehet vegyíteni az improvizációt és az előadás felépített vázát? Ezekkel a visszautalásokkal szok­tam tesztelni a közönség figyel­mét: mennyire értik a történetet és mennyire tartós a figyelmük. Meg­vannak a történeteim, de nagyon flexibilis, hogy melyik előadáson mit adok elő, a közönséghez iga­zodom. A lényeg, hogy olyan 90 percet, olyan focit játsszunk, ami mindenkinek tetszik! A vasutasok művelődési házá­ban vagyunk, amire utaltál is az előadás elején. Mennyire szok­­tad beépíteni a 12 év MAV-os munkaviszony tapasztalatait az előadásokba? Vagy ez most ki­fejezetten a helynek és az adott esetben részben vasutas célkö­zönségnek szólt? A MÁV örök téma, függetlenül attól, hogy épp a közönségben vas­utasok voltak-e vagy sem. Amikor a Kontroll című filmben ellenőrt játszottam, ott is a vasutas tapaszta­lataimból merítettem ihletet. A szlovákiai magyarsághoz mi­lyen élményeid kapcsolódnak? Több helyen is felléptem, például Szepsiben, Pozsonyban, és azt ta­pasztaltam, hogy összetartó az otta­ni magyar közösség. A határ menti térségben erős közösségben élik meg a magyarságukat. Ez annál jellemzőbb, minél közelebb élnek Magyarországhoz. Ezzel szemben, minél távolabb megyünk, például azokhoz, akiken nem a határ lépett át, hanem ők mentek valahova Nyugatra, már öt perc után arról folyik a beszélgetés, hogy személy szerint nekik miért jobb ott, mint Magyarországon... mintegy valami önigazolást is keresve. Ugyanakkor tényleg a világ minden kontinen­sén találkozni magyarokkal és min­dig öröm velük lenni. Melyik a kedvenc desztinációd és melyik az a hely, amit úgy érzel, hogy nem annyira hangulatos, mint amennyire felkapott? Nem emelnék ki konkrét helyeket, hiszen a lényeg mindenütt az, hogy igyekezz minél jobban megtalálni a közös hangot a helyiekkel. Úgy lehet igazán érdekes tapasztala­tokra szert tenni, bárhol is jársz. Nekem belső késztetés, hogy úgy ismerjük meg a világot, hogy része­sei vagyunk annak. Vannak, akik persze mindenütt a saját kultúrá­jukat akarják erőltetni az utazásaik során — itt most egy tengerentúli országra gondolok - , és nem vé­letlen, miért alakult úgy, hogy pél­dául minél délebbre, a mediterrán térség irányába megyünk, annál barátkozóbbak, lazábbak az embe­rek. Alaszkában, ahol millimétere­ken múlik, hogy miként kell fogni a pórázt ahhoz, hogy ne tépjék le az ujjadat a szánhúzó kutyák, érte­lemszerűen más viszonyokhoz kell alkalmazkodni. Mostani előadásod Ázsiával fog­lalkozik. Miért éppen Ázsia? Mi fogott meg ebben a térségben? Jó kérdés, hogy miért pont Ázsia, hiszen a korábbi előadás-sorozata­im is épp ezeket a miérteket járták körbe... Ázsia kapcsán egyfajta belső harmónia és tisztaság, ami megfog. Annyi szemetet és mocs­kot, mint amennyi Indiában van, soha, sehol nem láttam, de ők ez­zel teljesen harmóniában vannak. Egy barátom azt mondta: „Mit izgulsz?! Ők őrzik a Védákat ötezer éve...” Ugyanakkor Eszak-Amerika is nagyon izgalmas, mivel egyrészt van az a felszínes világ, amit lámnk a filmekben és nagyon nem érdekel minket, másrészt egészen különle­ges és izgalmas mikrokultúrája van az egyes tájaknak. Posta Ákos István Ő Nádas György szép, szőke hajú felesége Kilenc éve szerelmesek egymásba Nádas György friss fotót posztolt élete párjával. Zsuzsával igazi roman­tikus lelkek. (Fotó: Facebook/Nádas György saját oldala) Nádas György fele­ségét csak ritkán láthatjuk. Nem sűrűn állnak a ka­mera elé együtt, és a közösségi média sincs tele a szerelmes fotóikkal. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a hatvanéves humorista rej­tegetné Zsuzsát a nyilvánosság elől. Különleges alkalomnak kell lennie ahhoz, hogy együtt láthassák őket a rajongók. Kilencedik évfordulójuk ilyennek bizonyult: friss felvételü­kön láthattuk, hogy a színész és éle­te párja milyen szép párt alkotnak. Nádas György a bizonyítéka, hogy ötven fölött is megtalálhatjuk a sze­relmet: 2013 augusztusában vezette oltár elé kedvesét, és azóta is töret­len a boldogságuk. Kapcsolatuk harmóniájáról korábban a FEM3 Café című műsorban meséltek Akkor elárulták, bármennyire hihe­­teden mások számára, köztük soha nincs egy hangos szó sem, nem szoktak vitatkozni semmin. Mindketten szülőkként léptek a kapcsolatba, Zsuzsának egy lánya, Nádas Györgynek egy fia van. Az összecsiszolódás mozaikcsaládként ugyan nem volt egyszerű, minden helyzetet meg tudtak oldani hu­morral és megértéssel. Van még va­lami, ami nagyon fontos számukra, a hétköznapjaikat is átitatja a ro­mantika. „Egy idő után az ember rájön arra, a legfontosabb, ha van egy társa, a romantikának a min­dennapokban is ott kell lennie. Egy simogatás, ölelés, pillantás, elvonu­lás kettesben egy meghitt helyre, gyertyafényes vacsora. Ezek fontos dolgok.” (Femina)

Next

/
Oldalképek
Tartalom