Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-05 / 256. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. NOVEMBER 5. KIÁLLÍTÁS ^ jabbnagymesteraSzép-U művészetiben. A két idei toplistás kiállítás, Bosch és Matisse után itt a harmadik első, ami elé odaírhatjuk: Budapesten először. De nemcsak itt, Közép- Európában sem volt még olyan El Greco-életmű-kiállítás, ahol a termekben hetven alkotás, több mint félszáz eredeti kép - köztük olyan ritkaságok, amelyek eddig még nem szerepeltek időszaki tár­laton -, visz vissza a 16. századba. Negyven köz- és magángyűjte­ményből érkeztek. Egy ilyen festői kalandtúrához nem kell izgalmas cím. Épp elég hívószónak ennyi: El Greco. A látogató hajlamos a múzeumi etikettnél is jobban lecsendesíte­ni a lépteit, hisz teremről teremre szentek és szent életű férfiak kísérik az útját. Bár nem minket figyel­nek - a vallásos festészet néhány szereplője erre a trükkre is képes, bárhová mész, rád néz -, tekintetü­ket az ég felé fordítják, vagy belső világukba feledkeznek, mégis súlya van a jelenlétüknek. Olyan, mint­ha egy pompás katedrális költözött ' volna a termekbe. Nemcsak átvitt értelemben, hanem a valóságban is, hisz néhány mestermű temp­lomokból, kolostorokból kelt útra Budapestre. Szent Sebestyén példá­ul a spanyolországi Palencia város katedrálisából, Idősebb Szent Jakab mint zarándok a toledói Érsekség­hez tartozó San Nicolás de Bari­templomból érkezett. A Krisztus feltámadása című oltárkép, amelyik még soha nem hagyta el otthonát, nem adták oda kiállításokra még Spanyolországon belül sem, a to­ledói Santo Domingo el Antiguo­­kolostor tulajdona. Az ilyen szenzációs kölcsönzések­hez kicsivel több kellett, mint profi múzeumi diplomácia, amiben a Szépművészeti az élen jár. Baán László főigazgató a sajtóbemutatón egy kis háttér „pletykát” osztott meg velünk, aminek a főszereplője a spa­nyolországi Patrimonio Nációnál Királyi Gyűjtemény igazgatója, a világ egyik legavatottabb El Gre­­co-szakértője. ,Amikor Tolódéban tárgyaltunk - mesélte a főigazgató -és az érsekség képviselőinek világossá vált, hogy Leticia Ruiz Gómez a ki­állításunk kurátora, azt mondták: az más! És ez az „az más” ajtókat nyitott meg előttünk. "így került Budapestre például egy magángyűjteményből Szent Pál apostol képe - egyben önarckép, ugyanis a mester szívesen kölcsönözte a saját arcát a szentek­nek -, ami még a művészettörténé­szek számára is kuriózum. Vannak a tárlaton olyan remekmű­vek is, amelyeknek a Szépművészeti az otthona. Itt őrzik a spanyol festé­szet egyik legjelentősebb gyűjtemé­nyét Európában. Spanyolországon kívül Budapesten van a legtöbb eredeti El Greco. Közülük a Bűn­bánó Magdolna a leggyakrabban utazó festmény, értékes cserealap műtárgyak kölcsönzésénél. Az öt eredetihez most, több mint száz év után visszakerült Magyarországra a hatodik is. Valaha Nemes Marcell műgyűjtő tulajdonában volt, aki 1911-ben hiába ajánlotta megvétel­re gyűjteményét, benne Goya- és El Greco-eredetiket, a múzeumnak, az akkori bíráló bizottság elutasította. Két évvel később egy párizsi árve­résen talált új gazdára a harminc­kilenc festmény, köztük tizenkét El Greco. Nemrégiben az egyik, az 1583 körül festett Gonzaga Szent Alajos portré felbukkant a Christie s aukciósház árverésén. A MOL­­Uj Európa Alapítvány 3,6 millió dol­lárért megvásárolta, és a tárlat meg­nyitása előtti héten, hosszú távú le-A nyitó festmény, Idősebb Szent Jakab, mint zarándok (San Nicolás de Bari-templom) (Fotók: MTI, Szépművészeti Múzeum, szerző) El Greco-kiallítas a budapesti Szépművészeti Múzeumban A harmadik első Krisztus-fej (Národí Galerie, Prága) Krisztus a kereszttel (Museu Natio­nal d'Art, de Catalunya, Barcelona) Gonzaga Szent Alajos képmása Gyertyát gyújtó gyermek Bűnbánó Magdolna (Szépművészeti Múzeum) Laokoón (National Gallery of Art, Washington) tétbe helyezte a Szépművészetibe. A fiatal férfiportré kiemelt helyen, szomorú, vagy talán bölcs tekintet­tel néz vissza a látogatóra. Mint aki túl sokat tud a világról. Egyéniség. Ahogyan az apostolok vagy rend­­házalapító szentek is. De a Krisztus- és Szűz Mária-ábrázolásokon az arckifejezések szinte változadanok, mintha az egyéniség valami ma­gasztos egyetemesben és szépben oldódna fel. Vagy talán a mester fiatalkori arcát kell meglátnunk a töviskoszorú alatt? Szép az az arc is, amelyik elsőként fogadja a látogatót. Letícia Ruiz Gómez elmondta, nem véletlenül választotta nyitóképének Spanyol­­ország védőszentjét, Szent Jaka­bot, akit zarándokként ábrázolt a festő. A kép egy oltárhoz készült, a bizánci ikonfestészetet idézi, ami El Greco első iskolája volt. (Apró kulisszatitok: a kép szélein, ame­lyeket az oltár felépítménye takart, hanyag ecsetvonásokat látunk. Gre­co ott húzta le a felesleges festéket az ecsetekről.) Jelképes- üzenete is van a nyitóképnek: El Greco mű­vészi zarándoklatára utal. A kré­tai görög nagy utat tett meg Itá­­lián át Spanyolországig, amíg megtalálta a maga, összetéveszt­­heteden művészi nyelvét. A kurá­tor szerint „minden idők egyik leg­­rendkívülibb pályajutása az övé”. Az El Greco-szakértők lebilincse­­lőnek tarják, hogy Picassót leszá­mítva nincs más művész a világon, aki képes lett volna több festőis­kola, festőműhely kifejezésmódját olyan szinten elsajátítani, mint ő, és azokból egyedi, sajátos stílust teremteni. A kiállításon követhető zarándoklata térben és stílusok­ban, a korai bizánci táblaképektől, a velencei festészetet és Michelan­gelo férfiaktjait idéző Szent Sebes­tyénen át, a Pradóból kölcsönzött Krisztus megkereszteléséig, amin már ott vannak El Greco jellegzetes, megnyújtott alakjai. El Greco 1579-ben Toledóban ta­lált otthonra, ahol saját műhelyt alapított. Fő megrendelője a spa­nyol egyház lett, nem véleden, hogy életművének nagy része val­lási témájú. Talán ezért is állít meg a tárlaton egy kisebb festmény, ami nemcsak hogy világi, hanem hét­köznapi. Gyerekarc, rajta elmélyült igyekezet, amely évszázadok óta ugyanolyan, ha egy kisfiú fontos kihívásra összpontosít. Nem baj, ha a Gyertyát gyújtó gyermek vala­kinek eszébe juttatja a saját kisfiát, ahogy egy bonyolult legóvárat épít. Grecónál a fiú épp fellobbantja a lángot, s a festő megmutatja, mi­lyen zseniálisan bánik a fénnyel és a sötétséggel. Nem a gyertya, a gye­rekarc sugározza a fényt. Nem csak ennél az alkotásnál ér­kezem vissza aló. századi időuta­zásból a mába. Az El Grecóhoz és műhelyéhez tartozó Krisztust meg- Jósztják ruháitól című festményen, mintha egy graífitis íújta volna szórópisztollyal az eget, vagy egy repülőgép rajzolt volna kanyargó fehér csíkot rá. A korai, kis mére­tű táblaképekről pedig' egy mellet­tem bámészkodónak jut eszébe az, hogy pont akkorák, mint egy mai tablet. Ezek persze utólag belelátott képzettársítások. De az olyan festő­zseni, mint El Greco, főleg utolsó korszakának látomásszerű képeivel a jövőbe látott. A kiállítás egyik legizgalmasabb záróképe, az élet­műben is egyedülálló Laokoón előre vetíti 20. század elejének avantgárd festészetét. Az új stílusok fiatal al­kotói fel is fedezték El Grecóban a nekik kedves látnokot. A Laokoón a Washingtoni National Gallery of Art-ból érkezett. „Ház­hoz jöttek” a remekművek egye­bek között Madridból, Toledóból, Párizsból, Prágából, Londonból, Barcelonából, Chicagóból... Most elég Budapestig utazni értük. Völgyi Vera El Greco Szépművészeti Múzeum Budapest 2022, október 28 - 2023. február 19. A krétai Domenikosz Theotokopulosz, a Görög, azaz El Greco huszonhat éves, amikor a szigetéről útnak indul, megismerke­dik a velencei művészettel, a reneszánsz formanyelvvel, majd Parma, Bologna, Firenze, Siena következik, 1570-ben már Rómában él, majd hét évvel később Madridba költözik. II. Fülöp spanyol király rendelt tőle egy képet, de többet nem kért, El Greco nem vehetett részt a kor egyik legnagyobb vállal­kozásában, az El Escorial palotakolostor díszítésében. A spanyol királyok emblematikus lak- és temetkezési helye von­zotta a művészeket. Az utókor aztán felülbírálta a palotaépíttető királyt, ma fő helyük van az Escorialban El Greco alkotásainak Tiziano, Tintoretto, és Hieronymus Bosch mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom