Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-09 / 259. szám

14

KÖNYVESPOLC ■ 2022. NOVEMBER 9.

www.ujszo.com

A sehova nem tartozás hátborzongató meséje

S enki sem túl idős a rémhistóriákhoz, a szellemtörténetekhez és a viktoriánus kort idéző mesékhez. Főként nem az ezek elegyéből felépülő, a sorok között mély emberi problémákat érintő újgótikus regényekhez. V. E. Schwab felismerte ezt, és mesterien él a lehetőséggel legújabb, Gallant című regényében.

JÉ amerikai írónő

, a kortárs fantasy l I r M egyik sokoldalú f \ M szerzője. Legin- JL iiiE..4Fi + kább ifjúsági és YA sorozatairól ismert, tavaly pedig magyar fordításban is megjelent első felnőtt regénye, a fausti mondakört újragondoló Addie LaRue láthatadan élete. A Gallant a szerző munkásságának egy érdekes színfoltja. Nem sorolható egyértelműen az ifjúsági és a young aduit könyvek közé, de elsősorban felnőtteknek szóló műnek sem tekinthető: mindháromnak

egyszerre, egy különös és hátborzongató történetté gyúrva.

A tizenéves Olivia egy árvaházban nő fel, melynek az erélyes és keménykezű nevelőnők által vezényelt mindennapjait semmi sem töri meg. A kislány egyetlen emléke a szüleiről egy kopott, bőrkötéses könyv - az anyja kézzel írott naplója. A bejegyzések azonban zavarosak és rémisztőek, az asszony látszólag megtört elméjének megnyilvánulásai. Legutolsó feljegyzése Oliviához szól, figyelmeztetés, hogy tartsa távol magát Gallanttól. A lány nem tudja mire vélni az intést, mígnem levelet kap ismeretien bácsikájától, akinek végre sikerült az elveszettnek hitt unokahúg nyomára bukkannia, és magához invitálja Gallant nevű birtokára.

A történet csavaros, de lassan csordogáló. A hangsúlyt a főszereplő belső világára, az ódon Gallant-kúria, valamint a borzongató és nyomasztó atmoszféra leírására helyezi a szerző. Mindezzel ízig-vérig gótikus történetté formálva regényét. Schwab a műfaj hagyományai előtt tiszteleg, meghagyva ismert toposzait és motívumait -'— " A

j F SCHWAB !

Sfe^'y

így a barátságtalan árvaházat, a kísértet járta kastélyt, a titkokat takargató karaktereket és a kibogozásra váró, a cselekmény egészén végigfutó rejtélyt. A narratíva azonban gyakran kibillen, a horror felé vezetve a történetet. A regényben megjelenő ghúlok, árnyak és szellemek a rémület megtestesítői. Ez a műfaji keveredés nem áll távol az írónőtől, korábbi - leginkább ifjúsági - regényeiben is alkalmazta a módszert, a Gallantban azonban fokozza a rémisztő aláfestést.

A regény emlékeztet Neil Gaiman ifjúsági könyveire, melyek a horror hagyományainak bevetésével boncolgatnak komoly és személyes témákat. A sötétebb tartalmak megszólaltatása Schwabra is jellemző, fantasyregényeiben a sorok mögött mélyebb, gyakran morális kérdések húzódnak meg. A Gallantban olyan témákat boncolgat, mint a gyász és a veszteség, az egyedüllét, a gyermekkori abúzus, a kirekesztettség és a sehova nem tartozás érzése. Az írónő nem próbálja enyhíteni sem a szereplők, sem az olvasók fájdalmát, hanem az élettel együtt járó, szűnni nem akaró, de lassan mégis halványuló, örök körforgásként mutatja be. „És az álmok nem árthatnak neki. Ezt mondta az anyja. Természetesen Olivia most már tudja, hogy ez nem igaz. Az álmok képesek rávenni arra, hogy ártson magának, és nagyon sok mindent tehetnek, ha az ember nem elég óvatos. ” A regény nem csupán a szöveg dimenziójában mozdul előre, a Manuel Sumberac által készített illusztrációk szerves részei a cselekménynek, a történet előrehaladtával egyre nagyobb jelentőséget kapnak, mígnem eggyé nem válnak a folyó szöveggel. A Gallant így több médiumon keresztül szólal meg, sajátos olvasatokat rejtve magában.

V. E. Schwab regénye mélabús, hátborzongató és különös történet; ha szeretjük a gótikus horrort (amit ráadásul mai hangon mai témákat mozgat meg), akkor nem tévedhetünk nagyot, ha megkeressük a könyvesboltok polcain.

Hernádi Henriett

V. £ Schwab: Gallant Agave Könyvek, 2022,320 oldal

Czafii

Námestie detí 1610/2, 924 01 Galanta

te|,;

031 780 2937

fax*

031 780 2561

DP220019

„Mezítlábas táncosnő akar lenni az orfeumban?”

utóbbi időben egyre több életrajzi ihletésű mű adózik tisztelettel olyan történelmi nőalakoknak, akik kiléptek az adott kor társadalmi elvárásainak kalitkájából, hogy valami rendkívülit vigyenek véghez. Ez mind szép és jó, de miközben a századik nagy költségvetésű mozifilmet is behabzsoljuk XY brit vagy amerikai írónőről, talán meg sem fordul a fejünkben, hogy a mi szűkebb környezetünkhöz is számos, hasonlóan inspiráló személyiség köthető, akiket sajnos hagyunk feledésbe merülni.

Bódis Kriszta bebizonyítja: nem kell Hollywoodig menni, hogy sokoldalú, erős nőkkel találkozzunk. Az Istenhegy címet viselő sorozata Tüdős Klára divattervező, táncos, néprajzkutató, filmrendező, forgatókönyvíró kacskaringós élettörténetét állítja a megérdemelt reflektorfénybe, a főhősnő szépérzékéhez méltó köntösben. Az idén nyáron megjelent első kötet, a Kisasszonyképző cselekménye az 1906-tól 1919-ig terjedő időszakot öleli fel. A focicsapatot és titkos társaságot alapító, izgő-mozgó, makacs kiskamasz Kákóban ugyanaz a tűz lobog, mint a pallérozott ifjú hölgy Klárában. Nem férfiak által, hanem önerőből akar érvényesülni, büszkén vállalja, hogy sem az életben, sem a színházban „nem egy szerep érdekli, hanem az összes"- egy olyan korban, amikor a nő státusa a háztartásvezetésre és gyermeknevelésre korlátozódik. Nem meglepő, hogy tervei nem ritkán értetlenségbe ütköznek. „Mezítlábas táncosnő akar lenni az orfeumban?” - kérdi tőle udvarlója.

A könyv egyben a századeleji, nagy változások előtt álló Debrecen megkapó korrajza is, melynek fejlődésében fontos szerepet játszik a köztiszteletnek örvendő ifj. Tüdős János, Klára édesapja, aki a technikai és szellemi megújulás buzgó támogatójaként azon fáradozik, hogy a nyugati eszméket meghonosítsa hazájában. A kálvinista Róma színtereit már jól ismerhetjük a város egy másik híres szülöttje, Szabó Magda vaskos családi krónikájából, a Kisasszonyképzőhöz műfajilag is közel álló Régimódi történetből. Sok más érdekes átfedés mellett Tüdős Klára regényes története ráadásul éppen a tekintélyes Dócziintézetben kezdődik, amely az Abigél Manilájának legfőbb mintájául szolgált.

A regény lapjain a kor olyan neves alakjai is felbukkannak, mint Fedák Sári, Tóth Árpád, Blaha Lujza, Thaly Kálmán vagy Ady Endre. Ez utóbbival kapcsolatban legfőbb információforrásunk a Kisasszonyképző egyik üde színfoltja, Tüdősék talpraesett, felvágott nyelvű cselédje, Erzsi, aki Nagyváradon afférba is keveredett a költővel. Bár megjegyzi, hogy a „gatyabaja fogja sírba vinni”, mindig szeretettel beszél „Bandiról”. Klára londoni tartózkodása alatt szerzett ismerőseinek figurái is mosolygásra késztemek, hiszen olyanok, mintha egyenesen egy Jane Austen- vagy Elizabeth Gaskell-regényből léptek volna elő.

A források kötet végében megtalálható listája remekül illusztrálja, hogy ritkaságszámba menően alapos kutatómunka van a Kisasszonyképző mögött: Bódis Kriszta nemcsak Tüdős Klára emlékirataival dolgozott (illetve helyenként azokból idézett), hanem bőven tanulmányozott életmódtörténeti, történeti szakirodalmat és korabeli sajtótermékeket is. Amellett, hogy magabiztosan használja a kor szókincsét, arra is ügyel, hogy a 20. század eleji helyesírási szabályoknak megfeleljen: pl. a „football”, ill. a „charme-os” szavakat az idézett formában használja, hiszen ezek az idegen kifejezések — és esetlegesen az általuk jelölt fogalmak - csak az

Sok más érdekes álfedés mellett Tüdős Klára regényes története éppen a tekintélyes Dócziintézetben kezdődik.

idő tájt áramlottak be az országba, nem „magyarosodon” még a helyesírásuk.

Előfordul viszont, hogy a hitelességre való törekvés a visszájára fordul: a szerző nehézkes barokk körmondatokba bonyolódik, melyek gyakran nem mások, mint rendkívül választékosnak szánt kifejezések értelmetlen halmazai. Talán még megengedhető, hogy a történelmi eseményekről tájékoztató párbeszédek kicsit didaktikusak, szerkesztett interjúra hajaznak, de sajnos helyenként a teljesen hétköznapi témákról zajló, informális szóváltások is valószínűtlenek, az élőbeszédtől távol állók, ráadásul rendszerint pátoszos monológokkal vannak megtűzdelve. A feminizmust éltető részek is sokszor belefutnak olyan sablonokba, mint a fuzőmotívum. A szerző kimerítő részletességű, pontos terminológiájú leírásokkal szolgál a korszak kedvelt viseletéitől, szépészeti eljárásaitól kezdve a vasútépítésen át a kezdetleges mosógépek működéséig. Tűpontos szemtanúi beszámolót kapunk a szarajevói merényletről, az első világháborús katonák buzdítására használt, megkérdőjelezhető praktikákról, és azt is megtudjuk egy - a szereplők által ostobának és unalmasnak tartott - cikkből, hogy Ferenc József „nem barátja a szecessziónak”, ezért mindig egyszerű fehér damasztabrosszal terítenek a Burgban.

Holott ezek a részek bennünket is kutakodásra ösztönöznek, az írónő gyakran elveti a sulykot és egy szépirodalmi műhöz képest emészthetetienül nagy információáradatot zúdít ránk Ahelyett, hogy ezek a leírások segítenének abban, hogy még jobban beleéljük magunkat a korba, gyakran inkább kizökkentenek, nem színesítik vagy előremozdítják hanem hátráltatják a folytonos szemszögváltások, jelenetmegszakítások miatt már így is követheteden és kusza cselekményt.

Ezzel együtt kíváncsian várom a következő részt, és bízom benne, hogy Tüdős Klára személyiségével párhuzamosan a róla szóló történetek is kikristályosodnak

Benyovszky Adél

Bódis Kriszta:

Kisasszonyképző (Istenhegy I.) Európa Könyvkiadó, 2022 500 oldal