Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-01 / 227. szám
Bartalos Tóth Iveta tárcája a Szalonban 2022. október 1., szombat, 16. évfolyam, 39. szám 70 éve alakult meg a Magyar Területi Színház 1952. október 1-jén tartotta első társulati ülését Komáromban a Matesz MAGVAR TERÜLETI SZINHU Atyus és az alapítók Fellegi István a szlovákiai magyar színháztörténet szürke eminenciása, színházalapító igazgató, Atyus, ahogy a társulata hívta. Pályafutásáról, életéről nincs bővebb információ, nem is nagyon beszélt magáról, tehát a városi legendákból sem rekonstruálható az életútja. Ami biztos: 1904. szeptember 6-án született Rózsahegyen Fellegi Alajos festőművész és restaurátor gyermekeként. Az 1962 februárjában íródott, nyugdíjazását megelőző kádervélemény szerint főképp hivatalnoki munkakörben dolgozott, de a két világháború között Franciaországban is járt. Felleginek a jogfosztottság időszakát követő években jelentős szerepe jutott a csehszlovákiai magyar kultúra újraszervezésében, jelen volt a Faluszínház magyar tagozatának indulásánál, a Csemadokban a megalakulás pillanatától vezető titkári feladatokat látott el. Fellegi - szakmai képzetlensége ellenére, amit maga is beismert - közkedvelt volt a társulat tagjainak körében. A kapcsolatrendszert a színházteremtés eufóriája alapozta meg, Fellegi ugyanis remek szervezőként kézben tartotta' az ügyeket. Az első évek színházi dokumentációja nagyon hiányos, ahogy Fellegi életét nem tudjuk nyomon követni, úgy igazgatói döntéseit sem ismerjük tényszerűen. Abban azonban megegyeznek a visszaemlékezések, hogy 1952. október 1-jén a helyi Csemadok szervezet irodájában gyűltek össze a színészjelöltek. A Faluszínház magyar tagozatából jött Bottka Zsuzsa, Bugár Béla, Fekete Gyula, Ferenczy Anna, Gábor (Grébner) Gyula, Gyurkovics Mihály, H. Budai Mária, Husvár Ferenc, Kiss Lajos, Lelkes Magda, Turner Zsigmond. Udvardy Anna Karlovy Varyból érkezett, az amatőr körökben rendezőként is elismert komáromi Király Dezső a nyitrai válogató, Konrád József, Lőrincz Margit, Siposs Jenő pedig a komáromi felvételi „győzteseként” kapott meghívást a színházalapító gyűlésre. A társulathoz csadakozott az első bemutatóig Buday Imre, Kovács Irén és Lehotay (Lipták) A Matesz-misszió A Magyar Területi Színház Urbán Ernő Tűzkeresztségével kezdte meg „kultúrmissziós” működését. Az első bemutatóra 1953. január 31-én, a másodikra február 2-án került sor. „Az indulás első kirobbanó sikerében (Urbán: Tűzkeresztség) ott volt a jogfosztottság megalázó évei után a polgárjogaiba visszahelyezett, hivatásos színpadon kimondott anyanyelv íze és za-A Katolikus Legényegylet épülete - a színház első otthona A szlovákiai magyar színháztörténet egyik legismertebb fejezete a Magyar Területi Színház megalakulása. Nem véledenül vált kiemelt fejezetté a szlovákiai magyar színházi krónikában, hiszen az 1945 utáni jogfosztottság időszakát követően a csehszlovákiai magyar kisebbség életében az újrakezdést, a kulturális feltámadást jelképezte. Igaz, nem a Magyar Területi Színház volt az első magyar nyelvű társulat a második világháborút követően. Az Állami Faluszínház magyar tagozata 1950 augusztusában alakult meg és 1959-ig működött, mégsem tölt be jelentős szerepet a szlovákiai magyar közösség kulturális emlékezetében. (Sőt, alig tartják számon, és a színház nevét is sokan sokféleképpen írták le.) Az emlékezetvesztés okát talán abban kell keresni, hogy a társulatnak sem saját, magyar vezetése, sem székhelye nem volt, és a közösség így reagált a túlhangsúlyozott politikai szerepkörre, mely a magyar tagozat munkáját jellemezte. Szlovákia Kommunista Pártja 1951. október 10-én foglalkozott először a komáromi magyar színház megalakításának kérdésével. A szigorúan dtkos címkével ellátott jegyzőkönyv szerint 1952 májusára tervezték a színház megnyitását. Ernest Sykora oktatási és kulturális megbízott 1952. február 22-ei jelentésében négy pontban foglalja össze a színházalapításhoz szükséges feltételeket: 1. Tehetséges amatőr fiatalokból álló társulat, mely a Magyar Népköztársaság művészeinek segítségével felnevelhető. 2. Egy működő épület (ideiglenesen a járási népművelési kultúrotthont szemelték ki a színház otthonául). 3. Színészlakások. 4. Mindezek megvalósításához szükséges anyagi fedezet. Emberanyag kerestetik 1952. március 1-jétől a Csemadok szervezésében és a Színházi és Dramaturgiai Tanács felügyeletével elkezdődtek a tehetségkutató vizsgák, melyek egészen szeptemberig elhúzódtak, mert nem találtak megfelelő emberanyagot, sőt, a jelentkezők egy része meg sem jelent a felvételin. Az 1952. június 29-ei nyitrai meghallgatásra negyvenkilencen jelentkeztek, tizenkilencen érkeztek meg, közülük három embert tartott alkalmasnak a bizottság a feladatra. Az első kudarcok miatt kiszélesítették a kört: Pozsonyban, Komáromban és Füleken is tartottak felvételiket, s a működő amatőr csoportokból, valamint a Faluszínház társulatából is „halásztak el” színészeket, akik a jobb körülmények reményében szívesen jöttek Komáromba. (Bugár Béla, Turner Zsigmond, Ferenczy Anna a Faluszínház magyar tagozatától érkezett.) mata is” - fogalmazza meg a siker okát Fonod Zoltán. A színpadról elhangzó magyar szó erősítette a közösség önbecsülését, tehát - túl a szocialista propagandán - közösségépítő szereppel bírt. A misszió, amelynek szimbóluma a tájbusz lett, elvitathatatlan. Tiszteletre méltó, ahogy ez a néhány eltökélt, ugyanakkor tapasztalatlan alkotó elindult a színházalapítás ösvényen. Arról már nem illik beszélni, hogy ez a társadalmi feladat a másik oldalon gúzsba kötötte a művészi fejlődés lehetőségét. A színház túlélési stratégiái, országos jelenléte, tájoló jellege váltak meghatározó karakterjeggyé. Szakmai és művészi irányvonal helyett ezekből faragtak arculatot. Tóth László szerint: „csakhamar világossá vált mindenki számára, hogy a komáromi Magyar Területi Színház tevékenységének sarokpontja kezdettől fogva jellegének és arculatának meghatározása. Achillessarka pedig a dramaturgiája, illetve a csehszlovákiai magyar színész- és színháziszakember-képzés megoldadansága volt”. A színház jellegének sarokkőhöz mérhető mozdíthatadanságával egyet lehet érteni: az adott politikai és ideológiai keretek között Pozsonytól Nagykaposig kellett kielégíteni a szlovákiai magyarság színházigényét, illetve elsősorban magyar szó iránti igényét. Az már kérdéses, hogy ez a társadalmi szerepkör elegendő volt-e az arculat kialakításához. Jellegzetessé teszi-e bármely színház szakmai arculatát a vándorlás? Már a két világháború közti időszak színi direktorai is vidékre kényszerültek, mert Kassa és Pozsony sem el-, sem megtartani nem tudta a színházait, a „lelkes vidék” színházra nevelése viszont állandó vándorlással - és állandó kompromisszummal - járt. Tehát nemcsak az államszocialista tendencia erősítette lel ezt a jelleget a szlovákiai magyar közösségben; ez a színházi hagyomány. Nem véleden tehát az sem, hogy a Matesz emlékezetéből leggyakrabban ezek az anekdoták kerülnek elő: „ültünk a tájbuszon, és nem volt fűtés a kultúrházban...” Ez persze önmagában még nem jelentene minőségbeli problémát, de az utazások miatti időveszteség, a különböző kultúrházak színpadi felszereltsége, illetve annak hiányosságai már sejtetik, hogy ilyen helyzetben leheteűen ragaszkodni a szakmai elképzelésekhez, ez pedig hosszú távon kényszerű minőségromláshoz, igénytelenebb szemlélethez és önfeladáshoz vezet. így történhetett meg, hogy az utazó színházi jelleg arculatként értelmeződött, a történeti és szociológiai adottság felülírta a szakmai szándékokat, és a színházi értelemben vett stílusteremtés lehetőségét. „Színházunk megalapításának egyik sajátos körülménye, hogy bár hivatásos színházat szervezünk, sem Urbán Ernő Tűzkeresztségével mutatkozott be a társulat (Fotók: a Komáromi Jókai Színház archívumából) Antal, évad végéig pedig Tóth László. Fazekas Imre ugyan együtt felvételizett Konrádékkal, 1954 januárjáig azonban nem engedték el a munkahelyéről. Az alapító társulat - a Csemadok elnökségének jegyzőkönyvei szerint - átesett egy háromhetes politikai iskolázáson, majd a Komáromi Munkásotthonban megkezdődtek a Tűzkeresztség próbái. A friss színészek emellett szabad óráikban a Katolikus Legényegylet épületének átalakításán dolgoztak, mert a pártrendelet ellenére az építkezés nem fejeződött be október 1-ig. Az első előadás létrehozása felett a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház vállalt védnökséget, az előadás díszlete és jelmezei a pozsonyi műhelyekben készültek, és az előadás alkotói csapata - Műnk István rendező, Bocsekné Gesztes Zsuzsa jelmeztervező, valamint Jozef Valentin (Vécsei József) díszlettervező - is Pozsonyból érkezett. A megfelelő színházigazgató és rendező kérdése még komolyabb feladatot rótt az illetékesekre. A Csemadok elnökségének jegyzőkönyvei szerint igazgatóként felmerült Nagy Jenő szerkesztő, újságíró neve (valamint dramaturgként Szűcs Béláé), s bár az elnökség tagjai támogatták Nagy kinevezését, párhuzamosan feltűnt Gregor elvtárs (Martin Gregor, a Szlovák Nemzeti V) Az indulás első kirobbanó sikerében ott volt a polgárjogaiba visszahelyezett, hivatásos színpadon kimondott anyanyelv íze és zamata is. Színház rendezője) mint lehetőség. Rendezőnek Sztrelka Imre (Imrich Strelka) színész-énekest szemelték ki, aki elvállalta a feladatot, kérte, hogy tanulmányútra Magyarországra utazhasson (a bemutatandó Tűzkeresztséget szerette volna megnézni más színházakban), később azonban családi okokra hivatkozva visszalépett. Fellegi István, a Csemadok Központi Bizottságának titkára ugyan részt vett a színházi toborzás szervezésében, írásbeli megbízást a Magyar Területi Színház megalapítására azonban csak 1952. augusztus 27- én kapott. Az említett Csemadokjegyzőkönyvek szerint az ő neve igazgatóként egyáltalán nem került szóba, így valószínűsíthető, hogy kinevezése kényszermegoldás volt.
